GEORGE CHIRILĂ
Született 1941-ben, Buda községben (Bukarest mellett). Szerkesztő, kritikus, költő. Számos pályatársának könyvét szerkesztette, gondozta. Kiemelkedő munka a Marin Sorescuról és költészetéről készült monográfiája. Kötetei: Fiul - poeme (A Fiú - versek, Junimea, 1972), Dăinuim (Építünk, Eminescu, 1976), Solia (Küldetés, Eminescu, 1980), Într-o barcă de fildeş (Elefántcsont csónakban, Scripta, 1996).
Anyám, odahaza
Fehér, havas halánték
a faluban, amott -
egy életen át
tavaszra várt.
Bárhova érjen
viszi magával -
kincseit,
a mező sóhaját,
a búza örömét,
a kút könnyét.
Havas, fehér halánték
földszínű
kezek,
tipegő, fáradhatatlan
léptek
az alkony felé.
Anyám után
a föld ábécéje
marad reám.
Csendről beszélj nekem
Nézd: oda a hó már,
nappalra ébredt az erdő
harsogó nedvcsobogással,
s mi hallgatjuk
a keringés muzsikáját.
Kedves, régvárt vendégek
íme, előbukkannak
a rügyek,
mintha suhancok,
amint vézna
ujjaikkal sosemlátott
játékba fognak.
Friss szelet harapunk
teli pofával,
a reggel sugarai
vígan fecsegnek
az induló napról.
Nyitott szemmel
az új évszakba
lépünk, mintha házba,
odabent szemünk láttára
festik a falakat
derűs színekben.
Lelkünk szereti
a ház nyugalmát
ez nem más mint
átszellemültség.
Csendről beszélj nekem,
csupán a csöndről...
Táj újholddal és tücskökkel
Himnuszukkal, mely végeérhetetlen
a tücskök egy faluszélen
a holdat boldogítják.
Este van, mint egyszer régen,
suhanc vagyok,
a tücsköket hallgatom a réten,
legelőről megtérő
marhákkal
kóborolva képzelgek én,
ringok a tücskök végtelen énekén...
Valahol egy kutya ugat
valahol a levegő lángra lobban
mint a gyertya
az ismeretlen katona ravatalánál.
És milyen messze még a holnap...
Szemem a füvet becézi
tücsökzenére
változó képű
hold alatt...
Ottfelejtett repesz
Dérlepte dombon, valaha
egy gyermek a földet túrva játszott,
valamit találkt ott,
kezébe repesz hatolt,
vadállatként a kezébe harapott...
Ottfelejtett repesz volt az
egy háborúból,
amelybe valaha, egy hajnalon
apák s fiak meghalni mentek...
Régi fájdalom,
párja nincsen,
könnyeket ébresztetteszemeinkben.
- Ne legyen többé
öldöklés réme,
ne sírjon többé
sehol gyerek!
Egyetlen jobb kézzel író se legyen máról holnapra
balkezes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése