DL kilenc másik társával gondolt egyet és alakítottak egy tánciskolát; az ilyesfajta intézmények akkoriban a társasági élet kedvelt és áhított formáit jelentették. Kibéreltek egy házat, tánctanárt fogadtak, s megtartották az első órát, egyelőre nők nélkül. Az esténként zajló iskola órarendje: hétfőn 8-10, szerdán és szombaton 7-9 között.
"(November) 16ikán estve táncziskolában voltam, de ott csak 2 nő volt..., akikkel én eleget táncoltam, azután Harmonián voltam... 18ikán estve a táncziskolában, ahol a 16iki két nő nem volt ott, hanem Füstös tanárnak kettő, Ferdinkó Béla tanulótársamnak 2 nővére, akik közül a nagyobbikkal, F. Laurával tánczoltam a legtöbbet." (47-48. oldal)
Két napra rá szomorú gyászhír telepedett az egész Vásárhelyre.
"(November) 20ikán tudtuk meg a nagy és szomoru hirt, hogy Dosa Elek tennap az az: November 19én 1867ben délkór meghalt Pesten.
Én azonban mégis, ma utoljára elmentem a táncziskolába, ahol megint Ferdinko(?) Luizzal tánczoltam legtöbbet...
November 27én volt a Dosa Elek nagyszerü temetése, olyan, a milyet MVásárhely még soha nem látott. Én a dalárdában énekeltem felette. Beszéltek felette a templomban Péterfi József az esperes és Szász Béla. Künn a sirnál Szentgyörgy Imre kir. táblai itélő mester..." (48-49. oldal)
A napló feljegyzései szerint a neves ember szoros rokonságban állt a Deák családdal, ami újabb támpontot jelenthet a naplót vezető személyiségének megítéléléséhez. Ahhoz, hogy kellően értelmezhessük DL lapidáris megállapításait Dosa Elekről, idézzük Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái c. könyve rá vonatkozó passzusát:
"Dósa Elek (makfalvi),
jogi doktor, akadémiai jogtanár, a képviselőház alelnöke s a m. tudom. akadémia tiszt. tagja, D. Gergely jogtanár fia, szül. 1803. márcz. 15. Marosvásárhelyt; hét éves korában (1810. febr. 10.) szülővárosában az ev. ref. kollégium első osztályába lépett és 1819. júl. 3. a felsőbb tudományokat hallgató ifjak közé vétetett fel. 1825-ben a philologiai osztályban köztanító lett; 1827. jan. 30. a hazai jog, törvényszéki gyakorlat és hazai történelemből vizsgát tett; áprilistől fogva Bárczay Pál pestmegyei első alispán, nov. 11-től Hubay József ügyvéd mellett gyakornokoskodott. 1828. máj. 19. a büntető jogból, júl. 14. a római jogból, 1829. jan. 28. az egyházi jogból tett vizsgáiról nyert okleveleket. 1828. szept. 24. ügyvédi censurát és 1829. jan. 9., febr. 20. és ápr. 24, jogi doktori szigorlatokat tett és ezzel Erdélyben az első jogi doktor volt. Pesten harmadfél évet töltött el; közben 1827. szept. és okt. Kövy Sándor jogtanárt hallgatta Sárospatakon. 1830-ban Szentkirályi Mórral Németországban utazott és az ottani egyetemeket látogatta. 1831. jan. 22. történt beigtatása s beköszöntése a marosvásárhelyi ev. ref. jogi akadémián, hol 1848. májusig működött. Ezen év izgalmas napjaiban, mint a Széchényi elveit valló s követő mérsékelt ellenzéki megtartotta irányát. 1849. febr. 12. Csányi László kormánybiztos Marosszék kormánybiztosává nevezte ki; ezért az osztrák kormány M.-Vásárhelyre internálta s javait zár alá tétette. 1850. szept. a kollegiumi előljáróság reá ruházta a paedagogarchai hivatalt. 1851. okt. 15. a pesti haditörvényszék elé idéztetett és decz. hazabocsáttatott; azonban 1852. máj. 4. négy évi várfogságra itélték és máj. 9. elfogták, mire Szebenbe s onnan Josefstadtba vitték; félévi fogságából császári kegyelem útján nov. 25. haza bocsátották. Ezután a kollégium és magánosok jogügyeivel foglalkozott. 1857. decz. 6. az egyházi főtanács a marosvásárhelyi ref. egyház algondnokává s 1865. jún. 19. főgondnokává választotta. 1860. decz. 30. a fehérvári értekezletre hivatott meg a székely nemzet részéről. 1862. szept. 9. jogi tanszékét a marosvásárhelyi ref. kollegiumban újra elfoglalta. 1866-ban szülővárosa a pesti országgyűlésre választá képviselőjéül s a képviselőház megválasztotta alenökének. Meghalt 1867. nov. 19. Pesten. A m. tudom. akadémia 1861. decz. 20. választotta levelező s 1865. decz. 20. választotta levelező s 1865. decz. 10. tiszteleti tagjának."
December elején DL váratlanul ágynak esik és közel 5 napon át küzd a betegséggel, majd visszatér a társasági életbe. Nem mondja ki, de úgy tűnik, betegsége alatti kimaradása a táncziskolából azt eredményezte, hogy már csak vendégként térhetett oda vissza. Burkolt megjegyzései arra utalnak, hogy a táncmesterrel komoly összetűzései lehettek, amiért is egy későbbi időpontra bosszút esküszik.
"Deczember 19én azt mondom én is nem tudom melyik nagy emberrel: hogy halgattam soha meg nem bántam, hogy szólottam, 1000szer is - és ez lesz ezután az én fő elvem; ennek kell lenni!
Deczember 22ike nem a legjelentéktelenebb napom volt, mert akkor állottam legelöbb nyilvános szinpadon... Ugyanis a helyi katona zenekar adott egy concertet az özvegy és elnyomorodott árvák javára (t.i. a katonákéra), amely concerten a helyi Dalárda is közre működött, melynek én is egyik tagja vagyok." (52-53. oldal)
A karácsonyi ünnepek közeledtével a templomjárás és a vendégeskedés is gyakoribbá válik DL mindennapjaiban, december 25-éről pedig egy érdekes találkozásról tesz említést.
"...Reggel, hogy felkeltem 8-9 orakor Dosa Lajos és Nagy Jánosnéjéknak köszöntöttem volt meg az ünnepet. Ugyancsak 25ikén mikor déltájt Máté Farkasnétól mentünk Édes Anyámmal haza az uton messziről látom Szász Bélát egy férfival, messziről úgy néztem, hogy kökösi, de mikor ugy 50-100 lépésre voltunk egymástol a képét mivel láttam volt, mert nekünk is megvan - meg ismertem, hogy Tolnai H. Lajos, a pesti tanár, aki másnap fog az idevaló papságra pályázó beszédet mondani, nagyot köszöntek nekünk ők is, mi is nekik, de mi az utza soron, ők pedig a középen voltak, s köztünk nagy hó, hanem Sz.(ász) B.(éla) kiáltotta, hogy Lajos! Magának azt mondom, hogy Deák Farkas tiszteli és üdvözli szülőit.
26ikán reggel elég elején mentünk a templomba, mert Tolnai még későre, utánam jött, de én már mégsem kaptam ülő helyet, hanem álva halgattam végig ama szép és nagyszerű beszédet melyet Tolnai csak azon hibával mondott, hogy keztyüjét kezén feledte, ami egy szikra visszatetszést szült némelyeknél, de a mely szerintem a sok szép és jó mellett nagyon is megbocsátható.
Mikor már a sok népnek egy része kiment, s az ének és orgona is elhangzott, akkor hozzá mentem és ajánltam magam, mire ő rögtön felálott s kezet fogtunk s mondta hogy hozzánk bizonyosan eljön... Délután mikor Idát és Nagynéket lekisértem, amint a nagyközön feljöttem ujra találtam Tolnait és Sz. Bélát s megigérték, hogy holnap délkor hozzánk jönnek; velük volt a vén Lénárt Károly is, aki már 28ikára Tolnait ámbár még nem pap elhivta keresztelőbe...
27ikén vettem a czukrásztol vagy 26 krajczárra süteményt s egész délelött vártuk Sz. B.t s Tolnait, de azok biza nem jöttek el, hogy megvallva az igazat egy kissé haragudtam rájuk...
28ikán d.e. Kesénitt voltam,s mikor haza mentem, hát ott volt Tolnai Lajos és Löcsei Sándor nálunk. Másfél orát ültek nálunk, nagyon kedves és rendkivül mivelt ember ez a Tolnai s Farkasnak jó barátja s igen megdicsérte őt, s mondta nekem, hogy engem is megdicsért Szász Béla..." (54-58. oldal)
Hogy igazából ki is ez a Tolnai Lajos, amellett, hogy papságra tör Marosvásárhelyen és DL bátyjának jó barátja volt Pesten, ebből a csonka naplóból nem derül ki, de a továbbiakban sort kerítünk rá, hogy némi fényt vessünk az ő alakjára is, hiszen már az eddigiekből is látszik, hogy kedvező benyomást tesz az ifjú Deákra.
(Folytatom)
Illusztráció: Tolnai Lajos író portréja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése