2004. július 13, kedd.
A macska nem leli a helyét. Mindegyre bekérezkedik, néhányszor nyávogva körbejárja a házat és újra nekivák a vakvilágnak. Mintha keresne valamit-valakit. Délutánig nem is tette tiszteletét.
Gabi elvitte Andreát a kórházba, úgymond segíteni. Az eredeti szándék az volt, hogy estig marad bent az anyjánál, de már délután megjöttek. Még túlságosan gyermeknek bizonyult ahhoz, hogy felelősen viselkedjen. Rámenős gondoskodása egy idő után terhes lehetett - neki is új, szokatlan és felkavaró ez a helyzet. Mindenesetre, idehaza nagyon boldogan mesélt a kislányról. Este felé vízifegyverekkel felszerelkezve kiviszem a vizes parkba, hagyom, hogy kedvére viháncoljon. Mikor már jól kimerült, hazamegyünk.
Dan Culcer válaszolt: vállalja az előolvasást, csak egy kis türelmet kér. Furdalja az oldalamat: vajon az ő román lelke hogyan viszonyul egy ilyen vallomásos, őszinte, szókimondó szöveghez?
2004. július 14, szerda.
Éjszaka nagy vihar. Mielőtt kitört volna, beállított a macska, evett valamit, majd szomorú öregemberre emlékeztetően kibaktatott az esőbe. Reggel korán visszakérezkedett a házba és keresett magának egy zugot az ágyunk körül. Már nem bírta tovább, ki kellett aludnia magát. Mostanig ott pihent, az Annáék hálószobájában, de az most ki van ürítve, takarítva, oda jön haza a kis Mária. Sajnálom a semmit sem értő állatot, de a kisgyermeket még jobban sajnálom, s úgy a természetes, hogy megóvjuk a fertőzésektől.
Gabi bent aludt Annával és a kicsivel, a kórteremben, hogy segíthessen. A gyerek éjszaka fel-felsírt, nem igen lehetett aludni mellette. Problémák vannak a szoptatással is: nem keletkezik elég tej, akárcsak Andrea születésekor, tápszerrel kell majd pótolni. Rendre eszükbe jutnak az első szülés emlékei.
Az eddigi eredmények szerint esetleg pénteken lehet csak szó, hogy hazaengedjék az anyát és gyerekét. Holnap még lesz idő ismét takarítani egyet a lakáson. Ezekben a napokban amúgy sem megyünk semerre, a házhoz kötve lessük a fejleményeket.
Andrea mai “segítsége” sem járt sikerrel: játéknak fogja fel az egészet, amiben az a fontos, hogy ő minél jobban szórakozzon. Ezen nincs mit csodálkozni. Ilonka felajánlja, hogy másnapra bemegy ő Annához, Gabi is pihenje ki magát, aki a szülés óta nagyjából talpon van.
Andreával nehéz megértetni azt, ami számára érthetetlen. Keservesen sír, hogy itthon kell maradnia. Anna telefonon próbál neki magyarázgatni, de eredménytelenül. Végül, szerencsére, belealszik a búsulásba.
Hadakozom a macskával: mindenáron szeretne visszakerülni addig megszokott helyére, ahol majd a gyermek hálószobája lesz. Szabályos állóháborút folytatunk egymással: hol én hiszem azt, hogy kitoltam vele, hol meg ő igyekszik túljárni az eszemen. A lényeg: a hálószoba ajtaja zárva marad!
2004. július 15, csütörtök.
Több mint két hét telt el érkezésünk óta. Hideg, borús idő. Szorongó várakozással lesem, miként alakul majd a mai nap.
Gabi És Ilonka elindultak a kórházba. Gabi megígéri, délre visszajön és akkor elmegyünk a moziba. Olajat és krumplit kellene vásárolni - elgyalogolok a Galati nevezetű üzletházig, ahol vásárolni szoktunk. Autóval alig néhány perc, gyalog oda-vissza háromnegyed óra. Bár erősen fúj a szél, jól esik az erőltetett menet.
A mozi egy roppant üzleti központban, ún. Mall-ban található. Ez is Annáék közelében van. A mall-ban minden van, akár egy kis városban. Vannak emberek, akik ott töltik a napjaikat: téblábolnak, vásárolnak, szórakoznak, beülnek egy étterembe, társasági életet élnek. A Shrek 2-t vetítik, akkor mutatták be, alig kapunk jegyet, akkora közönségsiker. Angolul beszélnek, de oly beszédesek a jelenetek, hogy a lényeget megértem. Utána Gabi mondja: a szöveg kimondottan szellemes, érdemes lesz egyszer magyar változatban is megnéznem.
Ebédet főztem, takarítottam. A macska közben fogott valahol a kertek alatt egy kisnyulat, amit széttépett és lerakta az udvar közepére, a fűre, majd eltűnt. Tudja, hogy tilosat cselekedett, de nem tud ellenállni vadászösztöneinek. Egyszer már rossz fát tett a tűzre, akkor megkapta a magáét Gabitól. Körülbelül egy órán át ástam a kert egyik sarkában, hogy elássam a tetemet, s kellő mélyséfgig érjek, nehogy valami állatok kikaparják.
Ilonka bentmaradt éjszakára, Andrea vigaszdíjként játékot választhat: agyagoló korong mellett dönt. Eközben Gabival babakocsikat próbálgatunk, aztán megveszünk egyet, ami jónak látszik. Majd kiderül...
2004. július 16, péntek.
Gabi az autóból telefonál: úton vannak hazafelé. Aztán kiderül: a legnyugodtabb lény a kis Mária ebben a házban. Csak akkor nyűgölődik, ha éhes, vagy ha szelek feszítik a kis beleit. Az arcán végtelen nyugalom, mintha örömét lelné az alvásban. Mi, felnőttek pedig szorongva és lábujjhegyen keressük mellette a helyünket. Pedig nem kicsi a ház, de valahogy a gyermek lénye és szelleme mindent kitölt.
Főtt zöldségekből készítettem az ebédet, salátaként fogyasztható, de nincs összeállítva: mindenki abból rakja össze, ami neki ízlik.
Furcsán alakul a Kölcsönsorok bevezető esszéje: az élet kissé felrúgta a logikai sorrendet, innen elvett valamit, ott meg hozzáadott. Culcer véleménye és barátsága mellé ott van kulcsszövegnek az Andrassew naplójában olvasható nyilatkozat, amivel a román költészeti antológiát indítottuk az interneten. És ami a Kölcsönsorok egyik gerjesztője is lett.
Gabi rostélyos vacsorát tálal, ez az ő specialitása. Együtt eszünk, a kicsi a konyha közepén, egy kosárban alszik ezalatt. Olyan felszabadultan eszünk, hogy éjszaka megbánjuk a jó falatokat: sokáig forgolódunk a gyomrunkra panaszkodva. Végül a csöndes gyereksírás álomba ringat.
A macskát az alagsorba zárták, s csak reggel eresztette ki Anna. Szerencsétlen állat az Andrea szobájába húzódott, de amikor felharsant a gyereksírás, úgy menekült tőle, mint akit puskából lőttek, még a farkán-hátán is felmeredt a szőr.
2004. július 17, szombat.
Mária megkapja a születésére szánt ajándékokat az ismerősöktől. Az ajándék mellett kísérőlevél, melyről hiányzik a termék ára, de ha történetesen nincs mit kezdeni vele, be lehet cserélni valami másra. Ez történt például egy agyonbonyolított, idétlen kinézetű fürösztőteknővel. Viszont egy hordozható, muzsikáló, fényjátszó hintaszerű alkotmány nagin megnyeri sokunk tetszését. Az ásítozó kicsit beleültetik és a felnbőttek szórakoznak a muzsikáló hintán.
(Arra gondolok, hogy jobb lenne egy ilyen játékot mindjárt a legnagyobb méretben és felnőtteknek szánt boltokban forgalmazni...)
Vissza kell fognom magam az étkezés terén, különben visszaszerzem a már leadott kilókat. Délután telefonált Pusztai Péter, megegyeztünk: marad az augusztus elseje utáni időpont utazásunkra (ha marad).
Csak olvasni való kedvem van, de elolvastam minden elérhető könyvet. Talán Péternél találok olyasmit, ami felkelti az érdeklődésemet.
2004. július 18, vasárnap.
Az antológia elé szánt bevezető esszével meglepően jól haladok. Már az utolsó köröket futom, tehát lesz bőven időm csíszolni rajta, kiegészítésre, javításra.
Anna első ízben mozdul ki a házból, az operáció után. A közeli gyógyszertárig mennek Ilonkával. Gabi holnaptól dolgozni megy. Megkért, segítsek felszerelni az alagsor plafonjára a burkolólapokat, ehhez a mű velethez minimum két ember szükséges: egy, aki végzi, a másik meg, aki Atlaszként tartja. Ez az Atlasz leszek én...
Este van, kint ülünk Andreával a játszótéren, viharfelhők gyülekeznek, majd a lengedező szél el is sodorja őket. A Lescon és környéke mint táj is megejtő. Egyre jobban belém ivódik, mint egy éles fénykép.
Andrea egy barátnőjével találkozunk a játszótéren. Szombat délután találkát adnak egymásnak a parkban. Andrea annyira szeretné elmondani nekem, hogy mit jelent neki a vele egykorú leányka, hogy nekiáll kézzel-lábbal, általa ismert néhány román szóval magyarázni. Ez az első ilyen eset, amikor kezdeményező...
2004. július 19, hétfő.
Az éjszaka közepén két óra telt el sírással. Utána Gabi vette át a frontot Ilonkától. Ha kell, ma éjszakától beállok én is a virrasztók közé.
(Gabi halkan, tréfásan megjegyzi: jó jel, Anna ideges. Kezd visszatérni a régi formája...)
Bejárjuk Ilonkával délelőtt a közeli Farwiev üzletközpontot. Mindent megbámulunk. Délután Andreát vittem el a Toronto Könyvtár északnyugati részlegébe. Kétszintes épület, nyitott intézmény. Elvileg magyar könyvek is vannak, de most csak az üres polcot és a feliratot találom. Az a kis állomány is, ami van, kikölcsönözve. A román könyvek részlegén már vannak kötetek, elég nagy számban. (Avagy kevesebben olvasnak? Ezt nem tudni...) De ha szükséges valami, meg lehet keresni a nyilvántartásban és ha éppen szabad egy példány, akkor megküldik a részlegnek és értesítik az olvasót.
Andrea négy könyvet választott a gyerek- és ifjúsági részlegről. Úgy láttam, tetszik neki ez az intellektuális környezet. Ide még eljövünk...
(Folytatása következik)
Illusztráció: Tipsy Boy éppen jókedvében van
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése