CLAUDIU KOMARTIN
Született 1983-ban, Bukarestben. A “2000-es nemzedék” egyik meghatározó tagja, ő fogalmazta az irodalmi csoportosulás kiáltványát (“Generaţia 2000”). Megjelent kötetei: Păpuşarul şi alte insomnii (A bábos és egyéb álmatlanságok), Editura Vinea, 2003 - a kötetért Eminescuról elnevezett debütdíjat kapott; Circul domestic (Házicirkusz), Editura Cartea Românească, 2005 (CD melléklettel, amelyen a szerző 18 versét szavalja). Versei német, francia, szlovén, szerb és koreai nyelven is olvashatók.
Vers
(Poem)
Viperát nevelek a számban
aki a nyelvezet forrongása folytán
vadul elszabadul.
Bárki próbálná összezúzni vagy lemetszeni
a vipera fejét
sorsát az általam kilégzett
nyaktiló ráncaival jegyzi el.
Testem az üszkösödés világrésze.
Tízre jár. Magam vagyok. A háború hamarosan beindul.
A vipera csöndben felém lendíti fejét úgy zokog.
1989. XII. 21.
(21 XII 1989)
hatévesen megértettem hogy a valóság utánozza a kész filmkockákat
azóta semmitől sem fakadok sírva
képtelen vagyok törni magam operettforradalmaikért
egy pillanatra lehunytam a szemem
és körülöttem minden a levegőbe repült
eszményi ürügyként néhány
új nemzeti ünnephez
és az addig családias dolgok hirtelen
egy szétloccsant agyvelő körvonalát
és állagát mintázták
mely közömbösen dacolt saját kiterjedésével.
Vers
(Poem)
megszoktam
hogy mindent indulatosan ejtek.
hogy öblösítsem a hangom magamtól is
üvöltve, üvöltve
a néptelen Visarion utca közepén,
majd a templom lépcsőin -
szájam csakis azért nyílik ki időről időre
hogy újabb sértéseket ejtsen.
vasálarc, vas-
kampókba fogva,
nyomomban jár a rács mögött,
némán, mindig lesen
kezemmel és térdemmel
a járdához tapadva, felkiáltok,
és kiáltásom eresztékeiben rázza meg a szentségeket.
voila une heure qui sonne, mondtam magamnak
és a derű kiváltságnak számít
megújuló erőm ő, a szentek megiramodnak
és kussolnak a lábaim előtt
mint holmi sánta kutyák,
összegömbölyödve bokáim körül
elvadult hangulatban apró fenevadak
tekintetei követnek
(a rács mögött
ugyanaz a vasorca,
örökös lesen. megérinthetem.)
szavaim meg vannak számlálva.
jó lesz elrejtőznöm.
Versek Atyuskáról
(Poemele cu tătuca)
Mese Ruszlánnak * O poveste pentru Ruslan
Reggeli 4 és atyuska egyet köhög.
Órák óta hallani, mint hörög, vergődik,
kortynyi friss levegőért esedezni.
Torkig vagyunk, bár nem úgy, ahogyan hinnéd,
de egyikünk sem szól semmit.
Reggeli 4 van és atyuska senkit nem hagy aludni -
teste húskoporsó
melyben a férgek már nekiláttak a hosszas munkálkodásnak.
Ahogy mondom, kisasszony:
atyuska már csak egy bomlásnak indult sejttömeg
egy bőrzsák amelyben
mindinkább
befészkeli magát a kór
az ördög meg mind mélyebbre ás, fejtől a mellkasig,
továbbá mellkastól a hasáig
amíg egy őskori csont reccsenése hallik.
Fiai rámordulnának hogy kussoljon vagy fordulna fel végre,
tán karót is döfnének elhaló roppant szívébe,
de atyuska még hazatér egy kenyérrevalóval, hát kár lenne érte.
Még úgy is, hogy tudjuk, csupán csak egy gennyzsák, szarral tetézve.
Akkor viszont, bizony ám, anyának dolgozni
kellene menni Spanyolországba, ahogy unokatestvére, Mása tette.
*
Atyuska ül az ágyszélen, kékül-lilul
és azt üvölti, hagyjuk békén. Feje a kezem között
s madár suhan át a szobán kiutat keresve.
Apa durva, szőrös kezével lesújt rám
és nyögve roskad újra az ágyra: hé, ti ott, akik idebámultok
egy koszos ablakon át és röhögtök, ha tudnátok...
Mellkasáról a kelés az agyára ment.
Semmi, de semmi nem mentheti már meg.
Állok és elnézem
hogyan tekint reám önmagát látva -
megadna bármit ha még egy annyi élete volna
hogy roppant, súlyos öklével szétverhesse a fejem.
Apa beteg, anya hiába hozza a mosdótálat.
Gyomra fortyog és nedves-ragacsos sóhajokat hallat:
Az atyuska egy boroskorsó amelybe valaki műanyag csövön
át levegőt fúj reggeli 5-kor.
*
Atyuska mit sem tud a nihilizmusról
atyuska nem olvasott Nietzschét se Gottfried Bennt
gépfűrésze felcsillan a sötétben
a könnyek elborítják anya tiszta arcát
vércsöppek a fürdőszoba linoleumán.
Atyuska nem tudja mi az a csábítás
atyuska nem olvasott Kierkegardot
gyerekfővel
durvasága volt az amiben biztosak lehettünk
a nők akkoriban felhevülten fecsegtek róla
a mészárszék előtti sorban
visszhangos köhögése ma elborzasztja az egész házat,
zöld köpete, hugocskám, elátkozott
folyó, amelybe fiatalságunkat fojtjuk.
*
Én is jártam Sângereiben (1)
egy halott jóbarátjaként
bár iskolatársak ha voltunk
talán alig tízszer beszéltem Vitalijjal
de valakinek ezt is meg kellett tennie
valakinek törődnie kellett e roppantul kedves
legény testével
aki ostoba volt
mint az éjszaka
Bălţi (2)-től
ahol verekedésben megölték Vitalijt
az út hepehupás
vigyázni kell, mondták,
hogy a halott belsőségei szét ne szóródjanak
s a bőrét el ne sodorja a szél az útszélre vagy a mezőre
azt a bőrt amit
az orvosok sietősen átkötöttek mint egy szakadozott vásznat
pár madzaggal ami épp
egy 88 kilós
hústömeget összekötözni elegendő
Vitalij, Vitalij, távolra szállt a te lelked
Mit bánod hogy duzzadt májadat s szívedet
Néhány ujjnyi vastag zsiradékba rejtve
Mint véres rögöket
Mellemhez szorítottam
Hogy hazajuthass
Ahol idős anyád várt reád
Vitalij, Vitalij, mit törődtél te azzal
Hogy szívem lassanként kihűlt
És férfi lettem, vagyis valami
Ugyanolyan durva
És szörnyeteg
Akár atyuska?
Tudta Oleg, amit tudott, amikor úgy szólt,
Hagyjam a nyavalyás testedet
Valahol a mező szélén.
Vitalij, Vitalij, olcsón megúsztad ezt az esetet, te szerencsétlen.
*
Atyuska az istálóba rontott, sántikálva
átkozta a Jóistent. Semmi sem dühítette jobban
mint két tehetetlen karja,
melyekkel hajdanán 946 disznót trancsírozott fel és néhány termetes bikát
akkorák voltak mint egy-egy teherautó.
Téli estéken olykor, a chirchani-i ángyóék udvarán
atyuska gyűlölködve a disznókra rontott
csak úgy rázta a köhögés
durva szavaiból a dialízis és a szesz
bűze áradt.
Száradt takony és nyálával elegyes hányadék
csüngött az állán
de a sertéseket csak nem hagyta békén.
Így találtam rá egy éjjel: a sárban hevert
falánk és véres disznóorrok előtt.
A kés kiesett kezéből és elájult
a nyüzsgő testek tülekedésétől és bűzétől kábán -
az éhes állatok pedig
nem kegyelmeztek.
Mielőtt kiemelhettem volna közülük, felfalták egyik fülcimpáját.
*
Ki az, aki jobban vergődik nálad?
Ki az, aki szenved,
kinek ütött halála órája,
ki lenne vaksibb, hiúbb és eszementebb tenálad?
A romlás csontjaidban munkál és a világon senki sincs
aki segíthetne rajtad.
Míg köhögésed csillapul, horkantasz és nagyokat fingasz, azt hiszed
tested így talán megmentheted a rossztól és
a halál messzire elkerül.
Ki imádja jobban magát tenálad, ahogy egész
életedben tetted, atyuska?
Reményelenségünk tartja benned a lelket.
Amikor semerre nem találtak, szerettünk. Hat napon át
kutattak utánad Făleşti, Glinceni és Jegorovka (3) táján
míg valahol egy árokban rádtaláltak.
Amikor a hetediken hazahoztak, majdnem kijózanodtál. Gyaláztál bennünket
és megverted Olgát, aki távollétedben töltötte be a 4 évet -
minden szeretetem darabokra tört s a szennyvízzel odalett.
Most aztán érezheted milyen vidáman nyüzsögnek a halál férgei tüdődben
nyugalmas perceidben mégis cigarettádat szívod
és a kérgesedő seb, a genny és a kátrány kesernyés szaga
mely mindegyre a testedből áradszámomra a szomorúság és a lassú
lebomlás illata.
*
A végre várva mind jobban hasonlítunk
egy egércsaládhoz
egy lángbaborult házból.
Mikor nem imádkozunk és nem sírunk, a vakolatot rugdossuk
a türelmetlenségtől és a borzalomtól bőszen.
De te tudd: mikor jön a halál és testedet szaggatja,
tovaűzzük, tálakat, üstöket, kályhát ütögetve.
Nem volt ínyedre buzgó szeretetünk és ellökted
azt, gyilkos fanatizmusunkkal együtt
mely szürke csuhába öltözött.
Kegyetlen és féltékenydisznópásztor voltál, boldogtalanság kertésze.
De te tudd: mikor jön a halál és testedet szaggatja,
tovaűzzük, tálakat ütögetve, egymásnak ütközve
a pontos és biztos pusztulásban.
*
Mi szükséged az alázatra, kérded, éppen te
Aki mindig oly durva, oly erős voltál?
Kipenderítetted a pópát ama napon, amikor elhívtuk
Azt remélve, megnyugvásodra szolgál
És arcul köpted őt.
A fű szabadon nő majd sírodon,
Senki se szaggatja ki a gyomokat, ha magadba szállsz, ha nem.
Holmidat szétszórják vagy elégetik
és sokáig azon leszünk, hogy kitöröljük
evilági léted minden nyomát. Tényleg szeretünk,
nem számít már, hogy nem bánsz meg semmit
és két garast se adsz
a vigaszra amit nyújtanék neked
könyvekből tanult dolgokról szólva.
A halál nevetséges helyzetbe kényszerít, minden bizonnyal.
Egykettőre megdermedsz, s tágranyitott szád
kedvenc menhelye lesz a legyeknek.
A kocsmáros Szerjozsának egy iszákossal kevesebb -
talán egy idő után én veszem át a helyed;
Atyuska, valakinek ezt is meg kell tennie.
*
Ha szerencséd van, egyikünk megfojt majd egy éjszaka
a párnával. Szenvedésed fal
amelyen koppan a fejünk
amíg nem marad semmi megalázni, elpusztítani való.
Tudni szeretném, hogy utolsó leheleteddel
a világ biztonságosabb, melegebb hely lesz. Tudni szeretném
Ki nyírja ki a macskakölköket ha te elpatkolsz.
Mihez kezdünk nélküled, atyuska?
Ki javítja meg a bútort, a házbeli gépeket (amelyek
nagyszüleink korából maradtak), a csöveket,
amelyek kétnaponkét kilyukadnak?
Elnézem néha gyönge karjaim és rahitikus mellkasom,
sápadt bőrömet és kidülledt, fekete szememet, majd
Olgácskára tekintek
amint a sötétben harisnyáját, mellényét varrja
és azt mondom hogy
minden elveszett.
Ha szerencséd van, egyikünk megháborodik
és összekaszabol egy hosszú késsel valamelyik éjjel.
*
Nagyobbik bátyánk, Oleg
azt mondja, atyuska egy semmirekellő
Oleg hét éve ment el otthonról
s ma azt mondja telefonon hogy óvakodjunk az öregtől
suttyomban beszélek és szipogok a kagylóba
de Oleg azt mondja férfi vagyok és ki kell tartanom
megígérem hogy egy ideig még próbálkozom
a túléléssel ebben a házban
bár torkig vagyok a család történetével
atyuska betegségeivel
anyám és hugom könnyeivel
próbálkozom
minden erőmmel próbálok helytállni
egy szép napon
Oleg visszatér
Grand Cherokee Laredo terepjáróján
3,7 liter V6
Four-wheel brake traction control (4x4 only)
High-performance halogen headlamps
First-class interior space
Independent front/multilink rear suspension
Electronic Stability Program
és megmentőnk lesz.
(1, 2, 3 - moldáviai helységek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése