Két levelünk érkezett a Káfé portál "elhunytával" kapcsolatban, Gergely Tamás továbbította őket Stockholmból. Mindkettőt közeli munkatársaink írták, a szövegeket egy az egyben közöljük.
*
Hendi Péter írja:
Szomorú hír. Azt hiszem, éppen pénteken mentek nyomdába a szövegeim, melyek mellett - mint köszönettel az őshazára - utalok a stockholmi Káfé-ra az internet címet is megadva, amire viszont hiába fognak ráklikkelgetni a fruszrált olvasóim. Sebaj. Néha épp az a siker, ha az ember nem elérhető.
A Káfét tényleg sajnálom. Mindenkiért. Talán személyesen is lesz alkalmunk beszélni róla, mert szeptember elején, ha eloszlik az izlandi korom, néhány napra Stockholmban leszek.
péter
Gyalai István írja:
Ez nem vidám fejlemény! Nagyon sajnálom - talán van (technikai) megoldás mégis? Én valahogy eddig ezt tapasztaltam - technikai problémának valahol mindig van/lesz technikai megoldása...
És valamilyen alternatíván is bizonyára lehetne elmélkedni, mondanám. Ez a "nincs remény"-szindróma valahol az 1980-as Romániát juttatja eszembe – hogy aztán micsoda parádés cirkusz legyen a nagy kilátástalanságból... Minden a feje tetejére állt - azóta inkább: "nincs megállás..."
Szép és jó vállalkozás volt. S mint minden, ami technikára alapul - technikailag igenis sebezhető. Erre tanít bennünket végül is ez az újfajta szimbiózis a digitális dolgokkal.
S az is igaz: egy kicsit intő jel az ilyesmi. Ne becsüljük le a hagyományos beszédet, az "egyszerű" kapcsolatokat azon az alapon, hogy minden időm a világháló-halászattal telik. (Én például - csak egy példa! - kb. tíz-húsz e-mail után legalább egy-két acéltollal-diópáccal megírt levelet eresztek útjára. Miért is ne?...)
gy. i.
Illusztráció: a Káfé régebbi címlapjainak egyike
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése