Stimorol / Gergely Tamás
Észreveszek a járdán egy százkoronást. Velem egymagasságban egy idősebb férfi, szikár svéd, gondolkozom, az is észrevette-e? Nem kockáztatok – felemelem a bankót s felajánlok a svédnek egy
ötvenest. Ketten láttuk, ketten nyerjünk az éberségünkön. Kettőnknek legyen szerencséje.
Már el is válunk, amikor jön a tulajdonos. A volt tulajdonos, hogy is mondjam, aki a pénzt elvesztette. Mondom neki, a százas nálam, de tőlem csak ötvenet kap, a másik felet a szikár svédtől kérje. Aztán
azzal az ötvenessel jöhet hozzám, “beváltom”.
Néz rám megrökönyödve, mutatom a svédet, mutatnám, el van tűnve.
“Sajnálom”, mondom, s azzal elhúzok én is.
“Péntek van – gondolom - s az ipsének nincs szerencséje...”
Jó vicc, mi?! A földön egy “Stimorol” papírja. Stimulálja az “orolt”… mi lehet az, rágógumi vagy mi, az agyam… Logikai gyakorlatnak sem utolsó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése