2009. október 19., hétfő

Tininapló 1867-68-ból: Egész nap résen állottunk


Deák Farkas választásokon induló vetélytársa Dobolyi Sándor nevezetű politikus volt, aki "már 9 éve, hogy folyton keresi itt a követséget s mindent elkövetett, mindenütt fellépett és mindig megbukott, de most, részint a szegénysége iránt való szánalomérzet felköltésével, részint mivel sokan meg igérték, hogy őt választják, még Berzenczeinek is, részint mivel a mi helyi tanácsunk már 40 év olta egy bizonyos jezsuitai hatalom és ez által igazgattatik és mindig a személyek saját és nem a város és haza érdekeit kívánják elémozditani, és most is olyan ember kellett nekik, kit orránál fogva vezethessenek, és tökéletesen czélt is értek, mert D. S.-nak egyáltalán semmi elve nincs, ő ha kell, Deák párti, ha kell baloldali stb., a mint mondám ily kedvező volt rá nézve a helyzet, mig az én bátyámnak 1ször hogy sokan nem ismerték, 2szor mert tiszta Deák párti, 3szor mert nem olyan ember, akit vezetni lehet, hanem önálló. Sokan ellene voltak és különben megcsalta nagyban Sz. L. tanácsos és sok más.

19én volt a választás és mi egész nap résen állottunk, és csináltunk is egynehány votumot, ti. 143-t. D.S. 419el lett követ és pedig főként, ti. Kovács Áron a kis utczát nem engedé szavazni jönni és ..... is felszólittatott, hogy ne küldje el részünkre a szavazokat.

Na hanem sok hasznunk van, mert egy felöl tekintély, hogy enyi votum is van, más felől sok embert ismertünk meg akikben lehet és olyat is akikben nem lehet biznunk.

Egész nap hiven álltak a mi részü nkön. a 4 Végh testvér, Szilágyi István, Petri Domokos, Varga Gyuri, fekete Ferencz, Bálinth Jozsef, a vén Soltész stb.

Augusztus 27ikéig naponkint csendesen tanitgattam. Ebédre Dosa Lajos bácsiékhoz jártam... 17ikén d.e. szollitott fel T. Bihari Sándor ur, hogy: ide fog jönni Bethlen Árpád velem egy a VIIIik osztályba, s én válaljam el azt, hogy vele lakjam s minden ellátásban - kivéve a ruhát - s 100 frt fizetésben részesüljek, s ezért én vele tanuljak, s az érettségi vizsgára készitsem magammal együtt. Én persze megköszöntem s otthonn kedves Anyám s bátyámmal közölve a dolgot elfogadtuk, d.u. Dosa Lajos bácsival is közöltem a dolgot és sajnálatomat fejezrem ki afölött, hogy fiait el kelkl hagynom, de ő is nagyon előnyös és elfogadhatónak tartotta a dolgot. D.u. aztán Bihari urnál találkoztam a Gr. Bethlen Farkasné két megbizottjával, Bartos Károly és Mátéfi Károllyal, kik azt mondták, hogy aztán 4. vagy 5. Septemberben fog bejönni az én grofom; Isten tudja, hogy fog e dolog kiütni, kérem, hogy adja javamra!..

September 4.ikén adott a vén DLajos bácsi 10 frtot azért, hogy a fiait 1 hoig tanitottam. D.u. Csongvainitt voltam s ott jol töltöttük az időt midőn jött a hír hogy az én grofom megérkezett, én azonnal odamentem hozzá; Bihari úrnál lakik fenn; egymásnak ajánltuk magunkat és beszélgetni fogtunk; 8 orakor pedig vacsorára hivtak le Biharini ott 7en ültünk az asztalnál: Bihari, Neje, Kabos Berta, Zeyk Anna, X Gizella, Bethlen Árpád és én, hihetőleg ezután együtt fogunk mindig lenni. Vacsora után rövid ideig még beszélgettünk, aztán én, mivel láttam, hogy minden készen van, hogy végkép ott maradjak, haza jöttem pár percre, hogy itthon mondjam meg, hogy többé nem fogok itthon hálni. Szomoruan esett bizon nekem kedves Anyám, testvéreim, s szülő házamtól megválnom, de hiába, a sors igy akarta, én nem daczolhatok ő vele. Kérem az Istent, hogy vigasztalja meg szomorkodó enyéimet s adjon erőt, lelkit és testit kötelmeink teljesitésére! Ezzel vissza menve még darabig beszélgettünk, aztán lefeküdtünk s én buzgó Ima s hosszas gondolkodás után álomra szenderültem.

Sept 5. r. 10 orakor a Tanodai év ünnepélyes megnyitása. T. Szász Béla könyörgött, T. Bihari Sándor orált s T. Kökösi Endre törvényt olvasott s mi a Harmonia énekeltünk." (230-238. oldal)

E hivatalos közjátékkal, akárha ez a kezdet lenne a vég, megszakadnak a bejegyzések. De mi azért még nem értünk a történet végére, egy-két megjegyzésünk és adalékunk lesz a naplóban foglaltakhoz, hiszen bár DL ifjúi életének másfél esztendejével megismerkedtünk ugyan, de még mindig nem tudjuk, mi történt ővele s környezetével a következő évtizedekben.

(Folytatom)

Illusztráció: 1867-es március havi naptári jegyzések DL naplójából

Nincsenek megjegyzések: