Megélt pillanatok

Botár Laci a napokban felhívott telefonon, s azt kérdezte, elvállalnám-e mára művészal-

bumának bemutatását Székelyudvarhelyen? A kérés udvarias volt, és természetes; s amiként egy évvel ezelőtt felkért arra, hogy szerkeszteném meg az albumot, én pedig igen-nel válaszoltam, semmilyen okom nem volt arra, hogy elutasítsam.

(A csíkszeredai művésszel különben még az album előmunkálataiként interjút készítettem, amely önálló anyagként, a kérdéseket kiiktatva bevezető önvallomásként nyitja Botár László: Megélt pillanatok című albumát...)

A gond csak az, hogy az ilyen bemutatók akkor érnek célt, ha nem formálisak. Ehhez pedig készülni is kell. Kissé feszengek is a szerepemben, hogy szerkesztőként a magam lovát dicsérjem (mert hát minek ócsárolnám, hiszen magamat köpném vele szembe), de szorít a feladat, meg aztán az ÚMSZ Kisebbségben c. melléklete is rámszólt, hogy szeretné közölni a bemutatón mondott szöveget, hát íme, leírtam. Talán azoknak is mond valamit, akik nem lesznek ott délután a találkozón...

*

Kalákában készült album

Sokan állítják, hogy egy könyv története, létrejötte, kihordásának mögöttese nem tartozik a közönségre. Az olvasót csak a befejezett, a kész tény: a könyv maga érdekli, amit a kezében tart és amelynek valódiságáról újra és újra megbizonyosodhat érzékei révén. A könyv körül keringő történetek - amit a filmeseknél manapság "extráknak" neveznek - rendszerint gyanúsak, propagandisztikusnak hatnak és úgymond, elterelik a műről a figyelmet.

Mindez biztosan igaz is, méghozzá olvasói szempontból, s ebben nincs is miért vitát nyitnunk. De lévén történetesen a Megélt pillanatok c. könyv szerkesztője, számomra a Botár László albuma elsősorban a maga történetiségében, genezisében és létrejöttében él, létezik, erről tudok leginkább számot adni. Ami nem zárja ki, hogy otthonában az olvasó is betölthesse a maga hivatását, s a fedőlapok közé foglaltakat mérlegelve, szabadon alkosson véleményt a műről, ami esetünkben nem más, mint Botár László festészeti munkássága és az ezt három nyelven - magyarul, románul és angolul - kommunikáló, bemutató és értelmező szövegek.

A művészalbum rangját mindenek előtt vizuális értékei adják, s ilyen szempontból a Megélt pillanatok autentikus művészi élmény. Tervezése, kivitelezése, kép és szöveg interakciójának működése, a többnyelvűséggel járó fölös párhuzamosságok kikerülése, a grafikai elemek hangsúlyos előtérbe helyezése igen tudatos szerkesztői elképzelés és -rendezés eredménye. Ádám Gyula mindent térben láttató és megjelenítő igyekezete, hozzáértése vándorkiállításnak is beillő, gazdag művészalbumot eredményezett. Ami tökéletesen egybevágott a könyv létrejöttének személyes indítékával: azzal, hogy a művész tavaly nyáron átlépte az emberélet útjának felét jelképező életkort, ama nevezetes "ötvenest", amelyről nyilvános számadást kívánt készíteni.

A könyv tehát az ünnepi számvetés ürügyével tulajdonképpen munkabeszámoló: arról az alkotóról szól - pályatársai és kritikusai tükrében, felhasználva mind a kortárs vallomásokat, mind a sajtóban eddig megjelent elemzéseket -, aki nem csupán egyéni utat teremtett magának a képzőművészetben, hanem gazdag szervezői munkát végzett az alkotó erők összefogására és kibontakoztatására. Már ezért is szorosan a könyv történetéhez tartozik, hogy míg témája az alkotó munka, az alkotás dicsérete, a művészi átéltség áradó lelkesültsége, addig létrejöttének az esszenciája az alkotók közötti megbecsülésben és teremtő barátságban keresendő. Meggyőződésem, hogy Botár László albumának genezisében az egyik legértékesebb tényező az, hogy a szó legnemesebb értelmében kalákában készült. Baráti felkérés jelölte ki a szerzőket - név szerint Márton Árpádot, Fazakas Csabát, Pogány Gábort, Gheorghe Vidát, Székedi Ferencet, Túros Esztert, Nicolae Bucurt - és a már említett szerkesztőket, baráti ragaszkodás ereje indította be az értékelők "motorjait", szabta meg a terminusokat, a munkaütemet és a szerzővel való együttműködés minőségét. Nagy könnyebbség volt számunkra, hogy Botár László kezdetektől fogva tudta, mit akar megvalósítani albumával, s ott, ahol elbizonytalanodott vagy tanácstalan volt, minden további nélkül a közreműködőkre bízta a döntést és a cselekvést.

Az, hogy a művész munkáját értékelők névsora ennyire változatos és reprezentatív, egyúttal azt is jelzi, hogy Botár László otthon van nem csupán művészete esztétikájában, hanem az alkotás társadalmi valóságában. Emberi-szakmai kapcsolatai biztosítják számára az iránta való állandó odafigyelést, művészi kontrollt, aminek rendkívüli termékenyítő hatása tud lenni az alkotó munka további kibontakozására. A Botár-féle tapasztalaton elindulva - de nem csak! - , bátran biztatnék bárki művészt, írót, zenészt, színészt stb., hogy aktív művészeti tevékenysége mellett igenis, foglalkozzon emberi-szakmai kapcsolatai ápolásával, az alkotókat összekötő és tettekre mozgósító szolidaritás felvállalásával, a műhelytapasztalatok kölcsönös megosztásával, mert a gondosan megőrzött, a jelen bizonytalan kimenetelű maszek-küzdelmei ellensúlyozására átmentett kaláka-szellem csodákra képes. Visszahozza életünkbe az erkölcsi, szakmai elégtétel becsületét, mindennél előbbvalóságát.

A mű egészéhez sok esetben a kiadó is hozzáteszi a maga értéktöbbletét, vagy éppen megfosztja attól az illető kiadványt. A Megélt pillanatok esetében a Hargita Megyei Kulturális Központ olyan terrmészetességgel bizonyult fórumnak és mecénásnak is egyszemélyben, ami évek óta következetesen jellemzi konkrét műpártoló tevékenységét. A HMKK-könyvek felirattal fémjelzett albumok egész sora hagyományt teremtett és rangot adott a bennük helyet kapó munkáknak, alkotóknak. A "jót s jól" elve szerint működő, azt előnyben részesítő intézmény túl van azon, hogy beérje egyszerű rácsodálkozásunkkal, formális dicséretünkkel. Legjobban úgy tud megfelelni az iránta táplált növekvő elvárásoknak, hogy a nehézségek ellenére tovább folytatja a polcra eddig felrakosgatott könyvsort és nem hagyja kialudni a kaláka-szellem nem túl divatos, de jól bevált tüzét.

Cseke Gábor

2010 januárjában

Illusztráció: az album fedőlapja (Ádám Gyula munkája)