Tininapló 1867-68-ból: Az édesanya hangja

DL azzal, hogy anyjának juttatta dugipénzét, gyakorlatilag lemaradt a jogászbáli költekezés lehetőségéről, de azért vonzotta az esemény, ezért délután benézett az Apolló-terembe, hogy lássa az előkészületeket. Hogy aztán elment-e vagy sem, ezt jótékony homály borítja, mert a naplóban nem tesz róla említést - utolsó feljegyzendő emléke a dalárdában való esti időtöltés.

Anya és asszony nélkül a ház meglehetősen üres, DL és édesapja szerre járják ebédre-vacsorára az ismerősöket, rokonokat. A legényéletet élő DL eközben egyre többször tesz említést lányismerőseiről és világi szórakozásairól. Február 23-án meghívták a kerskedelmi iskolások próbabáljára, ahol rengetegen voltak, s DL-nek azért is emlékezetes marad ez az alkalom, mert elsőízben táncolt "jelvényes cotillont".

"Ott ültünk 4 oráig reggel - írja -, én Feketéjékkel jöttem haza, Károly vezette Linát, én Ilkát és Lorit. került e mulatság 1 forintba.

24. D.e. a Collegiumban rendesen szunyokáltam az orákon. 10 orakor a Requiemen B. Apor Lázár felett énekeltem a Dalárdával a piaczi nagy Cath. Templomban. D.u. voltam Cs. Lajosnál egy darabig, aztán Feketénitt egy kicsit, hogy lássam mint vannak tánczosnőim...

25ikén legalább egy jó oráig a konyhánk felől levőrossz ajtonkat igazitottam, s meglehetősen el is készitettem, hogy használható legalább.

D.u. kaptunk legelőbb Pestről levelet Édes Anyámtól, mely levelet én meg fogom tartani, ha lehet, amig élek. Ép ezért csak annyit írok ide belölle, hogy drága Bátyám az igaz, hogy életveszélyesen beteg volt, de már hála istennek jobban van s édes Anyám Febr. 21én beszélt vele és látta. Mikor olvastam e levelet oda jött hozzánk Lajos bácsi is, ki szives igéretet tett, hogy ő mikor Édes Anyám haza akar jönni ad 40-50 forintot az uti kőttségre. A levéllel elmentem aztán Idához Lajos b-val együtt, s Idának is felolvastam, perse a ki e levelet olvasta és hallotta, mind sírt..." (93-95. oldal)

A nagy öröm még kártyajátékot és vidám vacsorát is eredményezett a Deák házban, olyannyira, hogy DL csak fél 11-kor ült le görög és történelem leckéje mellé, s fél 12-kor tért nyugovóra.

"1868. Febr. 26ika. Délután 2 orakor D. Lajoshoz mentem, hogy kérdjem meg mit csináljunk a pénzt illetőleg, ő ide adott egy 50es bankót, hogy küldjem fel s még egy forintot, hogy aval küldjem fel... Még mielőtt Feketéni mentem volna, az 50 forintot feltettem a postára, retour recipissel fizettem érte 35 krajczárt...

28ikán. Elhivott Benkő Lajos jogász, hogy legyek tagja egy ügyvéd Nagy Zsigmondnál alakulandó tánczgyakorlatoknak - én igérkeztem, erről majd szollok, ha el fogok menni. Ebéden Jánosnitt voltam. Délkor kaptam édes Anyámnak egy 23ikán irt levelét, melyben vádol minket, hogy még egy levelünket se kapta, holott én és Ida már 6 levelet küldtünk és semmit sem tud rollunk a miért nagyon nyugtalan, ami egyébiránt természetes dolog is. Délután küldtem én is, Eszter és Ida is egy-egy levelet.

Voltam Dosánitt is, hová Lajos küldött levelet melyben irja, hogy Farkas jobban van s édes Anyám még egy hétig fog 23-tol fenn ülni Farkas kedvéért. " (151-153. oldal)

DL egyre népesebb társasága az időt további összejárásokkal és tánczmulatságokkal múlatta, március elsején például Nagy Zsigmond házánál majdnem éjfélig folyt a vídám tánc, s a Deák gyereknek sokat kellett forgolódnia, "mert több nő volt mint fiu, én különösen oly sokat tánczoltam szokásom ellenére még sebescsárdást is, hogy a lábam egészen megfájdult... 2ikán egész nap gyengén voltam, a tegnapi sok táncz hatása müködött különösen a bal lábamon." (154-155. oldal)

Ugyanaznap anyjától levél érkezett, s megírja, hogy egy-két nap múlva hazaindul. A levelet DL ügyesen meghordozza és ahol kell, fel is olvassa az ismerősök előtt.

"4. Szeredán... Estve a mint a Dalárdában (a tanács nagy termében) énekelünk, hát egyszer csak világosodik az utcza s jön egy nagy fáklyás menet, Berzenczei holnap fog Pestre indulni s az ő tiszteletére. Elöször beszélt Dobolyi Sándor, aztán Bereczki S. aztán Berzenczei s végre Mátrai Ernő mondott költői szinekkel ékes beszédecskét...

8.ikán reggel 8 orakor csendben tanulgattam a midőn az ablakon meghallom az édes Anyám hangját s kifutok s hát jön Édes Anyám Deák Károllyal, na perse volt nállunk ekkor öröm - a mely leirhatatlan -..., hogy mindenki sirt..." (157-159. oldal)

(Folytatom)

Illusztráció: Régi-piac Marosvásárhelyen a XIX. század közepén; Greguss János rajza, Morelli Gusztáv metszete. Jobbkéz felől a Teleki téka látható, a háttérben a református kollégium addig elkészült épületszárnya. (Forrás: www.kutyahon.de)