2010. április 27., kedd

Utópia

Gergely Tamás verset vagy fordítást kért tőlem Káfé-hírleveléhez. Hirtelenében kitéptem egy lapot Dan Culcer megjelenés előtt álló kétnyelvű verseskötetéből, amelynek az Utópia címet adta, s amelynek magyar tolmácsolásával a kötet összeállítása közben, vele párhuzamosan készültem el. A könyv (mellékelt fedőlapját maga Dan tervezte és szerkesztette) előre láthatóan Marosvásárhelyen jelenik meg, június közepén, nyilvános bemutatójára Dan hazajön Párizsból, én meg leutazom Vásárhelyre.

*


DAN CULCER

Bevezetés
Mindennapi ábécé

A mint analfabéta vagy mint egy ál-apáca
tán épp a cirkáló Auróra, mely az istennő nevét bitorolja,
kimustrált hajó, antik holmi, múzeum, rajta munkások, tengerészek,
forradalmas botcsinálta vitézek.
B mint ama bölcs bolond aki átvert bennünket
C mint cicák, cicababák kik az útszélen cicáznak
D akár a döbbenet vagy tán a dinamit
E mint egy hit elvtársai, mely keresztszüleit is megöli
F mint fagy vagy félelem, esetleg fikció
mit vígan felzabál ma is egy náció
G mint vigyorgó gázálarc
H mint a hóra amit mindenki jár ki a táncba beáll
forog, majd kidől ha belefárad.
Az I illedelmes volna, ha lenne modora
de percre se hiszi hogy a messzi idegen
segítene a bajba jutott embereken.
J csupa játék, jóság, jogar vagy jog talán.
Holmid, munkád és kedved is ott van az őröd asztalán
nem remélt jutalmak s falatok forrása gyanánt.
K mint a köztünk álló kilométerek
külön világok melyeket mások kedvükre
kiosztanak egymás közt meg se kottyan nekik
hogy az a távolság, sok határ nekünk mily rosszul esik.
L-lel oly szavak kezdődnek mint lusta, lámpás, levél,
lótetű vagy valami más is, amiről senki nem beszél
(ki szótárban, kirakatban keresi, hiába teszi, egyikben sem leli).
Az M annak a jele, hogy marakodhatnékom van valakivel
meglehet épp a szülőanyám az,
ki attól tartva nehogy elveszítsen
megtanított: hallgatni sose szégyen.
N mint Napóleon, a Nagy Birodalom e csöppnyi főnöke
akire sajna, hasonlítunk, s jóban-rosszban
arról álmodozva, hogy diktátorok legyünk, bármilyen kicsik.
Éltünk, reméltünk, hogy a szerencse egyszer eljön értünk.
O mint onánia, ondolál, vagy tán ornátus és ondó
orvul lesben álló vagy valami hasonló.
P mint perpatvar, pimaszság, pina mely mind csak azt lesi
hol az a remete, aki egyszer csak jól befűt neki,
dicső ok s rá az okozat. R mint a reszli ki helyét nem leli
a Nagyböjtöt se tiszteli, megszegi
s a sok rimánkodástól a rőzsemáglya hirtelen föllángol.
S mint suttogás s azt súgja, hagyd, hogy mondja más.
A T mint titok és a hallgatás
aranyat ér, ez nem vitás.
U mint utálat, hát tartsad a szádat
amíg a tömegek lelkesen hurráznak.
V mint vesz és vész, viharos hóesés
mikor hívatlan vendégek toppannak a házba
vagy mint a vátesz aki előre látta
hogy üstökös hull majd a havas határra
és az X a csillag rákkeltő sugara
a tornyok tetején, a tér közepén
hol gyűlölködő tömegek bohóckodnak, s ez mindent porig aláz.

Bizakodjunk, tán lesz elég erőnk
a pojáca szemébe vágni: «Fogd a csőröd, ne pofázz!»

2010 januári változat

Cseke Gábor fordítása


Nincsenek megjegyzések: