Utópia

Gergely Tamás verset vagy fordítást kért tőlem Káfé-hírleveléhez. Hirtelenében kitéptem egy lapot Dan Culcer megjelenés előtt álló kétnyelvű verseskötetéből, amelynek az Utópia címet adta, s amelynek magyar tolmácsolásával a kötet összeállítása közben, vele párhuzamosan készültem el. A könyv (mellékelt fedőlapját maga Dan tervezte és szerkesztette) előre láthatóan Marosvásárhelyen jelenik meg, június közepén, nyilvános bemutatójára Dan hazajön Párizsból, én meg leutazom Vásárhelyre.

*

DAN CULCER

Bevezetés

Mindennapi ábécé

A mint analfabéta vagy mint egy ál-apáca

tán épp a cirkáló Auróra, mely az istennő nevét bitorolja,

kimustrált hajó, antik holmi, múzeum, rajta munkások, tengerészek,

forradalmas botcsinálta vitézek.

B mint ama bölcs bolond aki átvert bennünket

C mint cicák, cicababák kik az útszélen cicáznak

D akár a döbbenet vagy tán a dinamit

E mint egy hit elvtársai, mely keresztszüleit is megöli

F mint fagy vagy félelem, esetleg fikció

mit vígan felzabál ma is egy náció

G mint vigyorgó gázálarc

H mint a hóra amit mindenki jár ki a táncba beáll

forog, majd kidől ha belefárad.

Az I illedelmes volna, ha lenne modora

de percre se hiszi hogy a messzi idegen

segítene a bajba jutott embereken.

J csupa játék, jóság, jogar vagy jog talán.

Holmid, munkád és kedved is ott van az őröd asztalán

nem remélt jutalmak s falatok forrása gyanánt.

K mint a köztünk álló kilométerek

külön világok melyeket mások kedvükre

kiosztanak egymás közt meg se kottyan nekik

hogy az a távolság, sok határ nekünk mily rosszul esik.

L-lel oly szavak kezdődnek mint lusta, lámpás, levél,

lótetű vagy valami más is, amiről senki nem beszél

(ki szótárban, kirakatban keresi, hiába teszi, egyikben sem leli).

Az M annak a jele, hogy marakodhatnékom van valakivel

meglehet épp a szülőanyám az,

ki attól tartva nehogy elveszítsen

megtanított: hallgatni sose szégyen.

N mint Napóleon, a Nagy Birodalom e csöppnyi főnöke

akire sajna, hasonlítunk, s jóban-rosszban

arról álmodozva, hogy diktátorok legyünk, bármilyen kicsik.

Éltünk, reméltünk, hogy a szerencse egyszer eljön értünk.

O mint onánia, ondolál, vagy tán ornátus és ondó

orvul lesben álló vagy valami hasonló.

P mint perpatvar, pimaszság, pina mely mind csak azt lesi

hol az a remete, aki egyszer csak jól befűt neki,

dicső ok s rá az okozat. R mint a reszli ki helyét nem leli

a Nagyböjtöt se tiszteli, megszegi

s a sok rimánkodástól a rőzsemáglya hirtelen föllángol.

S mint suttogás s azt súgja, hagyd, hogy mondja más.

A T mint titok és a hallgatás

aranyat ér, ez nem vitás.

U mint utálat, hát tartsad a szádat

amíg a tömegek lelkesen hurráznak.

V mint vesz és vész, viharos hóesés

mikor hívatlan vendégek toppannak a házba

vagy mint a vátesz aki előre látta

hogy üstökös hull majd a havas határra

és az X a csillag rákkeltő sugara

a tornyok tetején, a tér közepén

hol gyűlölködő tömegek bohóckodnak, s ez mindent porig aláz.

Bizakodjunk, tán lesz elég erőnk

a pojáca szemébe vágni: «Fogd a csőröd, ne pofázz!»

2010 januári változat

Cseke Gábor fordítása