Pót-Káfé: Két szó a Káféról

… ami Café Stockholm - Toronto címmel indult kétszemélyes honoldalnak.

Tulajdonosa mindvégig Moshu, aki rövid idõvel az indulás után a szerkesztéstől visszalépett. Viszont az ő javaslata volt a szerzői gárda kiszélesítése, akkor kezdtem el “ismerős barátaim” bevonni szerzőkként meg szerkesztőkként a munkába. Debreczeni Éva volt különösen nagy segítségemre, Cseke Gáborral irányt változtatott az akkor már Káfénak nevezett Káfé - bejöttek a fényképek, "irodalmi és fotóművészeti napilap"-nak tituláltuk az onlájn vállalkozást. Ha valamit nagyon sajnálok a Káféból, akkor azok a képek, több mint ezer, nem tudom, van-e még ilyen album honoldalon? A szövegeket, ugye, folyamatosan olvastuk, azok azonnal beépültek, elvesztésük nem olyan nagy fájdalom, legalábbis most úgy érzem, a fotókat szívesen lapozgattam utólag is.

A Káfé úgy volt irodalmi lap, hogy nem volt az tulajdonképpen, fogalmazhatok talán úgy, hogy egy laza szervettségű szerzői gárdától közölt szövegeket, illetve Cseke Gabi fotósgárdája mutatkozott be

benne. Fő érdemének éppen ezt tartom, hogy lehetőséget biztosított a publikálásra, ráadásul azonnal. A másik erénye, hogy nem másolta le az irodalmi lapokat, nem volt rá ereje sem, hiszen, legalábbis ami engem illet, én a kávészüneteimben olvastam meg szerkesztettem, ezeket a sorokat is úgy írom. Az olvasói meg a reggeli kávé mellett csemegézték, ahogy azt Bölöni Domi megverselte. Ugyanolyan fontosnak tartom, hogy két külön gárda: az erdélyi írók meg a nem-erdélyi írók és művészek -

Budapesttől Bilbaoig, Genftõl Stockholmig benne békésen megfértek. Szabadsága minden szerkesztőnek annyi volt, amennyit csak felvállalt, nekem kikötésem mindig is arra redukálódott, hogy se sztalinisták, se a Jehova tanúi ne szerepeljenek a Káféban. Vagyis a végletek. Sose szóltam

például, hogy az én ízlésemnek valami nem felelt meg.

Köldöknézésre meg önszerveződésre, egyéb funkciókra nem maradt energiánk; azt ugyan szerettem volna, ha olyan munkatársra találunk, aki jobban reklámoz minket, s voltak még ötleteim, de figyelembe kellett vennem a körülményeket. Arra kérem azokat, akik a Káfét megítélik, vegyék ezt maguk is figyelembe.

Hogy lesz-e folytatása, nem tudom, amikor ezeket a sorokat írom. Moshu, akit hálám örökké elkísér, nem mondott nem-et, hanem azt ígérte, hogy gondolkozik a megoldáson. Ketten is ajánlkoztak ideiglenes megoldással – igen rendesek, de ajánlatuk nem megoldás hosszú távon. Cseke Gabi

beindította a Pót-Kávét saját blogján. Jómagam indítottam egy "körlevelet" Káfé lista névvel, aki akarja, arra feliratkozhat, barátokat felirathat. A körlevél nyilván nem helyettesíti a Káfét, nem olyan elegáns például, viszont ingyen van, könnyedén "elõállítható" és nagyon effektív: házhoz megy. A Pót-Káfé meg a Káfé lista részben fedi, mindenképpen kiegészíti egymást, laza újra az együttműködés. Talán még ”sármja” is akadt így: mint egy gombatelep, úgy létezik…

Gergely Tamás

Stockholm, 2010. április vége

(Illusztráció: egyik ad hoc fejlécünk egyike)