DANIEL SILVIAN PETRE
1968-ban született Temesváron. Költő, prózaíró. Daniel-Silvian Petre ugyanakkor a temesvári Survolaj sikeres rockegyüttes vezetője. Nem túl bonyolult, filozofikumba hajló szövegei, még a szabad vers formájában is sajátos ütemességükkel, zeneiségükkel tűnnek ki. A LiterNet honlapjáról letölthető Overdose c. verskötete. Személyes honlapjának címe: www.dspetre.ro
Golgota
A kétségbeesés szögei
mélyen a csontba verve
A remény virágba borult tövis-
koszorúja
valakire várva
ki nem jön el
Mert a szerelem azt jelenti
hogy légy
egyszerre
két helyen
Mert az élet egy elrontott
film: bármennyire is ellenkeznél
végül
mindenki lehunyja szemét.
(Varázs)ige a haldoklókért
(Des)cîntec pentru muribunzi
Ha szeretsz, ha szeretni fogsz
s hogyha szerettél,
telefonálj minden ismerősnek,
s mondd el, hogy meghaltál.
Szeretnék ma beléd hatolni
egészen a markolatig
hogy meg ne tudjam nyakadat szorongatom
avagy becézlek,
hogy magad legyek
de el se veszítselek...
A tenger könnyedén sóba von
fejünk alá a hegyek gondosan
köveket raknak
míg a nap s a hold kegyesen gyertyát
tartanak,
mikor a sötétség, csakazért is
a szekrényre kúszik,
az ajtókra, majd a falakra
és boldogan halunk meg
amíg csak élünk
Fölötte fontos dolgokról
(Despre lucrurile cu adevărat importante)
Csütörtökönként iskolába menet
jött egy kalapos úr
s szerszámát mutogatta
Akkoriban még nem tudtam hogy az élet
lassú halál, mintha
valaki arcon simítana
míg ki nem serken a vér
Fogalmam sem volt
hogy a szerelem úgyszintén lassú halál,
mintha valaki átdöfné
a szívedet
egy rózsával
Nem értettem miért viselkedik
az Úristen
néha úgy mintha majmoktól eredne
Nem értettem miért akkora
a nők
fara
Nem értettem miért van annyi ember
a földön
mintha egy nem is
lett volna elég
Legimádottabb ellenségem
(Cel mai iubit duşman al meu)
Hogyha tudnád hogy milyen szép valál
És milyen szép volt Temesvár valamikor
Mennyei otthonunkban nincs aki ránktalál
És a tízparancsolat sem volt még sehol
Úgy tűnt nekünk a Béga kéken csordogál
Mint megannyi sirály röpködtek a hófehér varjak
Mit se törődve hogy életünk fölött más dirigál
Amcsik és oroszok, tehát a nagyhatalmak
Nem volt akkor szükségünk semmi másra
A kilencedik menny takarója jól beborított
S ahányszor másutt szeretkeztünk egyre másra
Rajtunk a csalfaság virága kivirított
Mily ifjonti, gondtalan és vagány
Volt akkoriban az Isten
Honnan sejthette volna a nagy talányt:
Nálad imádottabb ellenségem nincsen?
Holtak rőt levele
(A ruginit frunza din morţi)
Reggelente
üt a biológiai
órám.
Fölébredek
Szorgosan munkába megyek
Útközben eszembe jut
hogy tulajdonképpen
nincs állásom
(hová az ember kávézni járna)
rokonok
szomszédok
és anyám bánatára.
Hajdanán
az volt a munkám
hogy felébredjek
és rögtön
visszafeküdjek
úgy szeresselek
akár az első napon
akár ama furcsa
időben
amikor nem volt szükségünk
semmi másra
úgy éltünk szabadon.
Imádság
(Rugăciune)
Hajad színében
ott a haldokló nap
Hajad ami egy
idő óta
nyiratlanul marad
Hajad mely cinkosa
Nyugtalan mosolyomnak
hajad mely áldozata
az isteni tilalomnak,
Hosszúra nőtt hajad
Megannyi várakozástól
(nélküle Őszünk
téli közönybe gázol)
Hajad mely csöndesen hozzám
beszél -
Nézni a hajad, kedves,
egy imával felér.
Sandwich blues
Fehér fogakként száll a hó, roppant fogak
marcangolják megrendült beteg testemet
Szívemből, szememből, a számból
áporodott ételszag ered
A föld romlott sült
két kéklő égszelet között
én vagyok az együgyű féreg a sültbeli
nyű belsejében s még reménykedem
hogy szabadulok e roppant szendvicsből
e mustáros-szószos ingoványból
Salátalevél szárnyakat fabrikálok titokban
S mártásos borsból lövedéket mely robban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése