Kölcsönsorok 2/32

NICHITA DANILOV

1952-ben született (Muşeniţa Climăuţi, Suceava), orosz-lipován családban. Gazdasági és építészeti tanulmányok után tanár, kiadó, szerkesztő (Convorbiri literare), főszerkesztő (Kitej-Grad), színházigazgató, irodalmi titkár, művelődési ház igazgató. 1979-ben jelentkezik költőként. Néhány évig Kisinyovban a román nagykövetség sajtóattaséja, majd megbízott nagykövet. Számos nyelvre fordítottak verseiből. Főbb kötetei: Fântâni carteziene (Kartéziánus kutak, Ed. Junimea, 1980), Câmp negru (Fekete mező, Ed. Cartea Româneasca, 1982), Arlechini la marginea câmpului (Bohócok a mező szélén, Ed. Cartea Româneasca, 1985), Poezii (Versek, Ed. Junimea, 1987), Deasupra lucrurilor, neantul (A dolgok fölött, a semmi, Ed. Cartea Româneasca, 1990), Mirele orb (A vak vőlegény,1995), Nevasta lui Hans (Hans felesége – próza, Ed. Moldova, 1996), Nouă variaţiuni pentru orgă (Kilenc változat orgonára, Ed. Polirom, 1999), Suflete la second-hand (Másodosztályú lelkek, Ed. Vinea, 2000), În deşert şi pe ape (A sivatagban és a vizeken, Ed. Prut Internaţional, 2000), Umbră de aur, melancolia (Aranyárny, a melankólia, Ed. Axa, 2000), Tălpi (Talpak - regény, Ed. Polirom, 2004), Centura de castitate (Erényöv, Ed. Cartea Românească, 2007).


Éjjeli tájkép
(Peisaj nocturn)

A költő szeme akár a kéz
búzát pingál és pipacsot a tájra.
A fekete liliomok mint égő gyertyák
füstölögnek a tábla közepén állva:
hallgass, lélek, lakat a szájra!

...Egy napszemüveges angyal
kocsiján a búzába hajt.
A manökenek elhagyják a várost,
este tőlük visszhangzik a part.

Válluk csupasz, a lábuk kéklik
nyargalnak árkon-bokron át,
az utcán csak úgy vergődnek a halak
minden kapu merő tátogás

...Egy arany gyertya kúszik a Város fölé,
fekszem a búzaföld szívén,
mellemen nyitott könyv.
Szél-gyújtotta gyertya a sok kalász.
Tűnődve a kezemet nézem:
Voltam-e valaha? vagy csak valaki más?


Part
(Ţărm)

Harangszivárvány: az este
folyóban áztatja sebeit,
vörös víz csörgedez,
vörös víz csörgedez,
a Voltam-tól a Leszek-ig.

Harangszivárvány: az este
hűvös bongással arcon simít,
tiszta víz csörgedez,
tiszta víz csörgedez
a Tegnap-tól a Holnap-ig.

Serkenj föl, lélek,
késő van, ó, későre jár!
A harangszivárvány,
a harangszivárvány
vérünket mind kiitta,
folyóbeli csendünk oda már!

Harangszivárvány: az este
fehér talpán setteng az ablakig,
zavaros víz csörgedez
zavaros víz csörgedez
a Voltam-tól a Lettem-ig.