(Ma reggel korán furcsa megérzésre ébredtem. Valami gyanús csöndet észleltem magam körül az elmúlt pár napban. Sejtésem beigazolódott. Legközelebbi barátaim, Káfés bajtársaim köszöntése fogadott a Káfé főnixen. Furcsa dolog ez: a figyelmességük igazán jól esik, valóságos nektár (sose ittam), az alkalom maga - úgy általában - rossz emlékeket éleszt. Tiszta szerencse, hogy az egész csak egy pillanat és már túl is jutott az ember. De azért köszönöm életemben ezt az első nyilvános köszöntést... Cserében, szülinapi tortaként, álljon itt a Hyde Parkban való kóválygások utolsó 3 fejezete...)
22. Vasöntő
egy vézna kis vasöntő
vasat már rég nem önt ő
gyulladt szemén a szikrák
csak bántó irkafirkák
tüzet lát meg nem állva
ez visszatérő álma
miért ő s mért nem mások
a hitetlen tamások
míg tüzet lehelt rája
az öntőkemence szája
megnyugodott a hitben
hogy közelében az isten
mert ha ez pokol tüze lenne
már rég ő égne benne
hisz szembeszállt naponta
a természettel s kivonta
magát a törvény alól
minden öntéssel visszaszól
teremtőjének hogy micsoda
kókler mert hát nincs csoda
csak tűz s jég van s a közepén
ott állok megfeszítve én
hideg s forróság közé szorítva
fagyot legyűrve tüzet szítva
de mindez már csak emlék
rég megbánt eretnekség
látomás irkafirka
hunyó napban a szikra
2010. július 24.
23. Kéregető
még ma sem tudom ki vagyok
koldus? adószedő?
csak azt vágom zsebre ami
másoknak nélkülözhető
ha elmondanám mi vezérelt
e park alléira a szégyen
meg is ölne abb'ahelyben
bennem is van ám szemérem
akár a színész minden este
ki szerepére készül
egész benseje attól reszket
hogy szerepébe belésül
én is úgy nyújtom tenyerem
hunyt szemmel azt rebegve
csak az segítsen engemet
akinek van rá kedve
csöppre a csöpp tán összegyűlt annyi
hogy a csávából mára kihúz
de ha csak arra gondolok
engem is utolér a csúz
kihull fogam tönkremegy mindenem
s végleg befuccsolok
hát üldögélek még egy kicsit
normán felül is koldulok
mert amit kapsz az sose elég
csak amit adni kell
adósságom szívből megosztanám
a világon mindenkivel
a fukarságig óvd magad!
és szent nagylelkűség
köszöntse minden reggelem:
fogtok tejelni még!
2010. július 26.
24. Légifotós
gépem a park fölött kering
a látási viszonyok jók
a kamera beállítása is
megtörtént
a küldetés végrehajtható
alattam hullámzó tömeg
eleven lomha tó
engem az egész érdekel
ahogy a részletek
összeállnak
és színekké árnyalatokká lesznek
ecsetnyomok egy freskón
mi gondom a sok hadovára
mi ég felé száll
s felhőbe rendeződik
a város a környék a világ
fölött
s esőként ködként fejünkre
visszahull
nekem csakis a körvonalak
a dimenziók a tendenciák a fejlődésgörbék
a pontsűrűségek a halmazati állandók
a koordináták
a bemozdulási koefficiens
jelentenek némi gondot
de a korszerű technikának hála
mindent percek alatt
megoldok
mellékdal:
ti csak fújjátok a magatokét
ki egyszerűen ki meg cifrázva
olykor látom innen a mennyek kapuját:
örökké zárva.
2010. július 27.
Illusztráció: Cseke Attila légifelvétele
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése