Addenda a Tininaplóhoz

Nyárád-

andrásfalvi emlékek Deák Lajosról "tini napló"-jának olvasása nyomán

Most, hogy a marosvásárhelyi Népújság több hónapon át, hetente egy-egy fejezettel megtoldva publikálta a kiegyezés korában középiskolát járó Deák Lajos tinédzser naplója mentén írt fogalmazványomat, méltán érezhettem úgy, hogy nem volt hiábavaló megtennem ezt a képzeletbeli időutazást az általam ismeretlen múlt kulisszái mögé.

Elégtételemet fokozza az a múlt hét végén a lapban megjelent olvasói levél, amit a teljesség kedvéért ide is beiktatok, a szerzői érintettség jogán. (csg)

*

Hétről hétre igazi örömet, felüdülést jelentett Deák Lajos egykori főtanfelügyelő "tini napló"-jának az olvasása. Deák Lajos családjával, őseivel a Nyárád-szentannai-Nyárádandrásfalvi Egyházközség levéltárában található régi, a múltat megörökítő irataiban már ezelőtt is találkoztam. A napló olvasásakor mindenekelőtt az egykori, 1848-cal kapcsolatos andrásfalvi ünnepléseink elevenedtek fel.

Az 1989-es változás lehetővé tette március 15. méltó megünneplését Nyárádandrásfalván is. Évről évre együtt ünnepelt az egyház és az állami, világi hatóság, a polgármesterrel az élen. Az andrásfalvi református templom ünnepi istentisztelete után a résztvevők az andrásfalvi temetőbe vonultak, ahol megkoszorúztuk Deák Farkas sírját. Deák Farkasnak a vasráccsal bekerített sírkövén az alábbi felirat olvasható: "Deák Farkas 1832-1888, a Magyar Tudós Akadémia rendes tagja, miniszteri osztálytanácsos, vaskorona rend tulajdona. Emlékét őrzi a testvéri szeretet."

Deák Farkas munkásságának célját így határozta meg: "Telik az idő, múlik az élet, s ezért mint érdekelt fél eljöttnek látom az időt, hogy míg végső feledékenységbe mennének a történtek, saját részemről följegyezzem, s közhasználatra adjam, amit a szomorú, de érdekes és tanúságteljes korszak eseményeiből részint magam tudok, részint másoktól megtudtam, vagy ami a vizsgálatok folyamából kiderült, s némi alapossággal megállapítható."

Nyárádandrásfalva lakói között már 1692-ben szerepel a Deák család mint patrónus. Két, a múltat megörökítô kemény táblájú könyvecskében (Nyárád- szentanna, kebli határozatok jegyzôkönyve 1722 - 1835, Libellus az andrásfalvi bonumokról 1760) megörökíttetett: "Deák István istenhez való kegyes indulattal, nemes indulatból istenhez való szeretetbôl, a szent egyházhoz való buzgó szeretetbôl ajándékozott az egyháznak egy szép nagy keszkenôt, Deák István úr neve felvarrásával emlékezetessé tétetett." A keszkenőn kívüli adományai: úrasztala, almafák. Két almafát adományozott nemzetes Deák István úr: az egyik "mosolygó", a másik "piros".

Deák Lajos naplójából kitűnik többek között, hogy mennyire tisztelte a szüleit, testvéreit, rokonait, és felnézett Farkas bátyjára.

A Népújság október 10-i számában megjelent naplórészletben így vall: "Jön tán még idő, midőn nem szoríttatom az emberek, kik tudniillik gyaláznak, szűk körű ítéletére, hanem nagyobb világ előtt is tisztán állandok."

A naplóban többször is szerepel a makfalvi híres Dózsa család neve: Dózsa Endre a Pásztortűz kiadásában Régi jó és régi zord időkből című kötetében az Új vármegye című novellájában így ír:

"Deák Lajos bácsi túlhízott, vaskos termettel az eleven jólét és békés boldogság alapos megtestesülése. Szerette a nőket, ezek közt is leginkább áldott jó feleségét. Szerette a barátait, sőt még ha egyáltalán lettek volna, ellenségeit is. De mindezek felett szerette, sőt imádta a gyerekeket, bár neki egy sem volt. Úgy esett a dolog, hogy Máriaffynak első aljegyzőnek kellett lennie, ezt már az arisztokratikus rokonsága kifundálta. De mi lesz Deák Lajosból? Hisz ez mindenkit szeret, s őt is mindenki szereti. Az akkor már tömegesen a vármegyére tódult ifjúság: Sándor János, a későbbi hatalmas miniszter, Farkas Albert, a későbbi alispán és főispán, Molnár Gábor doktor, a későbbi tudós főszolgabíró, Balla Gyula, a későbbi követ és miniszteri tanácsos, Balla Ödön, a későbbi árvaszéki elnök a főhadiszálláson, a Szabó-féle vendéglőben elhatározták, hogy Deák Lajosból tanfelügyelőt kell csinálni, hiszen az isten is annak teremtette. Valamelyik tudósabb ifjú felvetette: De mi lesz a kvalifikácionális törvénnyel? - Eh, mit! - kiáltott fel Máriaffy Dávid, a tanfelügyelőnek nagy hasra, jó gyomorra, egy jó utazó bundára és annak a zsebében két alkalmi pohárköszöntőre van szüksége, s ez mind megvan nagymértékben Lajos bátyánknak. Így lármáztuk ki Deák Lajost tanfelügyelőnek, s bizony dicsőségünkre vált. Őt is boldoggá tettük, mert húsz-harmincezer gyerekre lelt egyszerre s ezeknek ő igazán édesapja kívánt lenni."

Az irattárunkban található Nagy Jánosné szül. Miske Eszter által hagyott végrendelet hagyatéki tárgyalásán Deák Lajos végrendeleti végrehajtó. Az örökösök: Deák Lajos édesanyja, Deák Ferencné született Miske Anna, Deák Berta, dr. Ádám Endréné, Deák Farkas, Csongvai Károlyné született Miske Klára, Nagy Györgyné született Miske Zsuzsanna. A végrendelet kelte 1879. II. 24. A tárgyalási jegyzőkönyv dátuma 1879. IV. 16. Az ülés időpontja 1879. V. 9. A végrendelet tartalma: a). házi eszközök, b). ingóságok, c). künnlevő követelések. A végrendeletben szereplő bútorok: kőrisfa kanapé, fotel, fehér fenyőfa láda, 10 db fehér-fekete zsebkendő, fekete köntös tunikával, ujjassal, fekete bársonyujjas, tükrös toalett asztal, pohár, tányér, egy aranyos nagy tükör és kép.

Deák Lajost mint tanfelügyelőt valóban nagyra értékelte két egyházi elöljárónk:

Vásárhelyi János, az Erdélyi Egyházkerület egykori tekintélyes püspöke Erdélyi református püspökök az utolsó évszázadban című munkájában így értékelte Deák Lajos munkásságát: "Nagy áldást jelentett, hogy a Nyárád- és Marosmenti 100 ezer lelkes magyarság a Nagy Péter lelke szerint az elemi iskolákat megtartotta, főként bölcs tanfelügyelôjének, Deák Lajosnak jövőbe látó tanácsára hallgatva."

Péterfy László Gyulakuta és egyháza című művében a 102. oldalon a következőket írja:

"Súlyos gondot okoz három évtizeden keresztül a célszerűtlen és szűk iskolahelyiség. Deák Lajos tanfelügyelő 1909-ben a következőket állapítja meg az iskolával kapcsolatosan: A tantermek megütközést keltő módon még most sincsenek kettős ablakokkal ellátva, holott eziránt már évekkel ezelőtt történt intézkedés. Amellett a falak is romladoznak. Iskolaszolga nincs, hanem az iskolás gyermekekkel végeztetik meg nem engedett módon a fűtést és takarítást. A fekete tábla használhatatlan, kopott. A második tanteremben egy megfelelő záros tanítói asztal szükséges, mert a mostani rozzant, festetlen deszkaasztal kiálló szegében saját kabátom is veszélybe forgott."

Az idézetekből íme kitűnik, hogy Deák Lajos mint ember és mint tisztségviselő hiteles, bölcs, előrelátó ember volt. Igazi közszeretetnek örvendett. Ifjúkorában leírt álma valósággá vált.

Szász Béla

nyugalmazott lelkipásztor

Illusztráció: Andrásfalva egy II. József-kori térképen