CEZAR IVĂ- NESCU
Született 1941-ben (Bârlad), meghalt 2008-ban (Bukarest). Költő, drámairó, műforditó. Moldvai értelmiségi család leszármazottja, a Iaşi-i egyetem bölcsészkarán végzett. A Luceafărul c. irodalmi folyóirat szerkesztője. Költőként 1959-ben jelentkezik először, 1969-ben mutatják be első darabját. 1968-as bemutatkozó kötete (Rod) valódi irodalmi esemény, s megkapja érte abban az évben az Eminescu irodalmi verseny nagydiját. Tanárkodik, később megint szerkesztő. 1971-ben saját zenekarral lép fel, úgy népszerűsiti költészetét (La Baaad). Nagyszabású műforditói munkába kezd. Köteteibe kézzel visszairja a kicenzúrázott verseket. 1990-ben a bányászjárás áldozata, sebesüléséből nehezen épül fel.Főbb kötetei: Rod III (Termés III, Ed. Cartea Românească, 1975), Rod IV (Termés IV, Ed. Cartea Românească, 1977), Muzeon (Ed. Eminescu, 1979), La Baaad (Ed. Cartea Românească, 1979), Doina (Ed. Cartea Românească, 1983, 1987), Rosarium (Ed. Helicon, 1996), Timpul asasinilor (Gyilkosok ideje - dokumentumok Nicolae Labis életéről és verseiről, társszerző Stela Covaci, 1997).
De profundis
most, mivel örvénylik a hideg
s mert beteg vagyok és rettegek,
vademberként oroszlánt vések a barlang falára
ti meg majd elmondjátok: naponta vadászott rája
most, mivel őszinte és kegyes vagyok,
kérem, ne nézzen senki a szemembe,
könnyeim átfúrják a pupillám
nem sirok hát, s ne nézd a nevetésem
mely kínoz, felkoncol másokat, óvakodjatok tőle
akár hótiszta anyám - olyan a szívem is,
ennyi a társadalmi egyensúly, s ha nem leszek
teljesen tiszta szétesik
a mérleg egyik felében csupán egy ámuló
fej marad, nedvesen, holddal telített virág
a tó vizéből, ó, a szívből
való fej gyöngédsége, karokkal
hagyjatok számomra tejet és élelmet
mig másnap reggelre ébredek
mert tekintetemet most bejárják
az ember bőjti, a bűn, a tehetetlenség gyűlölt napjai
és lássátok bennem a gyógyuló leprást
ki ölelésével ölni is képes
és lássátok bennem a gyógyuló leprást
ki ölelésével ölni is képes
most mikor épp hetven éves vagyok
ami az anyámtól való
engedjetek meg egy csöppnyi átverést
örvendezzetek a fiatal bölcseknek
Termés
(Rod)
el fogok veszni, számban keserű nyelv forog;
fehér testek végtelenje
eszembe jutott
kinek-kinek a gyomrán át érem el
egy tökéletes eszmény alaphangját
Torony
(Turn)
mikor megszülettem, anyám,
egy asztalon, elnyúlva,
kegyetlenül megszenvedett,
az én jó anyám
egy asztalon;
de másik
anyám a Halál
meztelenül, nyújtózva mosolygott
csodaszép
anyám a Halál
nevetett
ahogy gyermekeként éppen születtem
és egy csöppet se szenvedett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése