A kisántánt konfe-
renciája vasárnap véget ért
1927 május
Prága, május 15.
11 óra után Marinkovics, Mitileneu és Benes külügyminiszterek a Rádium-Palace-Hotel terraszán közösen fogadták a Joachimstalban tartózkodó ujságirókat, akiknek egymásután adtak le nyilatkozatokat a konferencia tárgyalásairól és válaszoltak a hozzájuk intézett kérdésekre. A dezsöné után a román és jugoszláv külügyminiszterek különvonattal Prágába utaztak, ahová délután 6 órakor érkeztek meg. Benes miniszter és felesége automobilon tért vissza Prágába.
A joachimstali konferencia szenzációja, hogy három szövetséges állam elhatározta, hogy a legteljesebb nyiltsággal fog Magyarország felé fordulni és közeledést igyekszik létrehozni abból a célból, hogy a római szerződés által okozott hatást ellensulyozza.
Mitileneu, a román külügyminiszter két másik minisztertársa nevében is kijelentette, hogy a kisántánt államai örömmel vettek tudomást arról, hogy Magyarország kiemelkedett eddigi elszigeteltségéből és őszintén kivánja az eltávolitását mindazoknak az akadályoknak, amelyek a Magyarországgal való megegyezésnek eddig utjában állottak. Románia a Magyarországgal való megegyezésnek ugyan őszinte hive, de Mitileneu hangsulyozta, hogy a kisántánt a statusquo föntartásához rendithetetlenül ragaszkodik és a kisántánt államai egymás között megállapodtak, hogy csak kölcsönös megegyezéssel és egyidejüleg fognak Magyarországgal szerződéses viszonyba lépni.
Elhatározták továbbá azt is, hogy a közeledés gazdasági alapon történjék, mert a gazdasági érdekek nyomása alatt ennek a megegyezésnek hamarosan létre kell jönnie és ezért formulát és módon fognak keresni arra, hogy a dunai államok gazdasági együttmüködését elősegitsék. Általános az a fölfogás ezzel szemben a nemzetközi sajtó körében, hogy Benes, akitől ez a gazdasági formula kiindult és aki ezáltal Magyarország körül a gyürüt helyre akarja állitani, ezzel a semmitmondó kijelentésével el van temetve, mert a kisántánt államai nem tudnak Magyarország részére semmiféle konkrét előnyt biztositani azokkal az előnyökkel szemben, amelyeket a magyar-olasz szerződés biztosit, továbbá azért sem, mivel Románia semmiféle olyan megállapodásba nem hajlandó belemenni, amely Olaszország ellen irányul. Így az olasz-magyar diplomáciai aktivitás nyomása a kisántántra továbbra is ellennyomás nélkül fog maradni.
Ugyancsak kudarcot vallott Benesnek az a kisérlete, hogy a Románia és Jugoszlávia közötti feszültséget enyhitse. A jugoszláv ingerültség Románia ellen a Mussolinival kötött román szerződés miatt változatlanul fönnáll. Mitileneu kijelentette ugyan, hogy Románia őszintén kivánja a két ország közötti megegyezést és amint a multban, úgy a jövőben is barátjának és szövetségesének tekinti mindkét államot, de külön hangsulyozta, hogy Olaszországhoz Romániát a vér és faj kötelékei füzik. Marinkovics jugoszláv külügyminiszter föltünően tartózkodó magatartást tanusit. Csak egy izben tett határozott kijelentést, amikor kategórikusan kimondotta, hogy Jugoszláviát a magyar királykérdés, amely ezidő szerint nincs fölszinen, nem érdekli.
Különben egy hozzáintézett kérdésre elismerte, hogy a római jugoszláv követet sürgősen Belgrádba hivatta, de kijelentette, hogy semmiféle uj instrukciót nem ad neki, ami egyértelmü azzal, hogy Jugoszlávia változatlanul kitart az albán-kérdésben eddig elfoglalt álláspontja mellett és Benesnek eddig semmiféle áthidaló kisérlete nem sikerült. A kisántánt mostani konferenciájának lefolyása, a miniszterek nyilatkozatai és az általános fölfogás szerint is azt bizonyitja, hogy az a nyomás, amelyet az olasz és az uj aktivitással föllépő magyar külpolitika a kisántánt államaira gyakorol, változatlanul fönnáll.
Bár a kisántánt államait a békeszerződések föntartásának érdeke még mindig nagyon szorosan füzi egymáshoz, ezenkivül egyetlen olyan európai kérdés nincs, amelyben egyöntetü fölfogást vallanának, úgy, hogy bátran lehet állitani - ami a nemzetközi sajtó véleménye szerint is kifejezésre jut -, hogy az idei konferencia az olasz és magyar diplomácia tagadhatatlan sikerét jelenti.
Tizenkétezer autó közlekedik Csonkamagyarországon
1927 november
A képviselőház pénzügyi és közlekedési együttes bizottsága hétfőn kezdte meg az automobiladóról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Temesváry Imre előadó részletes beszédben számolt be az automobilforgalom nagymértékü emelkedéséről.
1910-ig 1047 automobil volt Magyarországon, 1917-ben 3174 autó közlekedett, 1920-ban Csonka-Magyarországon 1672 autóról tudott a statisztika, 1927 augusztus 1-én már 15.610 gépüzemü jármü volt forgalomban és az utolsó hónapban, 1927 szeptemberében ez a szám 17.068-ra emelkedett.
Ezek a rendkivül gyorsan emelkedő számok tették indokolttá, hogy a kormány közutainkat autóközlekedésre alkalmassá tegye. Ebből a gondolatból fakadt, hogy a külföldön már régen bevezetett gépjármüközlekedési adót nálunk is meghonositsák. Ezt az adójövedelmet nem az utak fejlesztésére, hanem az utak jókarba helyezésére forditják.
Szilágyi Lajos, Rakovszky Iván szólottak hozzá a javaslathoz s kifogásaikra Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter nyomban válaszolt. A leghelyesebbnek tartaná, ha már most teljes utfejlesztési programot terjeszthetne elő arra vonatkozóan is, hol kell legnagyobb forgalmu, hol középforgalmu és hol kisforgalmu utat fejleszteni. Ennek alapján lehetne megállapitani, hol milyen borításu utat kellene épiteni.
A javaslat szerint nagyforgalmu utaknál a makadámrendszert meg kell hagyni, kisforgalmuaknál a bitument, közepes forgalomnál pedig a betonrendszerre kell áttérni.
Az a legnagyobb nehézség, hogy még nem tudja előre megállapitani a kormány, hogy évenként milyen összeget fordithat utak fejlesztésére. Igy azonban remélhető, hogy az utak lassan-lassan megjavulnak, ha nem is a falvak, de az autók kedvéért.
Nem baj no. Az a fontos, hogy jók legyenek az utaink.
Forrás: www.huszadikszazad.hu
Illusztráció: törpe gépkocsi Magyarországon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése