Égi lék / Kedei Zoltán
Rohangálok élesre tőltött fegyverrel, elherdált szépségeket keresek.
Célba érés elött elverik a port. Elveszítem a nyugvópontot.
Fújja páráját a keserűség.
Hol jobbra figyelek, hol balra... Találkozom a tavasz gyöngyszemével:
himbálózó szépség, vágy és oldószer. Földhöz lapít.
Keresek egy csillagot, az ég meg sem rebben.
Alulnézetből mindent másképp látok. Alszanak a fák, susognak a levelek.
Angyal ropja táncát a fa tetején. Az öniróna szárnyai sebet ejtenek fejemen.
Égi léket kap a földi szerelem...
(Az illusztráció Kedei Zoltán munkája)
*
A feladó / Keszthelyi György
Született talán háromszor,
mint a népmesehősök -
barna hiszékenységét harmincháromszor
verte el rajta a rendbontó matyi -
a lúdas mégis mindig ő volt...
Világra gurult, mint dobókocka,
nem hallott népdalt, tanmesét,
felnőtt majdnem, mert úgy rendeződött,
hogy ő lett a kihúzott tétel:
játék, közhasznú szerszám - halott
ólomhuszár a gyerekszobában --
szögesdrót-vétkek hazajáró lelke
karmolta, húzta vékony grabancát,
ásott álmába taposóaknát --
( sehol egy szabálytalan, művészi kontűr,
egy rendhagyó, ártatlan görbület ) -
láncos eb leste, vedelte volna vérét
a várossá züllött, veszett faluvégen.
Kaszát-kapát-vasvillát forgattak arra
jancsik-juliskák - üvegszájat nyaltak,
ittak híg lőrét - sokat - faltak szalonnát.
Mezítláb mászott hegyre, csüngött holdkaréjon
annyi fehérfegyver fekete lelke közt;
hány divatjamúlt természetes halál
nem-tudni-mi-okból kérdése porlad ott,
a kétes tisztaságú fenegyerek-telken...
Szoruló torok hörgése - rémálom:
sújtólég huzata csapja meg, szénpor
fojtja - bányavidékek sötét szelleme,
lángot fogó dinamitmarka nyúl be
a földbe, robbant magának fészket --
az agy sáncaiban se békehimnusz,
se hétfejű sárkány: megváltó hőstettek
észérvei, magasztos motívumai... semmi.
Hagyta hát a teremtés öntelt színeit,
hagyta hervadni őket fekete tisztásokon
szürkén, monoton mindegypofával;
másféle hajnalok ideje letűnt,
mint esély, mint mentség... mint avas barátság.
Hátat fordított akkor a napnak,
rányalintott a sárgás borítékra,
megcímezte, feladta magát --
sercintett mennyboltra tökmaghéjat,
holnemvolt, nyálas csillaghulladékot.
2010. április 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése