Október derekáig a kollégium mindennapjait éli DL: tanul, olvas, sétálgat, vendégségbe, hangversenyre jár.
Október 13-án Ida, legkisebb leánytestvére betoppant a házukba "és elhivott, hogy menjek velök mindjárt Sz. Ivánra, mert holnap szüretezni akarnak; én aztán elmentem" - folytatódik a napló.
"14én Szent Iván: reggel korán felkeltünk (Nagy Pálnál voltunk szálva a Nagy Jánosné régi házában) s kimentünk nagy sorban ökör szekereken a szöllőbe, ottan én fenn a nyomásnál ügyeltem, a mig elvégződött ugy 3 ora tájt, magam is töltöttem bele 13 vederrel, aztán visszamenve a faluba ott sajtoltattunk s ez lett 3 1/2 veder, a nyomás pedig 25 veder, összesen 28 1/2 veder, estve felé pedig elindultunk 3 marha szekérrel haza s béérkeztünk 8 órakor estve, épen midőn az ide jött Bethlen Gergelynek fáklyás zenét adtak, amelyen Szarvadi Lajos, Berzenczei László s Bethlen Gergely beszéltek (persze ezt csak hirből tudom), estve 10 orakor haza jöttem, hát itthon csak egyedül édes apámat találtam, édes Anyám és Berta ugyanis elmentek ma Andrásfalvára a mi holnap leendő szüretünkre; Eszter pedig a káli vén Nagy Györgynénél van, mert az ura oda van falura, én tehát sáros csizmám kitakarítva lefeküdtem, azon gondolkozva, valjon kimenjek-e én is András falvára vagy nem? Végre mégis azon határozatra jutottam, hogy ha délelött 10-11 óráig kapok alkalmas szekeret, a melylyel kimehessek, akkor elmegyek; ha pedig nem, hát akkor nem megyek.
15én kedden reggel ugy 8 ora körül felkelve ki néztem először is az utszára s kaptam nemsokára Pungurnál egy váradi szekerest, aki elvigyen. 1/2 10kor aztán elindultunk s együtt a székelyel, Zsiga bával beszélgetve, ő pipázva s én egy pár szivart elsziva megérkeztünk Szeredába, itt neki dolga lévén mulatni kellett, én pedig őt nem várva rögtön utnak indultam ki egyenesen az Andrásfalvi szöllőhegy felé. Valami egy orai gyaloglás után aztán kiérkeztem a szöllőbe, ott aztán szivesen fogadtak - persze Édes Anyám s rokonaim -, már a mi szüretünk el volt végezve, mikor én oda mentem, lett nekünk 20 veder borunk a felibe mívelővel együtt, tehát fele 10 veder, ezen kivül egy kád és vagy két kosár álló szöllőnk. Estve aztán a Csongvayék udvarába menve ottan vacsora után egy darab ideig kártyáztunk még s azután Zsuzsika néni (keresztanyám) szekerese megérkezvén körülbelül 9 órakor elment Gyulával haza; mi pedig lefeküdtünk s elaluttunk az Urban.
16án reggel felrakodtunk egy szekérre valamint Csongvayné is egyre s beindultunk Vásárhelyre, hová d.u. 3 orakor szerencsésen meg is érkeztünk. Itthon csak épen egy kicsit ettem, mindjárt átmentem Csongvaynéhoz segíteni, amint még Andrásfalván megigértem volt - szöllő kötözni és felrakni. Egész estvig ott segitettem az az én egyedül egy legén segélyével raktam mind fel a szöllőt rudakra. A mint hazajöttem aztán itthon folytattam a Csongvainitt elkezdett munkát, amiért aztán estve fájt is a húnyam alatt.
17ikén reggel lementünk Édes Anyámmal a piaczra egy kis gabonát venni, s vettünk is vagy 4 véka elegy buzát s 2 véka törökbuzát, én miután az előbbit felhozattam az oláhval, a kitől per 70 krajczáron vettük, lementem Nagy Jánosni egy kicsit. Itt miután egy keveset ültem volna, mondták, hogy menjek fel az örög Dosa Lajoshoz, mert azt izente, hogy menjek hozzá ha haza jövök..." (29-34. oldal)
DL, szófogadó ifjonc lévén, oda fel is ment, de öreg Dosa éppen nem ért rá, de némi várakozás után megjelent s munkát adott a legénynek: levelet diktált, majd iratokat adott oda lemásolni másnapig. (A későbbiekből is kiderül majd, hogy DL-re a deákságából kifolyólag az emberek szívesen bíztak betűvetői munkát, s azt ugyanvalóst jól meg is fizették.) Odahaza DL-t Dosa Jani, a néhai Dosa Samu fia várta s meghívta a családot a másnap tartandó szüretjükre, amit szívesen el is fogadtak.
"October 18. Reggel ugy 9 orakor hazavittem Dosához az irásokat ő megköszönte - szóval - azokat s azzal csakhamar hazajöttem. 11 orakor jött aztán a szekér Dosa Janival utánunk s mi az az: Édes Apám-Anyám, Ida és én ki is mentünk Udvarfalvára - még a város végén utol ért egy másik szekér, amely Dosa Györgyéket - kivéve az ő nejét - s Vályi Klárit hozta, már elöttünk megérkeztek volt fiakerrel Deák Joska s két kis fia, Dosa Kati s Vályi Roza, kik már mind künn voltak a szöllőhegyen, mikor megérkeztünk, mi is nem sokára aztán ki mentünk a hegyre, igy tehát elég szép Compania gyült öszve oda értve a falusi egész atyafiságot - egy pár kivételével - perse itt nagy szüreti ebéd volt s elég vigság ahhoz képest, hogy itt rémitően aralg a marhavész, ugyhogy amig künn a szöllőben voltunk is, kettő döglött meg, s kivált Dosa Janiéknál majd mind betegek a marhák, s amelyik egyszer beteg 20 közül alig egy lesz jobban.
Én a leányokkal nem igen sokat conversáltam, legfennebb egy pár szót beszéltem mindenikkel. Dosa Géza és Janival bruderschaftot itam.
Na igen! szinte el is feledém, hogy Nagy Jánosné délfelé fiákerrel ki jött - jóllehet senki sem hivta -, s ő is ott perse aztán az ebéden mely künn a szöllőben a szabadban történt. Ebéd után nem sokára a városiak mind bementek, kivéve Édes Anyámat, Dosa Gézát és engem, minket ott marasztottak a másnap leendő Rosnyai János szüretjére.
19én éppen olyan volt a szüreti nap mint elöbb, kivéve, hogy nem voltak a tennapi vendégek. Estve felé aztán mi is, akik hárman tenap ott maradtunk, haza jöttünk." (35-37. oldal)
Illusztráció: Szüret a XIX. századi Monarchiában
(Folytatom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése