Kölcsönsorok 2/29

ALEXANDRU MUŞINA

Alexandru Muşina (sz. 1954, Nagyszeben) esszéíró, költő, újságíró, a brassói Aula kiadó tulajdonosa. 1973-ban végezte a középiskolát, 1978-ban a bukaresti egyetem bölcsészkarán diplomázott. Középiskolai tanár, 1984-87 között virágtermesztéssel foglalkozott. 1996-ban doktorál, jelenleg a brassói Transilvania Egyetem bölcsészkarán egyetemi tanár. 1982-ben Cinci (Öt) című közös kötetben debütál (Editura Litera), első önálló kötete 1984-ben jelent meg (Strada Castelului 104 - Kastély utca 104, Editura Cartea Românească).

Konyhai versek

(Poeme din bucătărie)

Az Album duminical (Vasárnapi album) című ciklusból

(1) konyhai vers

Miért csak az asszonyok

írjanak verset

a konyhá-

ban/ból?

Magam is amolyan háziasszony vagyok

egyedül dolgozok

kóstolgatok

békétlenkedek

Remélem, elnyeri tetszésüket.

Ami teendő, megteszem. A többit

Hanyagolom.

Vasárnap van, 10 óra 30,

feleségem (nocsak, kiböktem!)

Magánórát ad, Törpi (vagyis a fiam)

„goo... goo...” gyötör egy „lapdát”

Szobájában.

A Mimóza sétányon lakom,

munkásfertályban

Szűk lakások, aprócska bútorok,

épphogy fürdőszobák.

(2) konyhai vers

Szomszédom, Puiu asszonyság

bénultan fekszik, ez

a nagy helyzet Vonnegut

nyomán, nemrég szállították haza

a kórházból, bevérzés

féloldali bénulással

székre állt

hogy a konyhában ruhát teregessen

akkor

esett le.

Dagikám olykor-olykor átmegy

és megeteti.

Puiu úr vak, meg van riadva, megállás nélkül

zokog, sopánkodik

és bocsánatért esedezik: “Megbántottam valamivel?

Bántottam volna?”

Velünk szemben laknak. Derék öregek

mindig

adtak cukorkát s tésztát

Bastynak

Ő lelkendezett “cu-koj, cu-koj” én bosszankodtam

az édesség ártalmas

rontja a fogat

elveszi az étvágyat

ésatöbbi

Egy hónapja a mentő vitte el

a néni termetes volt

ernyedt

és hamuszürke

Lányai alig tudták fölemelni

ketten

két házasságból születtek

és összekaptak

Most minden megváltozott.

“legtöbb két hónapja van, az orvos mondta,

szegényke”

mesélte este hájasom. Túl fáradt voltam ahhoz

hogy valamit is szóljak.

Most minden másként van. Puiu úr

sír, és attól retteg

hogy lánya aggmenházba csukatja.

(3) konyhai vers

Életünk

négyzetméterre szabott

minden áthallszik

a szemközti házból

a rádió egyes adója, a hallgatók

zenés kívánságműsora

meg az is

ha a szomszédok lehúzzák a vécét, veszekedésük

részeg danájuk

ha

estétől egyhuzamban bömböl egy csecsemő

felriadok

Basty mint mindig békés

de az atyai szív

másképp ver

Mikor a hájas vécézik, előbb lehúzza a vizet

különben mindent

hallanék

(4) konyhai vers

“Meghalt a szerelem” mondja a hájas

“nem ilyen nőről álmodoztam”

(nem vagy álmaim asszonya)

És elneveti magát.

“Na hallod, épp ezt mondta Dorel is Simonának

mielőtt lelépett”.

“Mire a nő?” “Bármi történjék, mondta, ő szereti.”

Persze, kitört

a cirkusz: beállított

az apja, ittasan, bőszen üvöltött

vitte volna a lányát, nekiugrott Dorelnek

aki

összeszedte ami az övé volt, megiramodott és

lelépett.

Egy éves kislányuk, Bia

maga is bömbölt

de kit érdekelt, mialatt

eldőlt a jövője.

Mindez négy hónapja történt

a dolgok

rosszabbodnak, gyanítom, tanúk leszünk

én és Moby Dickem

Simona

egyre parádésabb, “újrakezdené

az életét” már akadt egy

42 éves hódolója, Bia

mind nyugodtabb, vidámabb.

“Méghogy meghalt a szerelem. Nem vagy

álmaim asszonya”

mondom

olykor hájasomnak

nem is tudom miért.

(5) konyhai vers

Tulajdonképpen mindegy

konyhában

vagy palotában

a lángész

bárhol és bármikor megél

mások

is mondták már, viszont

nem laktak

harmadosztályú térben

én egy jó vastag

szellemes mélyenszántó könyvet készülök írni

ha

kiadják a fenébe is

talán egy emberibb lakásba

költözöm

(6) konyhai vers

Szaros kölyökként ki nem állhattam

a puliszkát s a

fizikai munkát, nagyiéknál

jócskán kijutott nekem

Tudósnak

hercegnek és betyárnak képzeltem magam, valakinek

aki bármit elvégez ha nem

kell kapálnia aki

sonkát és mézet eszik, mikor csak kedve tartja

De hát

milyen az élet!

Olykor-olykor

megkívánom a puliszkát szólok

dagimnak főzzön nekem tanácsokkal látom el

tanárnak

lenni kínkeserv jobb szeretnék

virágot ültetni ásni piacra járni

betyárnak

lenni nincs bátorságom a hercegségre

semmi esélyem

(7) konyhai vers

Áprilist írunk

mikor minden nyüzsög

mondja

Eliot, Frazert és a trubadúrokat idézve

innen

nem érezni nem látni semmit

1986-ot

írunk vasárnap van

egy konyhában

(8) konyhai vers

Vasegészséges vagyok (lelkem

is)

meg roppant értelmes el-

olvastam

párezer kötetet

De az asztal csak asztal ha

nem vigyázol neki-

ütöd a combod

a sarkának

a csap

ha nem szorítom meg csöpög és csepeg csöpög

és elönt

és jönnek a szomszédok ordibálnak és kárpótlást követelnek

milliókat

érő a fantáziám de

a lakás alig 80 ezret ér

(9) konyhai vers

Szeretem (mint a fogarasiak

általában

mondaná Johanna)

fiamat, Tutut (Tutu)

akit Bastynak, Pitynek, Alexnek

Alexandrunak is hívnak

Szőke

Alacsonyka és vézna

tekintete az anyjáé

orra és homloka az enyém

(homloka kiugró, orra nevetséges)

Szörnyen mozgékony és fürge

(akárha bármelyik gyerek)

Tisztába tettem kimosdattam a szarból

kiskanállal etettem

léggömbjét felfújtam

a Világegyetemet is

nem vitás

kispolgári apja volt, különben

létezni se tudna

(10) konyhai vers

Mintha konyhám

ahol kínai falinaptár lóg

(anyósajándék)

s a bútorzat fehér

(a volt tulajdonostól vásároltuk)

itt-ott lekopva

üvegek osztagai sorakoznak

a majdnem

kiürült krumlisládával az asztal

alatt

valamit is jelentene

Én is olvastam

A kultúra és a civilizáció történetét

írta

Ovidiu Drimba és jól tudom

mennyit érek

és ülök

és írok

illedelmesen a helyemen

(11) konyhai vers

Eladtam

35+25 gumót

annyi mint 175 lej

egyelőre

mert ketten még be-

ígérkeztek

hogy megvásároljanak

egyenként 300-at vagy

akár 350-et

a hirdetés

az Új Útban jelent meg talán

mások is érdeklődnek

van

néhány ezer belőle ki a fene és mikor

dolgozna velük az idén is

anyám a gyümölcsfáival bíbelődik

hájpacnim Pity miatt

moccani se tud

én kivagyok

azt se tudom

mikor érek a végére: virágok, iskola

s ráadásul a vers is?

(12) konyhai vers

Persze,

ők bármit is mondanak

a vers olyan történet

amiért csak

félig felelhetünk

tinta, papír, idő ésatöbbi

egy írástudó országban ésatöbbi

némi egészség, élelem, meleg ésatöbbi

utána

lám feltűnik az anyám s azt mondja

“Gyermekem, drágaságom

nehéz a csomagom,

segíthetnél

legalább az állomásig?”

így aztán

a következő órákban

még e konyhaasztal mellett se ülhetek