Igen megrendítő a DL naplójában az a váratlan fordulat, ahogy az édesapa alakja hirtelen élesen és középpontba állítva felbukkan a gyermeki tudatban. Szinte érezhető, hogy addig a legkisebb gyermek nevelését elsősorban az anya vállalta magára, az apa csak tisztes távolságból figyelte és nyugtázta csemetéje cseperedését.
Deák Farkas börtönnaplójából tudjuk, hogy amikor szülei és egyik huga meglátogatták Gyulafehérváron, ahol a kazamatákban tartották fogva a Makk-féle összeesküvésben részt vevő gyanúsítottakat, köztük Farkast is, édesapja akkor is szokásos kevés beszédűségével tüntetett, próbálta megérteni fia cselekedeteit, de akaratával nem telepedett reá: sorsára hagyta, mint az olyat, aki tudja, hogy mit miért csinál.
Ez a fajta apa láthatóan nem működött a legkisebb fiú esetében, aki a család nagy eseményei idejében mindig csak gyermek vagy tejfölös szájú ifjonc volt. Apjának halála azonban egyből felnőtté tette.
"...Egész nap jöttek a látogatok - oh mily iszonyu dolog az amikor az embert igen sokan látogatják! Délután 2 ora utánra elkészültek a gyászjelentések s ezeket nekem kelle mind k.b. 200-at tituláltatni, mit egy pár jóbarátom, küln. Vitályos Samu szomoru történetem kezdetétől végig majd mindig velem volt; továbbá: Fekete Károly; írták, s Kovács Géza és Nagy Lajos elhordozták a Kolozsvárra s Pestre szóllókat Vályi Gábor vitte el, ki ma 6 orakor indult Pestre.
Ma estve virrasztok voltak: nehány utczabeli mesteremberen kivül: Mentovich Elek s Vadadi Lajos tanuló társaim s két ora körül éjfél után jött meg Kovács Géza s Nagy Lajos - mindezek világos reggelig itt ültek.
(Április) 6. Reggel már 7 orakor kezdtek jó embereink s idegenek gyólni mert 8 orára volt téve a temetés ideje - mivel Andrásfalvára vittük. 8 ora után eljött a pap is t. Péterfi Jozsef esperes - ekor következett az a borzasztó valami az örökké valo megválás idejét elkezdő bucsu... aztán bezárták a koporsot, s Édes Anyámot s testvéreimet kivitték csak én maradtam ben s a rokonok s idegenek, mellettem ült jó barátom, Samu. Miután már a könyörgés s énekeknek is vége volt, elinditottuk felejthetetlen halottunkat az örök nyugalom helyére: én, Csongvay bácsi és V. Samu. Édes Anyámék a város végéről vissza tértek - ez volt 9 orakor d.e. Mi Andrásfalvára 2 orakor érkeztünk meg s ahány falun addig keresztül mentünk mindenütt harangoztattunk.
Ott Zsuzsika néni várt. Ott elöbb egy kicsit ettünk; azután pedig elkezdődött a könyörgés s oratio a Sz. Annai pap Tordai N. által. Azután kikisértük szegén jó Édes Apámat oda, ahonnan vissza csak az Ur harsonája hivhatja egykoron! Ott áltam s végig néztem a mig az utolsó ásó föld is ráborult sirjára s elválasztá töllünk örökre drága édes Apámat!
Ekkor mindjárt vissza indultunk, Keséné néni szekerével voltunk. 1/2 9kor itthon voltunk.
7ikén. Délután voltam a nyomdában hogy még 25 gyászjelentést nyomjanak. 8ikán d.e. ismét a nyomdában voltam s ott ki fizettem 11 frt költséget. Majd egész nap a kertben dolgoztam. 9én kifizettem az ecclesiának 5 frtot meg hátra van 6 frt 84 krajczár. A halotti társaságban is voltam, ahol az utolsóért az az szegén megboldogult édes Apámért is kifizettem. Nállunk minden nap sokan járnak most látogatók.
10én Délelőtt kifizettem a koporsó árát s a padét 11 frt. Amint az ujpiacon jöttem fel hát összetalálkozom Burgo Marival s az Anyjával akiket aztán ámbár egy kissé röstelltem, a Nyárádiné házáig kisértem...
11.én fizettem Fenyőnek 21 frt 37 krajczárt, Szathmárinak az Ecclesiáért még hátralevő 6 frt 84 krajczárt. A portioba 3 frt-ot. Mindezen s több aprobb költségeket a halotti társaságbol kapott 84 frt 14 krajczárbol fizettük mindenfelé." ( 173-177. oldal)
(Folytatom)
Illusztráció: síremlék az andrásfalvi temetőből (a Kríza János Néprajzi Társaság archívuma nyomán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése