In memoriam Káfé: La steaua - kilencszer is

(Folytatom a csöndes, "termékeny" virrasztást a Káfé emléke fölött és egyre-másra húzom ki a romok alól az átmenteni szánt értékeket. Leginkább a Kalandozók rovatban sikerült eligazodnom, annak mindjárt külön blogot is nyitottam és napi rendszerességgel töltöm majd fel, szeszélyes sorrendben a Káfén egyszer már megjelent útleírásokat, úti jegyzeteket, alkalomadtán újabb, egészen friss anyagokat is. Így, ötödikként, hétfőtől már olvasni lehet benne László-Herbert Márk izgalmas izlandi úti élményeit, amely egészen közel hozza az olvasóhoz a friss hírekben sokat emlegetett, hamufelhőjéről elhíresült ország valóságát... * Az alábbiakban egy Eminescu-vers kilenc életét bemutató, 2005-ös összeállítást mentettem át a Káféról, Bodor Zsoltnak egy ugyanakkori, első oldalas fotójával együtt.)

*

Mihai Eminescu tűnékeny, titokzatos, mély filozofikummal átitatott versét 1895-ben a magyar olvasó már anyanyelvén olvashatta, bizonyos Szőcs Géza tolmácsolásában. Ennek éppen 110 esztendeje.

Később többen is megpróbálták sajátos értelmezésben megközelíteni az egyszerűnek tűnő, de rafináltan szűkszavú és zeneiségű négy strófát, így ismeretes és értékelt még az Emőd Tamás, Oláh Gábor, Szemlér Ferenc, Dsida Jenő, Kibédi Sándor, Finta Gerő és Franyó Zoltán féle magyarítás.

Nemrégiben a maroshévizi Komán János birkózott meg a szöveggel és gazdagitotta újabb, figyelemre méltó verzióval az Eminescu-féle magyar fordításirodalmat.

Mihai Eminescu

LA STEAUA

La steaua care-a răsărit

E-o cale-atît de lungă,

Că mii de ani i-au trebuit

Luminii să ne-ajungă.

Poate de mult s-a stins în drum

In depărtări albastre,

Iar raza ei abia acum

Luci vederii noastre.

Icoana stelei ce-a murit

Incet pe cer se suie:

Era pe cînd nu s-a zărit,

Azi o vedem, şi nu e.

Tot astfel cînd al nostru dor

Pieri în noapte-adîncă,

Lumina stinsului amor

Ne urmăreşte încă.

x x x

A CSILLAG

A csillag, mely reánk ragyog,

Tőlünk oly nagyon messze van,

Hogy eltelnek évszázadok,

Míg fénye szemünkig villan.

Lehet, hogy kialudt régen

Fénye az ezredév alatt,

A mennyek végtelenében

Pályáján hogy körülhaladt.

A meghalt csillagnak képe

Lassan feltűnik az égen.

Így tűnt fel ott ezer éve:

Most látjuk, s ő nincs már régen.

Mikor a hő vágynak vége

S elhagyta már rég szívünket:

Kialudt szerelmünk fénye

Követ soká még bennünket.

(1895)

Szőcs Géza fordítása

x x x

A CSILLAGIG

A csillagig, mely fent kigyúlt,

Hosszú az út az éjbe,

Ezredév ezredévre múlt,

Míg ideért a fénye.

Talán már régen kialudt

Ott fenn a kék mezőben,

De hozzánk a fény csak ma jut,

Csak most van érkezőben.

A csillag, amely rég halott,

Megy lassan fel az égen.

Míg élt: nem láttam, most van ott,

Amikor nincs már régen.

A szerelmünk is idejut,

Ha elhamvadt a vágya:

A fénye, mikor kialudt,

Követ az éjszakába.

(1935/1974)

Emőd Tamás fordítása

x x x

A KIREZGŐ PICI CSILLAGNAK

A kirezgő pici csillagnak

Oly hosszú, hosszú útja van,

Hogy évezredek elrohannak,

Míg fénye hozzánk átsuhan.

Lehet, már lelke rég kilobbant

A tompán kéklő messzeségbe,

Mikor sugára, az a roppant,

Szemünk tükrébe alig ég be.

A rég halott csillag alakja

Lassan csak fellobog az égen.

Volt, amíg nem tűnt fel ragyogva,

Mikor látjuk: már vége régen.

Így, midőn vágyunk halva már a

Mélységes éjben s nem virágzik:

A kihunyt szerelem sugára

Követ bennünket még sokáig.

(1967)

Oláh Gábor fordítása

x x x

A CSILLAGIG

A csillagig, mely fellebeg,

Oly hosszú út az égen,

Hogy ezredévek kellenek,

Míg fénye földet érjen.

A csillag tán már rég halott

A kéklő végtelenben,

de fénye még csak most ragyog

Ismét a földi szemben.

Képmása holtan felremeg

S az éji égre hintál.

Volt és nem látták emberek.

Most látják, ámde nincs már.

Holt vágyunk is már rég sötét

Vak éjbe tűnt remegve,

S kihűlt szerelmünk fénye még

Kísér bennünket egyre.

(1927/1959)

Szemlér Ferenc fordítása

x x x

A CSILLAGIG

A csillagig, mely este kel,

Az út oly véghetetlen,

Hogy ezredévek múlnak el,

Míg fénye ide lebben.

Lehet: már régen kialudt

A kéklő távolokban,

De rezgő fénye, a hazug,

Egünkön csak ma lobban.

A csillagkép, mely régen holt,

Lassan suhan az égre;

Amíg nem látta senki: volt,

Ma látjuk már: de vége.

Épp így: ha béna és süket

És éjbe hullt a vágyunk,

A holt szerelmek fényüket

Még küldözik utánunk.

(1927/1972)

Dsida Jenő fordítása

x x x

A CSILLAGIG

A csillagig, mely messze kel,

oly hosszú út köt véget,

hogy évezredek múlnak el,

míg fénye ide érhet.

Lehet, régen elenyészett

a kéklő messzeségben,

mikor még villan merészet

szemünknek tükörében.

A csillagkép, mely immár holt,

lassan száll fel az égre;

még nem láttuk s régóta volt,

ma látjuk s régen: vége.

Vágyunknak is, mely lobbal ég,

ha sötét éj vet véget:

a tűnt szerelem tüze még

szívünkben egyre éget.

(1934)

Kibédi Sándor fordítása

x x x

A CSILLAGIG

Mely felragyog - a csillagig

Oly mérhetetlen út van,

Hogy sok ezer év kell, amíg

A fénye hozzánk juthat.

Útközben rég kihunyt, lehet,

A kékben szálló szikra,

Ám sugara csak mostan vet

Fényeket arcainkra.

A holt csillagnak képe, ím,

Még fenn halad az égen;

Míg volt - nem látták szemeink,

Most látjuk s nincs már régen.

Épp így, ha vágyunk már nem ég

S vak éjtszakába süppedt,

Halott szerelmünk fénye még

Egyre követ bennünket...

(1939)

Finta Gerő fordítása

x x x

A CSILLAGIG...

A csillagig, mely este kel,

Nagy út visz át az éjen,

Fényének évek ezre kell,

Hogy hozzánk is elérjen.

Lehet, hogy útközben kihült,

S a kéklő űrbe tünt le,

De fénye, mit régóta küld,

Csak most villan szemünkbe.

Holt képe felsuhan, kigyúl

S ott ég, mint égi fényfolt;

Már volt, de láthatatlanul, -

Mi látjuk őt, de rég holt.

Épp így, ha vágyunk már nem ég -

Vak éj alatt veszett ki, -

Kihunyt szerelmünk fénye még

Tovább is fog követni.

(1933/1961)

Franyó Zoltán fordítása

x x x

EGY CSILLAGIG

Egy fölragyogó csillagig

oly nagy az út az égbe:

százezer év kéne, amíg

a fénye földre érne.

Lehet az úton rég kihunyt

a kéklő távolokban,

s a fénye, mely hozzánk lejut,

szemünkben csak most lobban.

A holt csillagnak ikona

lassan fölszáll az égbe,

még szem meg sem pillantotta,

ma látjuk, és már vége…

Hasonlóképp, míg vágyaid

falja az éj-sötétség,

elmúlt szerelmünk visszaint,

és fényével kísért még.

(2005)

Komán János fordítása

x x x

(A megjegyzéseknél akár szavazni is lehet arról, hogy ki-ki melyik változatot tartja az eredetihez legközelebb állónak. A magam részéről annyit: Komán fordítását egyenrangú versenytársnak tartom a többi nyolc mellett. Sőt, ha jobban megnézzük...)