2009. július 18., szombat.
Hűvös reggel. A TVR International-t nézve a tegnap este ugyanilyen, bizonytalan előrejelzést jósoltak Erdélyre. Miközben Péter fiunkkal beszélünk szkájpon, halljuk, amint Újpesten nagy dörgésekkel vonul fel a zivatar, csak úgy recseg a számítógépen keresztül.
Annával és Marikával sétálok egyet, ahhoz a parkhoz megyünk, ahol Kanada-napkor is voltunk és ahonnan végignéztük a tüzijátékba borult eget. Olyan figurákat végez Marika a szereken, amiket két héttel ezelőtt még félt megtenni.
Ebédidőben újabb galibát okoz a fagylalt. Alig ülünk asztalhoz, Marika már kéri is. Képes egy falatot sem enni, csak megkapja kedvenc édességét. Nagy bőgés után Gabi valahogy belédiktálja a levest és megkapja az utolsó fagylaltot, mert Anna fogadkozik, hogy többé nem tart a házban egy fikarcnyit sem.
Délután Ilonka és Anna kereskedelmi őrjáratra indulnak, mi meg lecseréljük a vizet az akváriumból; pontosabban Gabi cseréli, mi meg bámuljuk. Ezalatt a lányoknak megígéri, hogy a vízcsere után elmegyünk egy halas üzletbe, s választhatnak maguknak saját élő példányokat. Az üzlet, amely a Tropical Fish névre hallgat, jókora lerakat. Látványszerűen van berendezve: hosszú akváriumsorok keresztezik egymást, keringünk közöttük, a vízalatti élővilág minden elképzelhető csodáját megcsodálhatjuk. Az akvárium oldalán kis táblácskán tudnivalók az illető fajták életmódjáról, táplálásáról, szokásairól származási helyéről, áráról. Többször is végigbámulunk minden akváriumot, míg megszületik az Andrea és a Marika személyes döntése és kis, férgekre emlékeztető halak hamarosan egy erős műanyagzacskó vízben úszkálnak, a lányok nagy megelégedésére.
A raktár hátánál különleges látnivaló: egy törpecápa úszkál körbe-körbe egy nagyobb üvegmedencét. Ketrecében kerengő tigrisre emlékeztet, minden kör után dühösen villan átható, sötét tekintete, látszik gyilkos fogazata. Medencéjén felirat adja tudtul, hogy hetente egyszer, pontosan meghatározott időben nyilvános etetésére kerül sor, amikor is közönség nézheti végig, miként kapja el és falja fel az akváriumba dobott véres húsdarabokat.
Este roston sült falatokból - hús, zöldség - állítjuk össze az ebédet, s bár tartunk az esőtől, Gabi begyújtja a szabadtéri tűzhelyet a rostély alatt, s néhány kósza cseppet leszámítva a zuhé elkerül minket.
Peter Sellers-szel a főszerepben végignézzük A Party c. vígjátékot, s halálra röhögjük magunkat.
2009. július 19., vasárnap.
Újabb hűvös reggel. Ma korán megyek kenyérért a Galatiba, hogy legyen elég a reggelihez. Gabi búvárkodni készül, csomagol, felszerelését - búváröltöny, oxigénpalack, úszólábak stb. - rakosgatja. Mi még nem tudjuk, mihez kezdünk a továbbiakban.
Amikor mindenki otthon van, Marika gyakorlatilag senkire se hallgat. Ilyenkor nehéz lefoglalni. Elvinném biciklizni, de még nem hajt biztonságosan, félő, hogy bármilyen apró, de baleset éri. Egyedüli módszer figyelmének a lekötésére, ha odaültetik Anna laptopja elé. Órákon át képes elszórakozni az ötletes gyermekportálokon található rajz- és logikai feladványokkal, zenés tréfákkal.
Reggel írtam néhány baráti sort és néhány alkalmi strófát a Botár Laci születésnapjára. Holnap mutatják be ugyanis azt az albumot, amit Ádám Gyulával ketten szerkesztettünk erre az alkalomra, s amelynek korrektúráját még indulás előtt elvégeztem. Így ha nem is személyesen, de lélekben én is ott leszek a távoli tárlatnyitón. Laci délután (Erdélyben: már jókor este) válaszolt is, megköszönte a gesztust.
Annával és Marikával elmentem a parkba, visszük a biciklit is. Ketten valahogy megpróbáljuk kordában tartani a kislány buzgalmát. Alig érünk a dolláros üzlethez, Marikát elkapja a pisilhetnék. Nyilvános vécé pár lépésre, a Galatinál működik, de Anna előbb vásárol valamit s amíg a pénztárnál kiállja a sort, a kislány majdnem lecsurgat engem, aki próbálom temperálni, hogy tartson ki.
Sajnos, majd minden az Anna fején csattan. A mi bajaink, a gyermekek gondja, mindenre figyelnie kell. Nem is tudom, sokszor hogy bírja energiával.
Délután tollaslabdázás Marikával. Ezalatt belelépek a füvön egy hegyes ágba. Pillanatnyilag túlteszem magam rajta, de egy óra eltelte után már komolyan sajog, alig tudok rálépni. Ennek az orvoslása is Annára hárul: kimossa, bekötözi a sebet, én meg átkozom magam a könnyelműségemért. Fogadkozom magamban, hogy többé nem járok mezítláb a füvön, de idővel, ha majd jobban érzem magam, biztosan nagylelkűen feloldom a tilalmat.
A vasárnap valahogy nem túl rokonszenves nap számomra ebben a felállásban. Ennyiféle érdektől szétcincálva nehéz úgy kitölteni az időt, hogy mindenki úgy érezze: elég figyelmet kap a többiektől, nincs elhanyagolva.
2009. július 20., hétfő.
Szürke, nyomott hétkezdet. Pedig szép, meleg napnak ígérkezett az elején. De aztán elállunk attól az ötlettől, hogy a farmra menjünk, s akkorra halasztjuk, amikor Marika óvodában van és így nagyobb hatékonysággal gyűjthetjük be a termést.
Reggel elsétálok Marikával a Galatiba, az is egy órányi mozgást jelent számára a szabad levegőn. Útközben fűszálakat, gyomvirágokat tépdesünk. A boltban kis bevásárlószekeret szerez és a polcok között szorgalmasan tolja maga előtt, ő viszi a kenyeret a pénztárhoz, s a kasszagép mellett megvárja, amíg fizetek.
Délelőtt az udvaron vízzel játszunk. Van néhány vizipisztoly a játékos dobozban, egymást fröccsentjük le vele. Hagyom Marikát saját feje után menni, nem merem túlságosan nyilvánvalóan irányítani, mert tegnap is egz adott ponton rám szólt: egyedül akarok játszani!
Esőfelhők kergetőznek. A nap éget, a szél hűt. A kettő furcsa egyveleget alkot.
Este Gabi elviszi a lányokat kerékpározni, Ilonka és Anna sétálni indulnak, én „szabadot” veszek ki és otthon maradok. Kipróbálom a Google Chrome „portable” programját, amit adathordozómra telepítettem, s úgy tűnik, egész jó hatásfokkal működik.
Marika bőgve érkezik haza, mert Andrea gyerekes lelkesedéssel elkezdett versenyezni vele és az apjával, akik persze alulmaradtak a versengésben. Gabi hossza vigasztalásba kezd, amíg sikerül lecsillapítania a kis versenyzőt.
2009. július 21., kedd.
Kenyérvásár. Megyünk a farmra. A lábam továbbra is érzékeny, állandó kötést igényel. Remélem, nem járok majd úgy, mint régen, a katonaságnál, amikor a cipő megfertőzte a sebet. Igaz, hogy elég volt pár napi mezítlábas otthon ülés és begyógyult a makacsnak tűnő seb.
Másfél órát töltünk a mezőn. Szedünk két kisebb kosárka epret (a gyümölcs már az utolsókat rúgja), egy zacskó zöldborsót és két nagy zacskó zöldbabot. Egészen zsenge termés, még nyersen is igen jó ízű. Estebédre már abból falatozunk - kolbásszal és kenyérrel.
Délután elered az eső. Marákiának ajándékba elhoztuk Fekete István Vuk-ját DVD-n, de a kanadai lejátszó nem ismeri fel az európai gyártási kódot. Gabi sokat kínlódik, amíg beállítja a készüléket. Marika egy darabig érdeklődéssel nézi a történetet, de amikor a vadász lövésétől Vuk nagyapja meghal, felpattan a diványról és dühösen dohogja: rossz ez a film, többet nem nézem! Az alagsorba hívja az apját, hogy nézzék meg az új halakat, vajon nem pusztultak-e el.
Holnap újabb kirándulás vár ránk: Anna ezúttal a textilmúzeumba kapott belépőket.
(Folytatom)
Illusztráció: Bodri az Annáék virágoskertjében
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése