*
11. Tűzevő és tűzivó
Tűzevő és tűzivó
lesz itt egy demonstráció:
frakkban tessék csak befelé
az asztal és a szék elé
hol szemben ül két bús lovag
merőn nézik a lángokat
kardjuk pisztolyuk nincs sehol
középütt egy üveg honol
mérgek gyűlnek a szájban
a nyugalom tökéletes
ülnek az éjszakában
Szél vonít a vizek felett
vitorlát bontó ég alatt
tálakban égő falatok
le ne egyétek magatok
tüzet rágcsál a tűznyelő
víg zeneszóra majszol
a szél egy-egy jobb falatot
arcukba fújva sarcol
Leperzselt homlokukon
van még tér sebhelyeknek
tűznyelő és tűzivó
elég volt szédelegnek
egymást a vízből ki de be
mindig a másik éri be
ne érje lába lábvize
a tóba tenni venni le
hogy ki ne hűljön a szíve
eljuthatunk-e messzire
A tűz leég az asztalon
ugye jóllaktál angyalom
éghet csak éghet míg kihűl
mosolyunk fénye zsírba sül
igyál barátom melegít
lelkemet visszaadtad itt
2010. június 24, Szent Iván napján
12. A tapló
Egy úr ki a parkban vedelt
bort fogyasztott de sört lehelt
ott éjszakázott ott delelt
ott nyaralt és ott is telelt
egyszer egy fán taplóra lelt
hosszasan bámult a fára
mint a kis nyúl a szamárra
rajt' a furcsa micsodára
mint egy nagy tenyér kitárva
ugyanbiza mi az ábra
addig állt ott amíg déltájt
morcos úr is arra sétált
s meglátta e mélabélát
ahogy bűvölte a vén fát
s nevén nevezte a témát:
uram megmondaná nekem
az az izé mi fán terem?
s mi történik ha leveszem
és a hónom alá teszem
fogom magam s hazaviszem?
morcos uram mint egy vadló
odaprüsszent: ez nem való
minden felnőtt s minden apró-
gyermek tudja mire való
az az izé: az a tapló
éppen hogy csak meg nem szólal
Isten ellát minden jóval
s mindent megnevez egy szóval
kenyeret ad csöppnyi sóval
minek ide annyi sóhaj?
ki a dolgokra így rálát
mindegyre járatja száját
nézik egymást és nem látják
saját szemükben a szálkát
s közben a taplós fát kivágják
2010. július 3.
13. A tévelygő
Azt hitte csak egy park a sok közül
belépett s úgy nézett körül
mint aki annak is örül
hogy egy kis árnyék rávetül
nem tudta hogy itt úgy szabad
ahogy falak közt rab a rab
s szabadsága egy része csak
annak amit a sors kiszab
ahogy egy félénk nyúl lapít:
száját tátva várt valamit
zsenge füvet úti lapit
vagy szélsodorta zsírpapírt
mindennek szabott thelye van
s ha felismered merre van
egyik s másik is zordonan
léptél be s elmész boldogan
2010. július 3.
14. Kontratenor
Azt hitték a házban ahol
lakott hogy madár trillázik
a falak mögött
soha nem ereszthette ki igazán a hangját
ahogy bőséges ebéd után
viszont a nadrágszíját
igen
a környékbeli macskák
így is
ijedtükben gyakran futottak fára
ő ezért szokott rá a Parkra
szabadon röptetni
legmagasabb férfihangját
mely már-már a kontraalttal kacérkodott
és a világ láthatta-hallhatta hogy ez jó
pontosabban nem látott-hallott benne
semmi rosszat
így aztán a kontratenor
egész nap
eregette epedő liedjeit cikornyás dallamait
az ég felé pipás a bodori
füstöt
ő dalolta
ő hallotta
meg pár méterre tőle
egy füldugós
morcos
kubikus
kezében a
ratatata
retetete
lég-
kala-
páccsal!
20í0. július 9.
15. A nyelvész már-már köszöni az égnek...
...hogy ezt a parkot átjátszotta a földieknek
neki már be se kell járnia
a világot ha
a különböző nyelvi jelenségekre
kíváncsi mert
idejön megnyilvánulni az egész világ
neki csak fülelnie kell
és fürgén pontosan jegyezni
majd meggyőzni a tömeget arról
hogy szándékai tisztán
tudományosak
jegyzeteiből sosem lesz feljelentés
csak ártalmatlan szociolingvisztika
netán argókutatás
de lehet hogy megmarad a nyelvjárástan
tág klasszikus keretein belül
minden azon múlik
hogy hisznek-e neki
s nem verik idő előtt agyon
vagy mások be nem szervezik
2010. július 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése