2009. július 17., péntek

Múltidéző: Amikor Trianon beintett (29)


A segesvári Petőfi szobrot visszaköveteli Románia
1925 július

Erdély magyar műemlékeit szeretné kicserélni a Magyar Múzeum román vonatkozású gyűjteményeivel

Kolozsvár, július 10. * Az aradi Szabadság téren Vignatti Rafael budapesti szoboröntő most kezdte meg Zala György művészi alkotásának, a tizenhárom aradi vértanu emlékművének lebontását. A román impérium alá került Arad város mostani vezetősége ugyanis nem volt hajlandó tovább tűrni a magyar szabadság eszméjének szimbólumát és a lebontott szobrok így nemsokára megkezdik utazásukat Magyarország felé, ahova a megegyezés értelmében átadják őket. A román kormány nem áll meg ennél az egy szoboreltávolításánál, hanem tervbe vette a többi erdélyi magyar műemlékek eltávolítását is.
Ebben az akcióban a román kormány referense dr. Petrán Coridán, kolozsvári egyetemi tanár, az impérium átvétele előtt a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselője volt s mint ilyen, igen jól ismeri a magyar műemlékeket. Az aradi szobrok lebontásával kapcsolatban dr. Petrán azt a javaslatot tette Duca külügyminiszternek, hogy ezeket a nagyértékű műalkotásokat ne adják át minden ellenszolgáltatás nélkül Magyarországnak.
Zala György szobra például, eltekintve művészi becsétől, szakértői becslés szerint anyagban és előállítási költségben megér ma 12 millió leit. Ezért Petrán tanár azt a javaslatot tette, hogy az aradi szobrokért Magyarország a Nemzeti Múzeum gyűjteményéből cserébe adja ki Romániának a román történelmi vonatkozású emléktárgyakat. Azt is javasolta dr. Petrán, hogy Erdély területéről az összes politikai jellegű műemlékeket adják ki Magyarországnak az ott őrzött ereklyékért.
Erdélyben ugyanis a vármegyeházak és különböző hivatalok padlásán rengeteg nagyértékű festmény hányódik. Ezek mind régi főispánok, régi politikusok arcképei, amelyek szemet szúrtak a románságnak és a lomtárba kerültek. A javaslat kifejti, hogy művészi szempontból kár volna ezeket a képeket és az Erdély területén található többi műemlékeket - mint amilyen például a milleniumi emlékművek, politikus szobrai, stb. - a teljes megsemmisülésre bízni, mert komoly remény van arra, hogy Magyarország szívesen kicseréli ezeket a tárgyakat. A javaslat csak politikai vonatkozású művekre gondol s éppen ez álláspontból folyólag azt kívánja, hogy a Segesvárról elszállított Petőfi-szobrot is vissza kellene követelni Magyarországtól és újra fölállítani a segesvári várban, ahol egészen biztos helyen lenne.
Petrán tanár különben elkészítette a budapesti Nemzeti Múzeumban található román vonatkozású műemlékek és ereklyék jegyzékét, amelynek alapján a magyar kormányhoz küldendő delegáció ajánlatot fog tenni a műemlékek kölcsönös kicserélése iránt. Erdély magyarsága pedig, miután földbirtokaitól, iskoláitól nagy részben megfosztották, fájdalmasan veszi tudomásul, hogy most már azokat a művészi alkotásokat is eltakarítják szemei elől, amelynek az ezeréves múlt egy-egy jelentékenyebb eseményére emlékeztették…

Éjjeli beszélgetés az erdélyi magyarság vezérével a keleti pályaudvaron
1925 augusztus

Szombaton este - 11 órakor tiszteletreméltó „vendég” érkezett Kolozsvárról Budapestre: Ugron István v.b.t.t., az erdélyi Magyar Párt elnöke. Az egész napi utazástól fáradtan száll ki a kolozsvári gyorsból a 60 év körüli, gondterhelt arcu, előkelő székely úr, de nyomban fölélénkül, amikor munkatársunk üdvözli és megkéri, beszéljen valamit szép Erdélyországról, árva magyarokról…
- Nekem, aki mint az erdélyi Magyar Párt elnöke, igen exponált helyzetben vagyok -, mondja szabadkozó mozdulattal Ugron István - nagyon óvatosnak kell lennem nyilatkozataimban, amelyek akaratlanul is félreértésre adhatnak alkalmat. Különben sem mint politikus vagyok uton, hanem mint az erdélyi református egyház főgondnoka utazom Stockholmba, a Keresztény Egyházak Világszövetségének kongresszusára.
- Pesten csak egy éjszakát töltök, senkivel sem fogok politikáról tárgyalni és vasárnap reggel már folytatom utamat Berlinen keresztül Stockholm felé, ahol szerdán kezdődik a kongresszus, amelyre az összes keresztény egyházak a világ minden országából küldöttek megbizottakat a katolikus egyház kivételével. Magyarország részéről Raffay Sándor, Ravasz László püspökök és Boér Elek főgondnok vesznek részt a tiznapos kongresszuson, amely dogmatikus kérdések kizárásával, főleg szociális kérdésekről fog tárgyalni és megkisérli egymáshoz közelebb hozni a keresztény egyházakat. Stockholmi utamnak semmi politikai célja nincs, csak az erdélyi reformátusok szempontjából van jelentősége. Utazásommal kapcsolatban tehát nem beszélhetek politikáról, de Erdélyben amugy sincsen semmi ujság…
- Arról már biztosan hallottak, hogy a kézdivásárhelyi és dési szenátorválasztások miatti peticiónkat visszautasitották. Most a gazdasági kamarai választásokra készülünk, amelyek ősszel lesznek. A különböző erdélyi politikai pártokkal sikerült olyan megállapodásokat létesitenünk, amelyek előreláthatóan egyrészt a Magyar Párt jelöléseit, másrészt a magyarság érdekeinek védelmét biztosítják a gazdasági kamarai választásokon. Igy lépésről lépésre haladva, dolgozunk jogainkért, az osztályok, felekezetek, nemzetiségek közötti békéért, megértésért, egyenlőségért.
- Az erdélyi Magyar Párt nem elég erős ahhoz, hogy egymagában eredményes akciókat fejthessen ki, ezért megegyezésre lépünk és együtt működünk bizonyos kérdésekben más pártokkal. Legközelebb az Avarescu-párt programja áll hozzánk, ennek megvalósulásától várhatjuk a legtöbbet, azután a Nemzeti Párt Goga Octávián pártja.
- Élünk, dolgozunk mi, erdélyi magyarok!
- A nyelvrendelet? - kérdezzük.
- Kényes, nehéz kérdés - hárítja el a feleletet -, ne beszéljünk róla.
Közben kitértünk a keleti pályaudvar üvegcsarnokából az érkező, induló vonatok lármájából és itt a szabadban már keményebben csendül Ugron István hangja, amelyet szárnyára kap az esti szél és elvisz a lepihenő város felé...

A Népszövetség tanácsa öt perc alatt végzett az erdélyi magyarság panaszaival
1925 szeptember

Genf, szeptember 6. * A román sajtópropaganda nagy gondot fordit arra, hogy a szombat délutáni népszövetségi tanácsülés eseményeit ugy állitsa be, mintha a román álláspont győzedelmeskedett volna. Erről azonban szó sincsen és bár Titulescu londoni román követ valótlan adatoktól hemzsegő beszédére erdélyi véreink nevében senki sem válaszolhatott a Tanács előtt, Románia azzal, hogy a 28 millió lei kártéritést magára vállalta, elismerte azon jogtalanságokat, amelyeket a birtokreformmal az erdélyi magyarság ellen elkövetett.
A Népszövetség itt ismét abba a hibába esett, hogy kompromisszumot fogadott el, ahelyett, hogy a maga jogi álláspontját leszögezte volna. Mindegy, a jég mégis megtört. Bár a Tanács döntése kulisszák mögötti rábeszélés eredménye és mindenki tisztán látja, hogy Romániát nem akarták lesujtó itéletnek alávetni, ennek a döntésnek meglesz a maga elvitathatatlan hatása, amikor legközelebb az erdélyi magyarság nyelvsérelmei és a román iskolatörvény kerülnek a Népszövetség elé. A magyarság ebben a kérdésben relativ győzelmet aratott, amely kedvező reményeket fakaszt a jövőre. Az erdélyi magyarokon elkövetett sérelmek fölött mindössze öt percig tanácskoztak és a tanácsülés után Chamberlain angol külügyminiszter megjegyezte, hogy már előre tudták, milyen határozatot fognak hozni. (...)


Illusztráció: Goga Octavian

Nincsenek megjegyzések: