Románia Magyar-
ország segitsé-
gére is számit a szovjet támadása esetén
1925 szeptember
Genf, szeptember 20. * A Népszövetség nyilt szinpadán lejátszódó események lassanként csöndes unalomba fulnak, de közben a kulisszák mögött olyan tárgyalások folytak Duca külügyminiszter, Titulescu londoni követ és minden állam Genfben időző diplomatái között, amelyek Magyarországot is igen közelről érdeklik. A német-francia-angol-olasz paktum, azután a német-cseh-lengyel egyezmény épp eleget, sőt tul sokat foglalkoztatta a nyilvánosságot, sokkal kevesebb szó esett nyilvánosan arról a garanciaszerződésről, amelyet a kisántánt államai kötnének Magyarországgal és Ausztriával, de hétpecsétes titok alatt maradtak azok a lázas tárgyalások, amelyeket Duca külügyminiszter és Titulescu londoni követ folytattak Genfben Románia életbevágó problémáiról. Ezeket a titokban tartott tanácskozásokat az a veszedelem tette szükségessé, amely Romániát Szovjetoroszország részéről fenyegeti. A nyilvánosság számára adott nyilatkozataiban Duca külügyminiszter váltig hangoztatta, hogy Románia és Oroszország viszonya teljesen normális, de egészen mást mondottak a román diplomaták és ujságirók négyszemközti beszélgetések során. Oroszország fegyverkezik Románia ellen, ez a riadt panasz volt a refrénje a román diplomaták bizalmas információinak és a Népszövetség tanácskozásainak kulisszái mögött sok szó esett arról, hogyan védekezhet Románia az orosz szovjet esetleges támadásaival szemben. Duca külügyminiszter egy ily támadást Chamberlain előtt nemcsak esetlegesnek, de valószinünek mondott és döntő érvként azt hozta föl, hogy a szovjetkormány az utolsó hónapokban óriási erővel inditotta meg a bolsevista propagandát egész Románia területén, ami Duca szerint nem egyéb, mint a háboru előkészitése. Chamberlain kijelentette, hogy Anglia nem nyujthat külön biztosítékot Romániának orosz támadás esetére, azt ajánlotta, hogy ha ilyen támadás valóban fenyegetne, akkor Romániának hátvédről kell gondoskodnia és ennek legjobb módja olyan garanciaszerződés megkötése, amely a nyugati és keleti paktumok mintájára a Duna-államokat foglalná magában. Ez a tanács valóban követésre talált a kisántánt, de főleg Románia részéről és Duca külügyminiszter többször kijelentette, hogy Románia szivesen kötne olyan szerződéseket, amelyek kölcsönösen garantálnák a szerződő államok határainak sérthetetlenségét és különösen hangsulyozza, hogy a garanciaszerződésben Magyarországnak is részt kell vennie. Fájdalmasan esett a román delegációnak Apponyi beszédéből hallani, hogy Európának az a része, amelyhez Magyarország tartozik, még nem alkalmas ilyen biztonsági szerződések kötésére. És mert senki előtt nem kétséges, hogy sem holnap, de még holnapután sem érik a helyzet odáig, hogy minden határt a szerződések és paktumok erős hálózata biztositson, Duca és Titulescu másirányu tárgyalásokat is folytattak Genfben Románia védelmére. Minden cáfolat ellenére igaz, hogy Románia Franciaország katonai segitségét kérte Szovjetoroszországgal való háboruja esetére, amit Briand meg is igért, ugy hogy még a genfi népszövetségi ülésszak alatt konkrét katonai tárgyalások indulnak meg Párisban és Bukarestben ennek a segitségnek módozatairól. Csehszlovákiánál és Jugoszláviánál már kisebb sikerrel kopogtatott a román külügyminiszter. Katonai segitség helyett ezek az államok ugyancsak a garanciapaktum előkészitését ajánlották föl, ellenben Lengyelország hajlandóságot mutatott, hogy az orosz szovjet támadása esetén föladja semlegességét Románia javára. De mindezeknél a tanácskozásoknál reánk nézve nagyobb jelentősége van annak, hogy Románia Magyarország semlegességét is biztositani óhajtja, sőt ezen tulmenőleg támogatásunk megnyerését is megkisérli... Még a genfi népszövetségi ülésszak előtt Budapesten járt báró Villani Frigyes bukaresti követünk, majd rövid pesti tartózkodás után visszatért Bukarestbe. Villani mindenesetre beszélt Duca külügyminiszterrel, mielőtt az Genfbe utazott a Népszövetség ülésszakára, amikor is alkalma volt a magyar álláspontot megismerni. Értesülésünk szerint az az ajánlat, amelyet Románia részéről előterjesztettek, nem volt alkalmas arra, hogy a román kivánságokat honoráljuk. De azért még nem tettek pontot a mondat végére. Románia helyzete nem irigylésre méltó, az izgalom hullámai szántják végig szinte nap-nap után az egész országot, nyugtalanság, elfojtott lázongás tünetei mutatkoznak mindenütt, százszámra börtönzik be az embereket - szóval dolgozik a kommunista propaganda. Ebben a helyzetben Románia kénytelen lesz keresni az alkalmat arra, hogy tovább tárgyaljon Magyarországgal és kielégitőbb javaslatokkal álljon elő. De eredménynek már az is eredmény, hogy Magyarország szerepe nemzetközi vonatkozásban ma már nem "quantité négligable", hanem olyan tényező vagyunk, amellyel tárgyalni kell, alkudni kell és meg kell egyezni.
Rákosi Mátyás az Országos Kaszinóban és a Gerbeaudban
1925 szeptember
1919. március hó 21-én alkonyattájt az Országos Kaszinó helységeibe többedmagával beállított egy középtermetű, eléggé jól öltözött fiatalember, szurtos külsejű, borzas hajú emberek társaságában. Az első percben lehetett látni, hogy ő a kompánia vezére: „Kiütött a proletárdiktatúra, mindenki aki burzsujnak érzi magát, azonnal takarodjék!” kiáltozta, amikor a „burzsujok” kitakarodtak és „kipucolták” társaságával a Kaszinó klubhelyiségeit, az étteremben leült, megvacsorázott. A fiatalemberre valaki rákiáltott: Ne kiabáljon Rákosi. Rákosi úgy tett, mintha nem hallaná. A középtermetű fiatalember ugyanis Rákosi Mátyás népbiztos volt, akit a kommunista társaság élén egy régi ismerőse megpillantott. Néhány nap múlva Rákosit ugyancsak „burzsuj-eleganicával öltözötten” a Gizella téren lehetett látni. A villamos alkalmazottakat vezette a Gerbeaud-cukrászdába. Előzőleg beszédet intézett hozzájuk a Gizella-téren. Fontoskodva, nagyképűen pózolva, mint akinek kimért az ideje. Beszéde közben keresett mozdulattal maga elé emelte balkeze fejét. Rápillantott arany karcsattórájára: – Még öt percem van, elvtársak, csak addig beszélhetek, figyeljen hát jól mindenki ide! De azért még negyedóránál is tovább beszélt. Szép körmondatokban. A mondatoknak azonban mindig egy volt a befejezése: „Elvtársak, be a vörösbe!” Ez volt Rákosi Mátyás. Ez a két epizód mindennél jobban jellemzi portréját.
Illusztráció: Titulescu
Forrás: www.huszadikszazad.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése