Az 1868-as május - mint a tavasz dereka általában - jótékony hatással van DL ifjúi életére. Naplójából az világlik ki, hogy napjai egyenlő arányban oszlanak meg a tanulás, a pénzkereső munka, a szórakozás és a közösségi hasznos időtöltés között. Gyakorlatilag mindenre jut ideje, személyi kapcsolatai szerteágazóak, otthonos a másik nem körében is, szereti a zenei különfoglalkozást a dalárdában és a "harmóniában". Íme például, május 18-ának leltára:
"Reggel 5-7ig a Teleki kertben tanultam. 7-10ig feleltem kettőt, D.e. 11-2ig irtam, 2-4ig a Collegiumban. 4-5ig Csongvaynitt irtam. Mikor hazajöttem, nálunk volt Hincsné és Klári, együtt a kertben jártunk és beszélgettünk.. 7 ora elött kimentem s megnéztem a Collegium játszóhelyén yánczoló kis leánykákat s tanuló társaimat (Hincs Etel, Péter Eszter stb.). Onnan mentem a dalárdába, ahol a mult alkalommal egy összeütközés történt Vocelka a karnagy és egy müködő tag: Szekeres Elek kis cantor közt (Vocelka részeg volt). Az Elnök Petri éppen nem volt ott, de perse meghallotta a dolgot s ma estve megszolitotta a karnagyot, hogy kissé compescálja magát, mire ő haragra gyulva azt mondá, hogy többet nem fog megjelenni! Mi amint felmentünk, Petri kijelenté, hogy ezennel darab időre felfüggesztjük a gyüléseket a mig a választmányi gyülés annak folytatásáról gondoskodik...
19. Ma nevezetes napom volt annyiban, hogy Édes Anyám ama szomoru nap olta, mely mint a villám az élőfára: csapott a mi kis családunkra, elöször volt ki a kapunk Keséné néninél.
20. Reggel 6-8-ig mértünk a játszó helyen Mentovich Ferencz tanár urral. 8-1/2 10ig gabonát (2 véka buza, 2 törökbuza) vettem a piaczon. ma adtak 2 heti szünidőt Pünkösdig. 1/2 10-11ig Gyulay Miksával cugliztunk 6on az osztálytársaim közül. 2ig olvastam, 2-4ig irtam Csongvaynitt, akkor megtakaritván poros lábtyüim átmentem Fekete Ilkához s ottan ültem egész 6 oráig... Itthon miután ettem elmentem Keséni. Ott volt Hincs Etel is. Honnan miután Fekete Károly is oda jött a Keséné néni kérésére elmentünk Dosáni, hol szinte 8 oráig ültünk Ilkával. A mint jöttünk Lenárt felé vettük utunkat mert ott a katona zenekar által Reunio volt, de nem mentünk be, hanem elöbb haza. Itthon hogy vacsoráltunk s Idát, ki nálunk volt lekisértük, elmentünk a Lenárt Kertbe Samuval, hol föként a Ribiczki varázs hegedüje bájolt el. Egy fertály bort én is vettem egy piczulán. Bruderschaftot ittam Benkő Lajos és Dobai Alberttel" (199-203. oldal)
Kell-e ennél gondtalanabb diákélet? Így ment ez, azon a májuson, napról napra. Még a templomi élményeknek is legtöbbször világi vonatkozásaik vannak.
"24. Ma a templomban voltam, mert ma vettek urvacsorát a 21én censurazottak. Igen megható jelenet ez, hiszen visszaemlékeztem, hogy ezelőtt... én is hogy mentem keresztül életünk egyik forduló pontján. És valóban azt hiszem, hogy létünkben csak egy pont kelthet még oly különös érzelmet az emberi kebelben - de ez sem oly magasztos, egyszer azért, hogy már nem első ily fontos érzemény, másszor mert akkor már nem oly gyöngéd és tiszta a kebel...
27én... Délután Csongvay Lajoshoz mentem, hol mi a Tompa M.(ihály) legfönségesebb költeményeit olvastuk s szerelemről s más ifju kori bolondságokrol beszélgettünk.
29... Egész d.e. tanultam M. irodalmat; valamint tegnap is mind azt tanultam. D.u. hozzám jött Cs. Lajos s együtt tanultunk öt óráig akkor, az én ez ideig költött lyráimat olvastam fel neki; melyeknek utolsóit ő kielégitőnek találta; s egy pár különösen tetszett neki...
Máj. 31. Pünköst 1ső napja. A Reggelünk szomoru volt perse mint minden nevezetesebb nap a melyen együtt szoktunk örülni s a melyet most oly árván töltünk le; igazán és oly szivből mondta nagy költőnk: "Minden szó és emlék búsan utal reád."... A templomban voltam urvacsora venni, hol Tolnai felségesen praedicalt, ugy hogy most ujra mondhatom, tán még a Szász Béla nem tudom melyik beszéde sem hatott meg ugy... Ma szentelték fel a kis templomban az Özv. Szenkovics Miklosné által 250 frton csináltatott uj urasztalt. Estve az Alléban sétáltunk 9 oráig." (205-214. oldal)
A naplóíró e helyütt aztán töredelmesen bevallja, hogy pár napi jobbágyfalvi tartózkodása miatt elhanyagolta a bejegyzéseket, egészen július 3-ig, amikor is ömlesztve pótolta az elmaradt hónapot. Ebből kiemelkedik a június 30-i események krónikája:
"...Dalárdánknak nagyszerü Majálisa vagyis Juniálisa volt a katona zenekar müködött s éjfeléig tartott a Nagy erdőn az evés, ivás, tánczolás stb. - Jul. 1. d.e. bágyadt voltam a tegnapi mulatságtol, d.u. dolgoztam, az az egy kivonatot késziték a Magyar irodalom történetéből... Még Jun. 28ikán kaptam Kedves Bátyámtól egy rend félig viselt ruhát - köszönöm!...
11én reggel 7 orakor jött haza ohajtva várt szeretett bátyám, Farkas 2 1/2 évi távollét után. Kimondhatatlan az öröm, amelyben voltunk most - de perse ott lebegett mindig ama fekete fátylas arczu lény, a bánat is..." (214-217. oldal)
Arra, hogy mi vezette hazafelé a nagy testvér lépteit, reményünk szerint a napló további lapjain magyarázatot találunk.
(Folytatom)
Illusztráció: A marosvásárhelyi Főtér észak-keleti része a XIX században - Rohbock Lajos korabeli metszete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése