Véget értek 1867 őszének szüreti alkalmai, s DL mind gyakrabban kerül abba a helyzetbe, hogy iratokat gyárt különböző megrendelésre. Október 21-én például Csongvaynak írt s olvasott 40 krajczár értékben, egy nappal később Dósa Lajosnak újabb leveleket írt s tett postára, 24-én ismét Dósa ad neki munkát (50 krajcár fejében, amit meg is kapott), Csongvay számára pedig újabb 15 krajczáros iromány született. Október 25-i bejegyzés szerint Csongvay mindezt megtoldotta 2 forinttal, "amelyre a szünidőn apránként dolgoztam" - sorolja pénzügyi sikereit DL.
Csakhogy küszöbön a hagyományos Honvédbál, ami nagy problémákat gördít ifjú emberünk útjába.
"27ikén reggel legelöbb elmentem Tökéshez a szabóhoz, a kinél volt egy megigazitandó t.i. a bátyáméból - Attilám és nadrágom. Ő azt igérte, hogy d.u. 4 orakor haza hozza; azután vettem egy pár szép gyöngyszin keztyüt (ez volt az első uj finom bőr keztyüm, eddig csak téli uj keztyüm volt, de nem bőr az pedig csak vagy egy ocska volt Farkas bátyámtól) Csiki Károlytól 1 forint 20 krajczárért... azután haza jőve reggeliztem és Csongvayni mentem, Lajost hivtam s együtt vettünk aztán nyakkendőket, én kék törököst 1 forint 20. Ő pedig fekete-fehérest, s oralánczokat, ő fekete-fehérest, én kéket (szalag), mindezeket azért vettük, mert az estve leendő Honvéd bálba akartunk menni.
Én du. kb. 5 oráig mind vártam a szabot, h. igéretét teljesitse, de csak nem tette biz ő, ekkor már minden reményemről lemondtam s a meglévő 1 éves magyarkám szépen ki takaritottam, azzal a gondolattal, hogy evel is elmegyek a bálba - hát 7 orakor mikor már öltözni készültem cseng a kapu és ki toppan be rajta? a szabo a kész gunyákkal, a melyek nagyon jól állottak rajtam, én is a megigért és adott pénzen kivül egy fertály jó idei bort is adtam neki örömömben.
9 orakor aztán én ellég csinosan felöltözve azaz rezeda olajjal kent haj, szép ing, a 40. lapon említett nyakkendő, keztyü és oralánccal, szép habfehér mellény, uj attila (az az igazitott - de most volt először rajtam) fekete kimondhatlan s elég csinos Agner Lajos suszter által pár héttel előbb fejelt csizmával Csongvay Lajoshoz beszólva s őt hiva felmentünk a bálba, amely nemsokára felmentünk után teljesen benépesült mégpedig átalánosan mágnásokkal, voltak ottan: Bethlenek, Telekyk, Bánfik, Szentkeresztik, Kornisok, Lázárok (a grófok), Rothental s Isten tudja menyi uri nép - de nagyon tulnyomó számmal a férfiak, ezek ugyanis már az urak (mágnások) után következő osztályból is nagy számmal voltak képviselve.
Én tánczoltam egy pár valkczer és rezgő polkában vagy 6ot, 8at... Legszebbek voltak Bethlen Klára? és Teleki Ilona... 0 orakor jöttem haza Szekeres Elek kis templombeli Qantor és tanitoval." (40-43. oldal)
Újabb hétköznapok következnek, amit október 30-án nagy sürgölődés szakít meg a Deák családban:
"Majd egész nap pakoltunk egy ferslagba [deszkából készült nagyobb láda] Pestre bátyámnak lisztet, befőttet, mustárt, borokat, turót stb., d.u. aztán levitettük Fogarasihoz aki igérte, hogy ő elküldi Pestre. A mint jöttünk haza Édes Anyámmal be szoltunk egy percre Feketéni... 30án gyült be 2 1/2 heti szünetelés után az oskola." (43-44. oldal)
A november világítással köszöntött be:
"1sőén estve Cs(ongvay) Lajossal a világitáson. Halottak emlékezete - ezen az emberi hála és kegyelet oly szép nyilvánitásán voltunk, a hol roppant sok nép volt a legelőkelőbb osztálytól a legutolsoig. Igen! most jut eszembe egy kis episod máról, még mielőtt a világitásra mentem volna. A nővérem nem lévén itthon, Édes Anyám pedig nem lévén igen jol kimentem és én fejtem meg a tehenyünket. Estve 10 oráig irtam, tanultam és olvastam." (44-45. oldal)
Dosa Lajos további leveleket diktált DL-nek s adott érte 2 forintot. Az egyik napon, a kollégium felé sétálva DL találkozott néhány iskolatársával, s miután sétálgattak, egyikük (Teleki Sándor) meghívta őket egy kis paláverre. Miről is folyt a szó?
"Valami 1 1/2 orát ültünk ott discurálva sok mindent össze vissza Leányokról, collegiumi csinekről, diákvicczekről, ép most is Teleki azt a vicczet csinálta, hogy mivel holnap épen vásár napja, M(entovich) Julcsinak egy hagyma koszorut vettek, persze volt aztán nagy harag..." (46. oldal)
Illusztráció: polkát táncoló pár
(Folytatom)
2 megjegyzés:
Ma reggel is megtartottam az ünnepélyes fölolvasást. A történet, amelyben látszólag nincs semmi különös, lenyűgöz engem.
Érdekes helyzetben vagyok: már akkor, amikor legelőször olvasgattam a kis fűzetecskét, elképzeltem azt egy csinos könyvecske formájában, ódon betűkkel nyomva, illusztrálva !
Egy napon könyvkiadással foglalkozó, szeredai emberek jöttek be hozzám, a kicsi régiség- boltba. Elő is vettem ennek a Deák-gyermeknek a naplóját, részleteket olvastam föl belőle, mondván, milyen szép dolog lenne, ha sikerülne valakinek kiadni. Azt is mondtam, miért lenne szép. Talán még ama részt is fölolvastam nekik, amelyben az van, hogy halottak napján, szülei nem lévén otthon, ő „önfejűleg” elment haza, s megfejte a teheneket !
Ezek a könyvkiadással foglalkozó emberek csak kuncogtak, fejcsóválásokkal adták tudtomra azt a helyzetet, hogy manapság senkit nem érdekelnek az efféle ügyek, az ő kiadási terveikben olyan könyvek szerepelnek, amelyek a mai ember égető kérdéseire mutatnak reá. Szóval, nem kellett nekik a Deák-gyermek naplója. A mai ember égető kérdéseivel voltak elfoglalva.
Hogy azért ne keseredjek el, egyikük megigérte, még eljön egyszer, nézzük meg közelebbről azt a naplót, hátha van benne mégis valami, ami indokolttá tenné annak kiadását...Azóta is jön. Még nem ért reá, hogy eljöjjön.
Hogy miért vagyok most érdekes helyzetben ? Azért, mert úgy érzem magam, mint aki egy csiszolatlan gyémántot tartott a kezében, s azt föl is ajánlotta egy ékszerkereskedőnek, de az legyintett reá, mondván, hogy annak csiszolásával baj van, neki sok a dolga, különben is, nem biztos, hogy eléggé fényes lesz az a gyémánt...
Most pedig azt látom, jó kezekben van ez a kicsi napló. Csiszolódik. Biztos vagyok abban, eléggé fényes lesz ez a gyémánt. És abban is biztos vagyok, hogy ez a sokat emlegetett mai ember, akinek állítólag még vannak égető kérdései, feleletet is fog találni reájuk. Ha nem is azokban a friss, illatos könyvekben, amelyek éppen most suvadnak ki a szeredai nyomdából. Ennek a tehénfejő, mindennel pontosan elszámoló, helyét ismerő, egyszerű gyermeknek a szerény naplójában meg fogja találni. Mert nincsenek „mai égető kérdések” ! Csupán örök kérdések vannak.
Javítás : a fejésért nem kellett hazamennie, mert otthon volt a betegeskedő anyjával.Elnézést kérek e tévedésemért !
Megjegyzés küldése