Tininapló 1867-68-ból: A követválasztás

Berzenczei László nem véletlenül csöppent 1868-ban az Apolló terembe, s az ott tartott népgyűlést is jól meghatározott céllal hívták össze: pár nap múlva követválasztásra volt hivatalos a város választójoggal rendelkező lakossága, amelyen a 48-as múlttal rendelkező politikus, aki 1848-ban a Kolozsvárra érkező Petőfit és Szendrey Júliát a Biasiniben mint Maros-szék követe köszöntő szavakkal üdvözölte, szintén indulni szándékozott.

DL így látta deákként a közelgő választást és az azt megelőző eseményeket:

"(A beszéd) fő tárgyát képezte az ő (Berzenczei László) multjának előadása, azután a jelen előadása és végre, hogy ő elfogadja a követséget s melyik párthoz tartozik ? (balközép) s mit fog ő tenni?! (a szegényt urrá tenni). Hanem azt mondhatom és sok év múlva is láthatja e sorokból bárki, hogy B. (erzenczey) oly népszonok amilyet én soha sem láttam és hallottam és annyira fel tudja a nép érzelmeit korbácsolni s a hová tetszik magával ragadni, hogy az Olymp ellen kész lett volna a nép egy szavára megharczolni."(70-71. oldal)

Hogy nem tévedett értékelésében DL, azt igazolja magának Berzenczeynek az életútja, amit most így, utólag nem árt röviden felelevenítenünk:

"Berzenczey László

(görgény-szentimrei), politikus és utazó, szül. Kolozsvárt 1820., megh. Budapesten 1884 nov. 14. Már ifju korában jelentékeny szerepet játszott, 1847. az erdélyi országgyülésen ő hirdette ki először az uniót s mint Maros-szék országgyűlési követe szerepelt Pesten is, nevezetes szereplése volt az agyagfalvi székely gyűlésen (1848. okt 30.), midőn a székelyek felkelését szervezte. A világosi fegyverletétel után egy darabig bujdosott, majd Kossuthhoz szegődött s vele együtt ment Kisázsiába és Amerikába is. Kalandos hajlamaitól üzetve, pénz és támogatás nélkül, földkörüli utazásra határozta el magát. A panamai szoroson át Kaliforniába, innen Khinába, melynek belsejében is járt a magyarok őseit keresni, majd Singaporen át Keletindiába s onnan Egyiptomon keresztül Konstantinápolyba s Angliába ment, 1854. a keleti háború alatt a törökök mellett küzdött, de elbetegeskedvén Borusszában három évig sinlett. 1862. Galacon bejelenté magát az osztrák hatalomnak. Klagenfurtba kebelezték s onnan csak 1867. térhetett hazájába. Hosszas távolléte alatt vagyona tönkre ment, neje meghalt. B. 1869. újból képviselővé lett, de már 1873. újra ázsiai utra indult, hogy a magyarok hazáját felkeresse. Gyalog v. lóháton utazott nagyrészt s rendkívüli nélkülözések között. Szt. Pétervárról Kazánon s az Uralon át Szibériába ment, innen Taskendbe utazott. Az év végén megindult az altáji hegyek felé, de csak két havi veszteglés után juthatott el a Narin szoroshoz, a magas hegyeken sokat betegeskedett s többször fogták el, mint kémet. Rendkívül merész és kalandos útja végén Bombayban néhány hétig maradt, onnan hajón jött vissza Konstantinápolyba. Az út fáradalmai egészségét is tönkre tették, pár héttel aztán, hogy hazájába visszatért, elmezavar nyomai mutatkoztak rajta s a Lipótmezőn halt meg. Utazása nevezetes arról, hogy ily óriási nagy utat előtte magános ember soha sem kísérlelt meg." (Forrás: Pallas Nagylexikon)

DL naplója január 30-ával folytatódik:

"Ma ismét nagy gyülés volt, ahol legelébb Szabó János, utána Dobolyi Sándor, azután Berzenczei beszélt, ki különösen a helyi tanári (ev. ref.) kartt raktale csufosan (és még is, érdekes epizod: a tanár urak hátul ugyancsak éljenezték, nehogy véletlenül kiröpittessenek, mint az egy egyénnel történt a mult gyülésen és most is). Ezek után felállott Mátrai, egy ifju heves tigris (isntructor Ernyében B. Balintittnál) aki egy jol alkotott és kitünően B.(erzenczey)t az egekbe és Knöffler Vilmost (jobbpárti jelölt) a föld sarába helyezett beszédével teljesen megnyerte a Berzenczei pártjára s maga részére a publicumot. Ezek után a roppant néptömeg nemzeti zászlóval élén, melyet Mátrai vitt, a Dobolyi Sándor házához ment, hol őt Szabo János üdvözölte, mire Dobolyi válaszolt s még B.(erzenczey) is beszélt az ablakból. Innen visszaindult a menet - s furcsa volt mikor a Reich háza elött ment és jött a lobogó hegyét mindig a föld felé tartó Mátrai, természetesen utasitatból, csak azért mert R. hatalmas jobbpárti volt - a ferenczszerzet (a vörös torony) felé, ahol volt szálva Berzenczei.

31ike a választás napja. Ma reggel álmamból vmi sajátságos hang vert fel: bumm, bumm, bumm, hát amint közeledik s tisztulnak a hangok, hallom, hogy a banda, nézek az ablakon ki s hát a Berzenczei párt járja zene szo és 3 szinü lobogóval be az utczákat... Délután censuráztam latinból. Estve a VI. oszt. stylusait javitottam ki a másnap d.e. vizsgájokra.

Február 1én d.e. tudtam meg, hogy a tegnapi választással B. 630 szavazattal a Knöffler 381e ellenében követté választatott. Délután censuráztam a görögből, a lehető legjobban s ezzel be is végeztem censuráimat, melyek mind jól sikerültek." (71-74. oldal)

Berzenczey tehát, aki úgy tűnik, példaképül áll a fiatal DL előtt, ezzel visszakerül a politikába, annak ellenére, hogy egy évvel korábban még Klagenfurtban ette a száműzöttek keserű kenyerét. A Vasárnapi Újság 1867. március 10-i száma Mi újság? rovatában lehetett olvasni a hírt: "(Berzenczey Lászlónak,) ki eddig Klagenfurtban volt internálva, az Erdélybe való szabad visszatérés legf. kegyelemből megengedtetett."

(Folytatom)

Illusztráció: Berzenczey László portréja