2009. március 7., szombat

Petőfi minden változatban (22)


A Petőfi-életrajz szibériai közjátékának két fajsúlyos szakirodalmi adalékáról még külön szólnom kell, mivel ezek már az új évezredben láttak napvilágot.

Az egyik dr. Kiszely István korábbi kompendiumának egy újabb, bővített, az adatolást az 1993-as kiadáshoz képest napirenden tartó változata (Meghalt Szibériában. Egy szomorú magyar szellemi körkép, 2000), amely újat inkább csak a lexikális tartalom bővítésével nyújt.

A másik dr. Kovács László Csalóka lidércfény nyomában. A szibériai Petőfi-kutatás csődje. (Argumentum Könyvkiadó. Irodalomtörténeti Könyvtár, 2003), amely megpróbál végső, jól irányzott csapást mérni a szibériai változatot makacsul támogató kutatókra és szellemi drukkerekre. Ezúttal minden fordítva történt tehát, mint a kilencvenes években, amikor a Kovács-féle könyv replikájaként létrejött a Kiszely könyve; most éppen hogy a bővített Kiszely-könyv kapja meg az utólagos kontráját, egyelőre tehát az Akadémiánál az "utolsó szó".

Dr. Kovács László régész e könyvében magányos, s amolyan muszájherkulesi küzdelmet vív az ún. Morvai-Kiszely csapattal, egy új szintézisbe foglalva össze mindazt, amit az előtte járók kifogásként a barguzini lelet hitelességével kapcsolatban már megfogalmaztak. Igaz, hogy Kovács László már 1990-ben is hallatta a hangját, mintegy erősítve az akkor főítészi szerepet játszó Fekete Sándor őrszolgálatát, de az idő teltével a bevett és hitelesített hagyományok felügyelete szinte teljes egészében rá maradt.

Szemléletében a legújabb és legradikálisabb fordulat az, hogy a Fekete-féle "tegyük fel, hogy úgy van, de akkor..."-féle cáfolati fordulata helyett ő már indulásból lesepri az asztalról a premisszát, a hipotézist, amely a szibériai expedíció kalandjának motorjait annak idején begyújtotta. Szerinte a szibériai száműzésről szóló legendák, az úgynevezett "tanúságok", emlékezések, feljegyzések alapjául durva hamisítások, szélhámosságok szolgáltak, amelyekről a tudományosság és a jogszolgáltatás a maguk idejében egyértelműen állást foglalt. Ennek értelmében mindazok, akik mégis, annyi év eltelte után fölmelegítik ezeket a hamis információkat és hitelt, sőt tág médiateret adnak nekik, a szélhámosok cinkosaivá válnak.

Ez a fajta erőből való cáfolat, amely eleve minősít, majd utána módszeresen, rendre beledöngöli ellenfelét a földbe, tekintélyesnek és hatásosnak tűnik, különösen egy olyan terepen, ahol az ellenfelet már alig-alig lehet észrevenni. Úgy tűnik, a nagy energiával begyűjtött és asszimilált óriási anyag, a felsorakoztatott tudományos bizonyítékok lehetetlenné teszik a tudománytalan nézetek további hangoztatását. Pedig még mindig hátra van (vagy talán várat magára? - ki tudja...) a Petőfi-rokonok DNS-mintavétele és összevetése a "biztos helyen" található barguzini lelettel, hogy a megfellebezhetetlen igen vagy nem mint egy lakat, az ügy ajtajára kerüljön...

A Magyar Nemzet szemleírója szerint "Kovács László, hogy ellenőrizze Morvai Ferenc és Kiszely István sajtónyilvánosságot kapott állításait, és visszautasíthassa az alaptalan vádaskodásokat, összegyűjtötte a barguzini történet teljes dokumentációját, majd széles körű nemzetközi levelezésbe kezdett, hogy ellenőrizze a különféle nyilatkozatok igazságtartalmát. Megkeresett mindenkit, akinek bármilyen köze is lehetett a vizsgálatokhoz. Kiásta a szibériai Petőfi-legenda gyökereit, megvizsgálta azok hitelességét, kimutatta, hogy a Megamorv Petőfi-bizottság légvárra épített, és ezzel máig nem hajlandó szembenézni az a néhány elszánt ember, aki makacsul ragaszkodik a barguzini Petőfihez." (MN, 2003. október 11.)

De a barguzini csapat megfogyatkozott. A kérdés sajtóháttere diffúz lett, mondhatni súlyuk veszett a témát tárgyaló közleményeknek. A rendszerváltó felhajtóerő, mely annak idején tömegeket tartott hatása alatt és befolyásolt, ma politikai és gazdasági megosztottsággá foszlott. Egyáltalán, úgy tűnik, hogy az irodalom társadalmi-szellemi szervező ereje kiveszőben, s alaposan beszűkült az a réteg is, akit egyáltalán még érdekel, hogy miként éltek és haltak költőink, íróink, klasszikusaink... Gazdasági és politikai válságok vadménesei vágtatnak keresztül köznapi világunkon és hangulatunkon, s a Kovács László-féle utóvédharc csapásai rendre üres levegőt érnek. Mintha egy labdarúgó következetesen luftot rúgna...

Pedig a régész szerteágazó levelezésével is bizonyítja, hogy a végső válasz már 1996-ban megérkezett a barguzini "dilemmára", s ezt az expedíciósok is jól tudták, hiszen ők is kézhez kapták! Amikor tehát 2001-ben kitudódott, hogy a hiteles körülmények között vizsgált minták a DNS vizsgálatok szerint is női csontváztól erednek - állítja Kovács -, Kiszely, aki addig soha be nem mutatott ellentétes amerikai véleményre hivatkozott, hirtelen arról kezdett beszélni. hogy ő soha nem adott senkinek megbízást a csontok vizsgálatára, holott a csontváz clevelandi őrzői és a vizsgálatokat elvégző amerikai laboratóriumok kapcsolatának minden lépése hivatalosan dokumentált. A tanulság tehát szerinte (akár az önmaga farkába harapó kígyó): miután a hagyományos embertani, csontkémiai és a DNS-vizsgálat eredménye is összecsengett, és kiderült, hogy a női csontváz nem lehet Petőfi Sándoré, ráadásul a történeti tények magukban is cáfolják a barguzini temetkezés lehetőségét, valójában teljesen mindegy, kinek a maradványait ásta ki a Megamorv Petőfi-bizottság Szibériában. Ezzel a kör bezárult.

A Magyar Tudományos Akadémia ezek szerint azt bánja a legjobban, hogy belement a tudománytalan premisszákra alapozó hipotézis zsákutcájába, és nem a lényeggel kell foglalkoznia, hanem hogy visszaterelje a tévútra szaladt kocsit a tudományos kerékvágásba.

Igazság szerint történt még egy radikális közbelépési kísérlet, a Makkai Ádámé a távoli Egyesült Államokból, aki szatirikus nagylelkűséggel nem csak a barguzini legendát "hiszi el", hanem még maga is hozzákölt tücsköt és bogarat (Bár távolról sem logikátlanul, hanem nagy körültekintéssel, a hadvezérek mindentudásával), ami szükséges ahhoz, hogy a legenda több mint hihető legyen. Víziójával úgy tűnik, nem sikerült egyértelműen a maga oldalára állítania a közvéleményt. De erről majd a következőkben...


Nincsenek megjegyzések: