Konyhaművészet és műfordítás

Szentgyörgyi N. József megtisztelte Befordultam a konyhában c. folytatásos szakácskönyvemet (március 17-iki, 18-iki, 19-iki, 21-iki, 23-iki, 24-iki, 27-iki, 28-iki és 29-iki bejegyzések) és küldött egy roppant szellemes, ugyanakkor teljesen komoly esszét - személyesen magyarította a szöveget - a kolumbiai Rodrigo Escobar Holguin írótól. Írásában a jeles délamerikai szerző azt vizsgálja, hogy mennyire hasonló a szakácsművészet és a műfordítás művészetének kreativitása, amikor a helyi lehetőségeknek, szokásoknak és hagyományoknak próbáljuk megfeleltetni más tájak ízlését és nálunk talán nem is létező alapanyagait.

Akkor azt írtam vissza a fordítónak, hogy mihelyt befejeződik a konyhaművészet, helyet csinálunk az esszének is. Csakhogy miközben illusztrációt kerestem hozzá a világhálón - nem jutott jobb eszembe, mint hogy a szerző portréját csatoljam - rábukkantam az írásra, méghozzá a Káfé portálon, ahová én magam raktam fel még a 2006-os évben. Az eset jó volt arra, hogy jelezze, milyen kurtára fogyott a memóriám. Viszont büszke vagyok az értékítéletemre, merthogy akkor is, most is figyelemre méltónak találtam az írást. Hát nem csodás?!!!

Aki nem olvasta volna, innen a Káféra léphet és megkapja ugyanazt a szöveget, ami az alábbi mottókkal indul:

"Ha elfogadjuk a szókincsek, morfológiák és mondattanok struktúrájával kapcsolatos mostani téziseket, akkor azt kell vallanunk, hogy a fordítás - lehetetlenség.

Georges Mounin: Les problémes théoretiques de la tradution, Paris, Gallimard, 1963.

Ha valaki meg akarja kísérelni, hogy tökéletesen visszaadja a magyar ételek ízeit, akkor magyar zsírt, magyar zöldpaprikát és pirospaprikát, Magyarországon termett paradicsomot és hagymát kell beszereznie.

Gundel Károly : La cocina húngara (A magyar konyha) Budapest, Corvina, 1998 (Spanyolra fordította: Irma Agüero)