Fotósuli másodszor (finálé)

Szeptember 19-én arról számoltam be, hogy újra megnyílt a Hargita Megyei Kulturális Intézet professzionális fotó-

tanfolyamának második évadja. Akkor az első napi benyomásokról, gondolatokról számoltam be, azóta viszont - pontosabban a tegnap - levizsgáztak a hallgatók, valamennyien jó eredménnyel, beleértve azokat is, akik az első évad végén valamiért lemaradtak a vizsgáról. De lássuk, miként is zajlott le az öt hétvégére időzített "erőltetett menet"...

1. hétvége

(2009. szeptember 18-20.)

Míg az első napon csak némi kóstolót kaptunk fotótörténeti alapelemekből és gépkezelésról a fotó mibenlétéről, a másodikon, szeptember 19-én és 20-án Molnár Attila már több órán át nyűgölhette a hallgatókat, bevezetve őket a fotózás kezdeteinek rejtelmeibe, a klasszikus fotográfia nagyjainak munkásságába. Ami az egészben nagyon vonzó: a sok képnézegetés, a szabad vita arról, mit ábrázol egy-egy régi fotó, fantáziálás arról, mi lehetett egy-egy alkotó szándéka, milyen körülmények között dolgozhatott, ki lehet a fotó alanya stb.

Meg a dokumentumfilmek Nadarról, a fényképezés géniuszairól (Jó időben, jó helyen): Capáról, Henri Cartier-Bressonról, Henryk Rossról, W. Eugen Smith-ről...

A gyakorlat a fotóábécétől indult: pénteken Veres Nándor, szombaton Ádám Gyula igazított el a kamerák, a témaválasztás, a műszaki paraméterek, a megvilágítások, az objektívek, a modellfotózás kezdeti tudnivalóiban. Ádám Rebeka és csellója fölötte hálás témának bizonyult a puritánul berendezett stúdiósarokban - a kép tanúsága szerint a csíkszeredai diáklány minden hallgató alkotó érdeklődését kiváltotta.

Az oktatók ígérete szerint: egy hét szünet után következik a mélyvíz. Hogy ez miben áll, majd elválik...

2. hétvége

(2009. szeptember 25-27.)

Megjött Előd!

Ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy beindult a stúdiómunka a fotósuliban, Erdély B. Előd vezetésével.

A fiatal székelyudvarhelyi fotóst egy héttel korábban bukaresti tárlata kötötte le (egy fotópályázaton második díjként nyerte a fővárosi tárlat megrendezésének lehetőségét és anyagi vonzatait), amely igen szép szakmai sikert hozott neki. Előd pedig volt olyan úriember, hogy megtisztelte hallgatóit: mindegyiknek ajándékozott az igen szép kiállítási katalógusából, amit grafikailag kenyeres pajtása, Ádám Gyula tervezett meg és kivitelezett.

A hallgatók nagy érdeklődéssel fogadták azt a teméntelen műszaki kelléket, amit Előd szerre becipelt a kurzus színhelyéül szolgáló pinceklubba, s a terem egyharmada némi hozzáértő szöszmötölés után mini fotóstúdióvá alakult, amelynek padlóján még azt is megjegyezték odaragasztott papírcsíkokkal, hova kell majd állniuk a fotót készítőknek , hogy a kirótt penzumnak eleget tegyenek.

Pénteken és szombaton még csak a stúdióépítés folyt és mozdulatlan tárgy fotózását próbálgatták az áttetsző sátor különböző módon megvilágított, olykor egészen sejtelmes terében. Egy agyagszobrocska - mely telt keblű, ülő asszonyt formázott, erőteljesen kiemelkedő domborulatokkal és homorulatokkal - volt a fő téma, illetve az ígéret, hogy vasárnap már élő modell is érkezik Székelyudvarhelyről, mégpedig ugyanaz az Orsi, aki a tavaszi tanfolyam hallgatóit is kellőképpen elbűvölte.

Előd még képeket is vetített róla a végett, hogy a várakozást kellőképpen felfokozza, de a vasárnapi tanfolyam látogatói (ahogy láttam, csak egy igazolt hiányzót jegyeztek) azonnal szívükbe zárták a roppant csinos és bájos modellt, aki bevallotta: jobban szereti, ha az őt fotózók saját beállítási elképzelésekkel lépnek fel, mert neki az a feladata, hogy olyan mozdulatot és gesztust képezzen le, ami megfelel a fotós egyéni szándékának.

Amíg a modellfotózás- és beállítás, illetve a különböző fényviszonyok, derítési eljárások kiértékelése folyt a stúdióban, rendre kikértem néhány hallgató véleményét, amelyekből - név nélkül - az alábbi csokrot sikerült összeollózni (F=férfi, N=nő):

- Az első hétvégén feltűnt, hogy nem tudok semmit, a második hét végén viszont meggyőződtem arról, hogy a tanáraink felépíthetnek bennünk egy olyan tudást, amire alapozhatunk. Eddig megkaptunk mindent, kérdezhettünk bármit, felkészültek a tanárok. Ha még nem is tudnék egy tökéletes fotót csinálni, úgy látom, hogy a végén csak elsajátítom a módszereit. (N)

- Tetszenek az itt tanultak, a fényképezőgépet is megismertem. Eddig a stúdióépítés és -fotózás fogott meg, de a fotótörténetet is nagyon érdekesnek találom. Eddig a tanfolyam nem okozott csalódást. (F)

- Dinamikus, érdekes. A fotótörténettől eleinte viszolyogtam egy kicsit, de érdekes, egészen felkeltette a figyelmemet. Negatív élményt nem tudnék mondani. A 800 lejbe kerülő tanfolyamból eddig kb. 250 lejnyit "letanultunk", de nagyon megérte. (F)

- Tetszik, mindenekelőtt mert gyakorlatias, odafigyelnek arra, hogy nem vagyunk mind ugyanazon a szinten, sok segítséget kapunk akárkitől, akármikor, ha én szervezném, nem minden hétvégére tenném, tehát időben kissé kinyújtaná, hogy legyen olyan hétvégénk is, amikor elmélyítjük, begyakoroljuk a tanultakat. Most minden olyan sűrűn, gyorsan történik... (N)

- A gépet mostanig csak automata üzemmódban használtam. Most viszont, ha lenyomom az exponáló gombot, szinte látom magam előtt a készülő fotót és felelősségérzésem van... Nem úgy van, hogy csak nyomom, kapcsolgatom a gépet. A tanfolyam kissé el is bátortalanított. Az első hét teltével, úgy éreztem magam, mint a hályogkovács, amikor megmondták neki, hogy milyen veszélyes területre tévedt... (F)

- Elvárásaimon felüli! Nem gondoltam, hogy a második hét végére ekkora színvonalra kerüljek. Sokat gondolkoztam a napokban, milyen kritikát mondhatnék, de nem igazán tudok rosszat mondani. Amit nem várok, az a kurzus vége, a többi eddig mind ajándék volt. (F)

- A fotótörténeti részeket kissé nehézkesnek érzem, abból kivágnék egy darabot és egyébre fordítanám. A fotótörténet nagy része ma már a múltté. Nekünk előre kell néznünk, az a múlt már úgysem jön vissza, szerintem... (F)

- Eddig nem tudtam, hogy a gépem mire képes. Elképzelésem volt a fotózásban, de képbe nem tudtam átvinni. Ami jó számomra, a gép technikája, azt jól ismerni és kihasználni. Mindenik tanárnak megvan a saját stílusa, felkészültek, látszot, ki tanított már, s ki nem. (N)

- Nekem teljesen új minden, kezdő vagyok és minden érdekel. Minden előadás, foglalkozás számomra valódi élmény. Várom, hogy letisztuljanak bennem a felgyűlő ismeretek. Egyelőre csak figyelek. Igaz, kicsit türelmetlen vagyok, de remélem, ez elmúlik... (N)

- Az én szemszögemből túl tömény, egy éves tanfolyam anyaga lehetne. A sok információt nehezebb megemészteni. Elsősorbana fotótechnika gyakorlati kérdéseire gondolok. Ettől függetlenül nagyon jó a kurzus, végeztem már egyet a Kalot egyesületnél, ott megtanítottak egy alapszintet, de ennyire komolyan, ráérzően meg se közelítette a tárgyat. (F)

3. hétvége

(2009. október 2-4.)

Megkezdődött a terepmunka. Méghozzá nagykanállal!

Szombaton Veres Nándor irányította a csapatot, kisebb léptekkel, előbb Csíkszereda megyeházának árkádjai alatt (ahol védve voltunk a szitáló esőtől, de mégis a szabadban voltunk), majd tovább a Taps-téren és a szakszerevzeti művelődési ház halljában, ahol Benedek Elek százötven éves születésnapja alkalmából rendezett mesefelolvasás gyermek- és szülőközönségét fotózták a tanfolyam résztvevői. Akkora volt odabent a nyüzsgés és a hangzavar, hogy a fotósok szinte észrevétlenül és háborítatlanul elkeveredhettek a tömegben, végezhették a dolgukat.

Veres Nándor lépésről lépésre szoktatta rá a hallgatókat, hogy a legegyszerűbb témához is meg kell tervezni a képet. Sorra vették azokat a fő tényezőket, amikre a fotósnak ki kell terjednie a figyelme. Gyakorolták a villanófény használatát, hogy ez a roppant ügyes technikai segédeszköz ne gátja, hanem javítója legyen a készülő kép minőségének.

De a szombati terepmunka már előrevetítette a vasárnap árnyékát, akkor ugyanis a tanfolyam résztvevői vidékre utaztak, ahol Ádám Gyula vezetésével egész napos falusi terepmunkán próbálgatták képességeiket, szerzett tudásukat.

A Csíkmenaságon, Pottyondon és Csíkbánkfalván történt kirándulás tanulságairól Bodó Judit (HMKK) számolt be.

"Reggeliben az idő semmi jót nem igért, ködszitálás és hideg volt. Miután Ádám Gyula kiosztotta a feladatokat, nekiláttunk. Kezdetnek egy panoráma képet kellett a templomról és környékéről készíteni, majd a felújítás alatt álló templomba léptünk, ahol az újabb feladat egy freskórészlet lefotózása volt, innen pedig a kultúrházban tartott misére mentünk, 2-es 3-as csoportokban, hogy nagyon ne zavarjuk meg a szertartást. Ez nem ment könnyen, viszont annál egyszerűbbnek tűnt a miséről kijövő emberek lefotózása.

Akkor értünk a látványos pottyondi haranglábhoz, amikor a köd már valamennyire felszállt, s itt a tájfotózást gyakorolhattuk, most már erősnek számító fényben, napsütésben. A domboldalon meguzsonnáztunk, majd ki-ki elindult, hogy a környező utcákon, patak mellett, felfedezze és megörökítse a falu jellegzetességeit. A nyugalmas csöndbe egy terepmotoros csoport zavarta meg, sajnos, kevesünknek sikerült lencse végre kapni egyett is közülük, amint a harangláb mellett elhúztak...

További utunkon egy közös lovon ülő kislánnyal és fiúcskával találkozunk, akik nagyon szívesen engedik, hogy beállítsuk és lefotózzuk őket, még azt is felajánlva, hogy megsimogassuk, vagy éppen felüljünk a ló hátára is. A mikrobusszal aztán Bánkfalva felé vettük az utat, templomot fotózni. Itt újra váratlan téma fogadott, egy cigányasszony, de főleg a leánya állt látványosan és kedvesen modellt a csoportnak. Hazafele Mindszentnek jöttünk, nagyon rossz úton, de maga a táj minden pénzt megért. Útközben még megálltunk és az alcsíki falvakról, háttérben a Nyerges-tetővel ismét szép képeket lehetett készíteni."

Ádám Gyula úgy eresztette szélnek hallgatóit, hogy a következő hét végétől komoly elméleti oktatáson hasznosítják mindazt, amit a menasági kiruccanáson ki-ki begyűjtött.

4. hétvége

(2009. október 9-11.)

A negyedik hét péntekén beindult a digitális képfeldolgozás alapelemeibe való beetetés. A szolgálatos "idomár" Ádám Gyula volt, a profi képfeldolgozó programok gyakorló ismerője és felhasználója. Akárcsak az első évad esetén, ezúttal is játékos-tréfás hangvétellel tette elfogadhatóbbá a kezdeti nehézség kínjait. Hiszen lépések, fortélyok egész sorát kellett percek alatt megjegyezni, gyakorolni, s a lecke ment tovább - a tanulás az otthoni műszakra maradt.

A keserves, de érdekfeszítő kóstoló után Veres Nándor kérte a főhelyen álló asztalra a hallgatók "házi feladatait": a gyakorlati fotózáson, terepmunkán végzett legjobb felvételeket. Az átlagon felül nagy számban sikerült képek láttán a fotósuli vezetői megkockáztatták azt a véleményt, hogy a második évadban részt vevők - bár jóval szerényebb szakismeretekkel indultak - szintén komolyan veszik a szükséges kanyarokat.

A szombat és a vasárnap aztán igazolták e sejtéseket: igaz, hogy vasárnap délutánra a legtöbben azt se tudták, fiúk-e vagy lányok, de kibomlott előttük a Photoshop és a Lightroom programok kezelésének minden áldása és a tanulság: a digitális fotózásban sem szabad gépiesnek, sablonosnak lenni, e téren is minden egyénre szabott, a konkrét helyzethez igazítandó - vagyis bármilyen csodaeszközt szerkesszen magának az ember, nem fordíthat hátat az alkotás felelősségének. A képmódosító trükkök, a retusálás, a sminkelés, a képjavítás, a panoráma képek készítése, a perspektíva korrekciók mind-mind gondolkodást és alkotó részvételt kívánnak a fotóstól - szóval, tanulni kell!

5. hétvége

(2009. október 16-18.)

Modellfotózással zárult a csíkszeredai fotósuli második évadja, amihez Erdély B. Előd szolgáltatta a stúdiófelszerelést: a füstölő gépet és a szélkereket, amelyek különleges helyzeteket és effektusokat teremtettek a hallgatóknak.

Akik a maguk módján nagy érdeklődéssel követték a nem könnyű gyakorlatokat, ugyanakkor nyakukon volt a diplomamunkák készítésének nyűge is. A kurzus mind a négy tanára jelen volt az utolsó napokon és jó tanácsokkal látták el a vizsgára készülődőket.

Magunk is ott ólálkodtunk a munkapultok körül, s mutatványt kértem a vizsgamunkákból (megtekinthetők itt), illetve véleményeket gyűjtöttem az eltelt öt munkahétről. Ezekből kirajzolódik az az út és módszer, melyen keresztül a fotóművészet alapjai látni és alkotni ösztönzik az érdeklődő és a tehetséges embereket.

Alább a névtelenül kért véleményeket foglaltuk össze (F=férfi, N=nő).

- A sok információtól, amit magamba szívtam, egy megtelt szivacsnak érzem magam. Egy kicsit minden összekeveredett a fejemben. Mintha tudnék s mégse tudnék semmit... (F)

- Az alapokat, amire számítottam, végül is megkaptam. Van a kezemben valami, amivel már lehet mit kezdeni. Ha tovább akarok lépni, az már rajtam múlik. Nagyon tetszett a menasági kirándulás, a tájfotózás, a freskók fotózása... A kritikát már úgy tudom fogadni, hogy az a hasznomra válik. (N)

- A képfeldolgozó programok számomra magas szintűek, de ambiciózus vagyok és egész biztos, hogy megtanulom őket. Maximalista vagyok, igyekszem mindent jól csinálni s most idegesít, hogy nem megy. (F)

- Számomra intenzív volt, most már nyugodtan is végig kéne próbálni azt, amit megtanultunk, s ha a gyakorlatban használnom kellene, akkor mélyülne el a kapott tudás. (N)

- Bár a képfeldolgozó programmal már dolgoztam, a tanfolyamon tanultak nagyon jól jöttek. Fontosak voltak a fotótörténelemből átjött információk, akár csak a digitális technika alapjai. Minden tanártól csak tanulhattunk. (F)

- Sok alapom nem volt, s nekem túl gyorsnak, sűrítettnek tűnt az egész. Jobb lett volna lassabban, kevesebbet, de mindenkinek más az üteme, s lehet, bennem van a hiba. (N)

- Sokat tanultam, de nem eleget. Mind a négy kurzus, amit hallgattunk, igen fontos volt. A lényeg: jóval többnek érzem magam, mint az elején, amikor nekikezdtünk. (F)

- Gyakorló fotós vagyok, de hézagos volt a tudásom. A képfeldolgozásból most sok mindent sikerült elsajátítani. Ugyanakkor a fotótörténet is kiegészítette az érdeklődésemet. (F)

- Teljesen meg vagyok lepődve, sőt illetődve, mennyire jól sült el az egész, mindenik kurzussal meg vagyok elégedve. Nem vagyok túl magabiztos ember, jókora kérdőjelet hordozok magamban, de a tanfolyam alatt sok magabiztosság tapadt hozzám. (F)

- Nagyon jó, hogy a vizsgamunkákat asszisztenciával készíthettük elő. Abból is sokat tanultunk, mintha csak lecke lett volna. Fölösleges dolgot én itt nem hallottam. (N)

- Kegészítő tudást kaptam. Ötletes dolognak tartom, hiába, kell haladni a korral a fotográfiában is! (F)

- Már azt tervezgetem, miként hasznosítom az itt tanultakat. Mert akkor fog igazán letisztulni minden bennem. (N)

- Amíg a tanfolyam tartott, az egyik kollégámmal elmentünk fotózni. Hogy alkalmazzuk a tanultakat. Tán ez volt a legtöbb, amit kaptam. Többet kellene fényképezni, de hát ez rajtunk múlik... (F)

*

Illusztráció: Bánkfalván, a templom előtt pergő szoknyájú cigánylányt fotóznak a hallgatók * Fotó Ádám Gyula