DINU FLĂ-
MÂND
1947-ben született, Susenii Bârgăului (Beszterce-Naszód megye) községben. Franciaországban él. 1970-ben végezte a kolozsvári Babeş-Bolyai bölcsészkarát. Egyike volt a legendás Echinox diákfolyóirat megteremtőinek. Az Amfiteatru, majd a Secolul 20 folyóiratok szerkesztője. 1971-ben szembekerül a hatalommal, mert nem hajlandó részt venni egyes disszidens írók megbélyegzésében. A nyolcvanas években Párizsba disszidál, ahol a Radio France Internationale munkatársa. Műfordítói munkássága is jelentős. Főbb kötetei: Apeiron (Cartea Românească, 1971), Poezii (Versek, Cartea Românească, 1974), Altoiuri (Oltványok, Ed. Eminescu, 1976), Stare de asediu (Ostromállapot, Cartea Românească, 1983), Viaţă de probă (Próbaélet, Cartea Românească, 1998), Tags, (Cluj, Ed. Dacia Internaţional,2002), Frigul intermediar (Köztes hideg, Ed. Paralela 45, 2006), összegyűjtött lírai művek 2 kötetben (Chişinău, Ed. Cartier, 2007).
Távoli közelség
(Îndepărtată apropiere)
I.
épp egy függöny mögül lépett elő
s az élet éppen arra járt hogy megajándékozza
a pillanattal amelyben ő egy függöny mögül lépett elő
rácsodálkozva megkívántam
az érinthetetlenség leplébe burkolózott
a fény pedig sietett megtörni
a hallgatást mely árnyként vetült bennem
e feltörő szavakra
a függőleges tekintetéből kicsordult isteni könny
szemének felhevült csöppje volt
a párálló pillanat a birtokolhatatlan
szépség diadalában
azóta egyik a másik felé tart
úgy közelítünk
mint két fa koronája
II.
mint két fa egyetlen ég lélegzetvételében
két halom egyazon táj tenyerén
mikor a kinti szél ledönti a képbeli kalászt
és visszafogja a lehetetlen lendületét
csak mert az út léptei alá simult
halad előre ő is nagy mozdulatlanságban
egy lehetséges találka vágyálma felé
ahogy a fűből elnézve a felhők
távolról is érintik a fák koronáját
és mert álmatlanságom tincsei
felcsavarodnak közömbös ujján
miként a fagyöngy bozontja
télen
száraz platánokon
én ott kuporgok a közepében
mint egy felgombolyított illúzió
III.
ő a múltamban a halasztás
szerteszaladó színek között a nyári égen
az éledő láng
fraîche amertume du laurier
éjjeli nap bőrkötésben
IV.
és kerülöm egyre kerülöm fuldoklásomba zártan
mindent mi eszembe juttatja őt
a nagylelkűen elpazarolt kevés napom
szétszóródik a tó tükrén
pár lusta felhő borította estén rövid az élet
néha éppen kilép egy mondat mögül
elnézőn szemléli a való dolgait
amelyek még időben elértek az áhított valóság
az elérhetetlenség kézügyébe
MÂND
1947-ben született, Susenii Bârgăului (Beszterce-Naszód megye) községben. Franciaországban él. 1970-ben végezte a kolozsvári Babeş-Bolyai bölcsészkarát. Egyike volt a legendás Echinox diákfolyóirat megteremtőinek. Az Amfiteatru, majd a Secolul 20 folyóiratok szerkesztője. 1971-ben szembekerül a hatalommal, mert nem hajlandó részt venni egyes disszidens írók megbélyegzésében. A nyolcvanas években Párizsba disszidál, ahol a Radio France Internationale munkatársa. Műfordítói munkássága is jelentős. Főbb kötetei: Apeiron (Cartea Românească, 1971), Poezii (Versek, Cartea Românească, 1974), Altoiuri (Oltványok, Ed. Eminescu, 1976), Stare de asediu (Ostromállapot, Cartea Românească, 1983), Viaţă de probă (Próbaélet, Cartea Românească, 1998), Tags, (Cluj, Ed. Dacia Internaţional,2002), Frigul intermediar (Köztes hideg, Ed. Paralela 45, 2006), összegyűjtött lírai művek 2 kötetben (Chişinău, Ed. Cartier, 2007).
Távoli közelség
(Îndepărtată apropiere)
I.
épp egy függöny mögül lépett elő
s az élet éppen arra járt hogy megajándékozza
a pillanattal amelyben ő egy függöny mögül lépett elő
rácsodálkozva megkívántam
az érinthetetlenség leplébe burkolózott
a fény pedig sietett megtörni
a hallgatást mely árnyként vetült bennem
e feltörő szavakra
a függőleges tekintetéből kicsordult isteni könny
szemének felhevült csöppje volt
a párálló pillanat a birtokolhatatlan
szépség diadalában
azóta egyik a másik felé tart
úgy közelítünk
mint két fa koronája
II.
mint két fa egyetlen ég lélegzetvételében
két halom egyazon táj tenyerén
mikor a kinti szél ledönti a képbeli kalászt
és visszafogja a lehetetlen lendületét
csak mert az út léptei alá simult
halad előre ő is nagy mozdulatlanságban
egy lehetséges találka vágyálma felé
ahogy a fűből elnézve a felhők
távolról is érintik a fák koronáját
és mert álmatlanságom tincsei
felcsavarodnak közömbös ujján
miként a fagyöngy bozontja
télen
száraz platánokon
én ott kuporgok a közepében
mint egy felgombolyított illúzió
III.
ő a múltamban a halasztás
szerteszaladó színek között a nyári égen
az éledő láng
fraîche amertume du laurier
éjjeli nap bőrkötésben
IV.
és kerülöm egyre kerülöm fuldoklásomba zártan
mindent mi eszembe juttatja őt
a nagylelkűen elpazarolt kevés napom
szétszóródik a tó tükrén
pár lusta felhő borította estén rövid az élet
néha éppen kilép egy mondat mögül
elnézőn szemléli a való dolgait
amelyek még időben elértek az áhított valóság
az elérhetetlenség kézügyébe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése