2010. április 26., hétfő

Pót-Káfé: Két szó a Káféról


… ami Café Stockholm - Toronto címmel indult kétszemélyes honoldalnak.

Tulajdonosa mindvégig Moshu, aki rövid idõvel az indulás után a szerkesztéstől visszalépett. Viszont az ő javaslata volt a szerzői gárda kiszélesítése, akkor kezdtem el “ismerős barátaim” bevonni szerzőkként meg szerkesztőkként a munkába. Debreczeni Éva volt különösen nagy segítségemre, Cseke Gáborral irányt változtatott az akkor már Káfénak nevezett Káfé - bejöttek a fényképek, "irodalmi és fotóművészeti napilap"-nak tituláltuk az onlájn vállalkozást. Ha valamit nagyon sajnálok a Káféból, akkor azok a képek, több mint ezer, nem tudom, van-e még ilyen album honoldalon? A szövegeket, ugye, folyamatosan olvastuk, azok azonnal beépültek, elvesztésük nem olyan nagy fájdalom, legalábbis most úgy érzem, a fotókat szívesen lapozgattam utólag is.

A Káfé úgy volt irodalmi lap, hogy nem volt az tulajdonképpen, fogalmazhatok talán úgy, hogy egy laza szervettségű szerzői gárdától közölt szövegeket, illetve Cseke Gabi fotósgárdája mutatkozott be
benne. Fő érdemének éppen ezt tartom, hogy lehetőséget biztosított a publikálásra, ráadásul azonnal. A másik erénye, hogy nem másolta le az irodalmi lapokat, nem volt rá ereje sem, hiszen, legalábbis ami engem illet, én a kávészüneteimben olvastam meg szerkesztettem, ezeket a sorokat is úgy írom. Az olvasói meg a reggeli kávé mellett csemegézték, ahogy azt Bölöni Domi megverselte. Ugyanolyan fontosnak tartom, hogy két külön gárda: az erdélyi írók meg a nem-erdélyi írók és művészek -
Budapesttől Bilbaoig, Genftõl Stockholmig benne békésen megfértek. Szabadsága minden szerkesztőnek annyi volt, amennyit csak felvállalt, nekem kikötésem mindig is arra redukálódott, hogy se sztalinisták, se a Jehova tanúi ne szerepeljenek a Káféban. Vagyis a végletek. Sose szóltam
például, hogy az én ízlésemnek valami nem felelt meg.

Köldöknézésre meg önszerveződésre, egyéb funkciókra nem maradt energiánk; azt ugyan szerettem volna, ha olyan munkatársra találunk, aki jobban reklámoz minket, s voltak még ötleteim, de figyelembe kellett vennem a körülményeket. Arra kérem azokat, akik a Káfét megítélik, vegyék ezt maguk is figyelembe.

Hogy lesz-e folytatása, nem tudom, amikor ezeket a sorokat írom. Moshu, akit hálám örökké elkísér, nem mondott nem-et, hanem azt ígérte, hogy gondolkozik a megoldáson. Ketten is ajánlkoztak ideiglenes megoldással – igen rendesek, de ajánlatuk nem megoldás hosszú távon. Cseke Gabi
beindította a Pót-Kávét saját blogján. Jómagam indítottam egy "körlevelet" Káfé lista névvel, aki akarja, arra feliratkozhat, barátokat felirathat. A körlevél nyilván nem helyettesíti a Káfét, nem olyan elegáns például, viszont ingyen van, könnyedén "elõállítható" és nagyon effektív: házhoz megy. A Pót-Káfé meg a Káfé lista részben fedi, mindenképpen kiegészíti egymást, laza újra az együttműködés. Talán még ”sármja” is akadt így: mint egy gombatelep, úgy létezik…

Gergely Tamás
Stockholm, 2010. április vége

(Illusztráció: egyik ad hoc fejlécünk egyike)

4 megjegyzés:

fotós írta...

Így igaz: Tamás az igazat írta. Ilyen és ez volt a Káfé - a mi olvasatunkban. Nincs mit egymás szemére hánynunk, hiszen önként és minden megkötöttség nélkül végeztük, amit jónak láttunk. Mindig szívesen emlékszem vissza a honlap hófehér, meleg barnás-sárgás árnyalatú oldaldíszeire. Egyszerű és elegáns volt. Nem villogtak rajta mindenféle kígyózó reklámok (segítették-e volna a túlélést? - ki tudja?) és csali mütyürök. Kissé anakronisztikus is volt ebben a nagy világhálós versengésben. Nem sajnálom a reá szánt napokat, hónapokat, éveket. Egész egyszerűen egy Atlantisz veszett el vele bennem...

tarcsi írta...

Az Ághegy és a Kafé, ha úgy tetszik, kiegészíthették egymást. Ezért, az Ághegy szerkesztőjeként nem magam ellen cselekszem, amikor újból felhívom a figyelmeteteket a hhrf honlapjára.Ingyenes, védett stb.Különálló honlapként, de az Ághegyhez kapcsolódva (hiszen két svédországi illetőségű helyről van szó), de különállóan is könnyen adminisztrálható. Megkérhetem nagy jótevőnket Sándor Attilát, hogy segítsen. Olyan könnyen kezelhető honlapokat(Ághegy, Magyar Liget, saját honlapom) hozott létre, amely alkalmas a Kafé továbbéltetéséhez is, és arra, hogy a frissitését a Kafé szerkesztői végezzék.Júniusban együtt dolgozom Tasnádon Attilával. Ha kell a segítségünk, megtehetjük.
Nem siratni kell a kafét, hanem továbbjavítva, gazdagítva - éltetni. Látom vannak jó munkásai, vegye valaki újra kezébe a gyeplőt, és csapjon a lovak közé. Szamárnak it vagyok magam is.

PICURI írta...

Annyit szeretnék csak megjegyezni,hogy néha-néha,nem mindig,de jelenleg is amikor rákeresek a Pót-Káfe-ra a keresôben,nekem "Fazék-Káfét" írja ki a gépem.Miért történhet ez meg?Enikô

PICURI írta...

Nemrég láttam Dancs Artúr fotóit a"Levelek New Yorkból"blogján,de ismét nem volt lehetséges írnom,mert újra azt írta ki a gépem,hogy "csak a csapattagok írhatnak"!Én az vagyok,vagy nem?!
Az imént újra próbálkoztam volna,de már a Káfé Fônix-re sem tudtam belépni.Hogy lehet az,hogy egy-egy helyre írhatok,máshol pedig levagyok tiltva?Rozek Enikô