Múltidéző: Amikor Trianon beintett (69)

Eldöntetlenül végződtek a porosz választások

1932 április

Az európai dráma második fölvonása a porosz választásokkal véget ért, de a bonyodalom nem oldódott meg. A feszültség nem enyhült, a nagy probléma nem talált megoldást! A porosz választásokon a két szembenálló nagy koalició egyike sem nyerte el az abszolút többséget. Sem a weimari pártok, sem Hitler és Hugenberg nem érvényesithetik alkotmányos uton akaratukat a porosz államban, egyik pártnak sincs kétharmad többsége az országgyülésben, kétharmad többség nélkül pedig uj kormányt alakitani, a hatalmat törvényes formában gyakorolni nem lehet.

A mérleg nyelve a kommunisták és a kis pártok kezében van, a kommunisták nélkül nincs abszolút többség, nincs törvényes parlamenti kormány, s igy nem marad más megoldás, mint az, amelyet a legutóbbi alkotmánymódositás szerzői előre láttak, a hivatalnok -, az ügyvivő miniszterium. Az ügyvivő miniszterium élére komoly, porosz hivatalnokok, talán katonák kerülnek. A Reichswehr tábornokai, élükön Grönerrel, ma nyugalmat, rendet és csöndet akarnak teremteni a birodalomban. Rend és nyugalom nélkül Németország alul maradna a most következő döntő fontosságu nemzetközi tárgyalásokon, s az a kis csoport, amely Németország sorsáért a felelősséget viseli, ezt a felelősséget nem lesz hajlandó Hitlernek átengedni. De a porosz választásnak ezeken a közvetlen politikai következményeken tul is igen messzeható tömeglélektani hatásait kell remélnünk.

A hagymázos tél után a józan munka, a rideg számitások órája ütött. Nem Németországban, nem viharos népgyüléseken, hanem zárt ajtók mögött, hosszu és szivós diplomáciai tárgyalások során dől el most Németország és vele együtt Európa sorsa is. Minden engedmény, amelyet Németország Genfben és Lausanneban elér, minden enyhülés, amely az európai gazdasági válság nyomását csökkenti, minden lépés, amely a német birodalmat a mult év káosza és megrázkódtatásai pokoli köréből kivezeti, csökkenti Hitler és Hugenberg esélyeit és reményeit. Minden szellő, amely jobb hireket hoz nyugat felől, ritkitja és föloldja a mérges gázokat, amelyek sötét felhőként terültek el a birodalom fölött.

És nyugat felől néhány nap óta tényleg frissebb szelek fujnak, a higgadt értelem lassan legyőzi a gyülölet és félelem gonosz szellemeit, Európa államférfiai ma már tisztán látják az örvényt, amelybe e szerencsétlen földrész minden állama és minden népe ellenállhatatlanul sodródik és az utolsó órában megkisérlik a félelmetes lejtőn a megállást. A porosz választások nem hoztak végleges döntést, de nem boritották föl Németország belső helyzetét, nem ingatták meg a birodalom törvényes rendjét s bár még borus az ég, de talán ez a politikai remi első halvány jele a lassu kibontakozásnak, amelytől valamennyiünk sorsa és jövője függ.

Berlin, április 24.

A porosz országgyűlési választás eredményének megállapitásánál kiderült, hogy az 1 órai választási eredményt, amely 176 mandátumot igért a nemzeti szocialistáknak, korrigálni kell. Az országgyülésnek mindössze 422 képviselőtagja lesz és az uj elosztás folytán a nemzeti szocialisták, annak ellenére, hogy összesen 8,826.000 szavazatot kaptak, a töredékek elosztása folytán csupán 162 mandátumhoz fognak jutni.

A megválasztott 422 képviselő mandátumapártok szerint a következőképpen oszlik meg:

Nemzeti szocialista 162

Szociáldemokrata 93

Centrum 67

Kommunista 57

Német nemzeti 31

Német néppárti 7

Állampárti 2

Keresztény-szocialista 2

Német-hannoveri 1

a weimari koalició, szociáldemokraták, centrum - és állampárt, összesen 162 mandátumot nyertek, harminchattal kevesebbet, mint amennyivel eddig birtak, ezzel szemben 162 nemzeti szocialista és 31 német nemzeti vonul be az uj országgyülésbe. A két nagy koalició között 12 mandátummal foglalnak helyet a kis pártok és 57 kommunista dönti el, kinek lesz esetenként abszolút többsége az országgyülésben.

Miután a kormány megbuktatásához elegendő ugyan az egyszerü többség, de az uj miniszterelnök megválasztásához már minősitett kétharmad többség szükséges. Előrelátható, hogy a kommunisták hozzájárulnak ugyan Otto Braun megbuktatásához, de nem segitik nyeregbe Hitleréket.

Herriot vasárnap a békeszerződések reviziója mellett foglalt állást

1932 április

Páris, április 24.

Francia politikai körökben bizonyosra veszik, hogy a választások lezajlása után Herriot lesz a miniszterelnök. Csak az a kérdés, hogy Herriot milyen pártokra fog támaszkodni és kikből akarja összeállitani az uj kormányt. Lausanne-nak, a „Matin” főszerkesztőjének arra a kérdésére, hogy hajlandó-e együttműködni a szocialistákkal, Herriot igy válaszolt: „Nem, egyáltalán nem! A szocialistáktól nem kérek támogatást. Ilyet az ember csak egyet csinál életében, másodszor azonban már óvakodik tőle.”

A „Volonté” szerkesztője előtt nyilatkozva, Harriot a békeszerződés reviziójáról nyilatkozott: - Nem állitom, hogy a szerződések örökérvényüek - mondotta - nem állitom, hogy számüzni kell minden fejlődést azért az örömért vagy előitéleért, hogy megmaradjunk egy szerződés keretei között. Ellenkezőleg, a nemzetközi jognak el kell jutnia odáig, hogy ugyanolyan rugalmas legyen, mint a magánjog.

- A szerződéseket nem lehet egyoldaluan széttépni, mert különben a nemzetközi kapcsolatokat megfosztják minden alapzatuktól és megölik a bizalmat. De a szerződéseket módositani lehet. Egyáltalán nem vagyok ennek ellensége. Egyébként a békeszerződések szerves részét alkotó népszövetségi egyezségokmány tudvalevően a 19. cikkben megengedi a szerződések revíziójának lehetőségét. Azt vetik ellen, hogy ennek a cikknek alkalmazása csupán egyhangu tanácshatározat esetén lehetséges, ami a gyakorlatban minden revíziót lehetetlenné tesz. Erre azt válaszolom, hogy elsősorban az egyezségokmánynak ezen a cikkén kell a revíziót elkezdeni. Ennek semmi sem állja utját.

- A háboru előtti szövetségkötések kora lejárt. Vissza kell térni az európai szövetség gondolatához, mert ennek érvényesülése nélkül egyetlen nagy nemzetközi problémát sem tudnak ténylegesen megoldani. a dunai kérdést csak európai szövetség keretében lehet eredményesen rendezni.

Sztalin

1932 április

Oroszországban évenkénti alapos orvosi vizsgálatnak kell, hogy alávesse magát minden bolseviki, aki vezető állást tölt be. A Kreml nagyságait nem is oroszok, hanem semleges külföldi professzorok vizsgálják meg: az idén dr. Zondek, a legkiválóbb német belgyógyász utazott Moszkvába és sorra vizsgálta a szovjetkormány tagjait. Az egyedüli, aki a vizsgálatnak nem vetette magát alá, Sztalin volt, aki ezzel akarja megcáfolni a külföldön elterjedt hireket, hogy sulyos betegségben szenved és ezért hivták Moszkvába a hires berlini professzort.

Sztalin valóban kemény fából van faragva. 54 éves, szivós, mint kaukázusi hazájának minden fia és tényleg kevesebbet dolgozik, mint bárki más, nem olvas, nem tanul, nem mélyed el a problémákba, nem intéz el ügyeket, még a beszédeit sem maga irja. De azért nagyon valószinűtlen, hogy az öldöklő feszültség, amelyben él, az örökös harc az orosz kényelem, lustaság, a muszka „nicsevo” ellen nem hagyott volna nyomot az ő idegrendszerén. Lehet, hogy az összeomlás épp olyan váratlanul következik be, mint Leninnél, aki hónapok óta révedező tekintettel és tétlenül ült a napon, amikor még minden rendeletet az ő nevével födöztek.

Ravasz püspök: „ a kapitalizmus szánja rá magát komoly reformra!”

1932 április

Szeged, április 17.

Vasárnap az Országos Bethlen Gábor Szövetség nagy küldöttsége érkezett Szegedre. A pályaudvaron Aigner főispán fogadta a vendégeket, akiket Harsányi Pál református esperes köszöntött beszéddel. A szives szavakra Pesthy Pál válaszolt. A Tisza-szálló nagytermében rendezett estélyen valláskülönbség nélkül megjelent Szeged társadalma. Pesthy Pál megnyitóbeszédet mondott. „Céljaink - mondotta - egyetemesek, közösek és hazafiasak. Nem a többi felekezet ellen akarunk küzdeni, hanem kezet kézbe téve, előrehaladni.”

Majd Ravasz László püspök lépett a pódiumra:

- Minden nemzet megszerzte már azt a tapasztalást, hogy amikor léte kockán forog, a kisebb ellentétek szükségképpen megszünnek. Erdélyben nincs a felekezeti ellentétnek egy tizedrész ereje sem, mert ott maga a magyarság az, amely veszedelmeztetve van és ez a tény a felekezeti ellentétek fényüzését nem engedi meg. Gondoskodjunk arról, hogy a magyar társadalom ne differenciálódjék felekezetek szerint. Rettentő veszedelem volna, ha két Magyarország lenne: egy nagyobb katolikus és egy kisebb protestáns. A vallás az örökkévalóság inspirációja, de nem felekezeti kérdés. Az osztályellentétek roppant kiélezettségét egyetlen komoly meggondolás világitja meg: mindent el kell követni, hogy az ellentét evolució utján oldódjék meg és ne revolució utján. A kapitalizmus, amelynek büneiből és mulasztásaiból él a vele szemben álló világ, szánja rá magát komoly reformra, mert különben a halálharangot fogják meghuzni fölötte.

Letartóztatták Kassák Lajost

1932 április

Letartóztatták Kassák Lajost, aki előadást tartott Szolnokon és a rendőrség szerint vétett az állami és társadalmi rend ellen * Szolnok, április 4.

A szolnoki rendőrség vasárnap délután letartóztatta Kassák Lajost és a társaságában levő fiatalembert, akit Lengyel Lajosnak hívnak. Kassák szombaton este a Magántisztviselők Egyesületében Irodalmi problémák címmel előadást tartott és ennek során az egyesületben rendezett munkásfényképészek kiállításáról is beszélt.

Vasárnap délelőtt Fábry rendőrtanácsos vezetésével rendőri bizottság jelent meg a Magántisztviselők Egyesületében, lefoglalta a képeket és bezárta a kiállítást. Délután 5 órakor detektívek keresték föl a lakásán Kassák Lajost, elkérték tőle beszédének szövegét és ennek alapján előállították a rendőrségre, ahol őrizetbe vették.

A rendőrség kedden délelőtt dönt Kassák további sorsáról. A letartóztatás a városban azért keltett föltűnést, mert Kassák előadásán ott volt egy rendőrfogalmazó is, aki egyetlenegyszer sem szakította félbe az előadást.

A bezárt kiállításon a Munka című lap körül csoportosult fényképészek képei szerepelnek, amelyek legtöbbje a szegénységet ábrázolja. Ugyanez a fényképgyűjtemény nemrég Budapesten hetekig ki volt állítva az Atelier című helyiségben és a kritika általános dicsérettel emlékezett meg róla. A rendőrség Kassák előadásának egyes részeiben az állami és társadalmi rend elleni vétséget lát.

Brüning kancellár külpolitikai programbeszéde

1932 május

Berlin, május 8.

Brüning kancellár vasárnap délben külpolitikai programbeszédet tartott a külföldi sajtószindikátus matinéján.

A békeszerződések nagy szerencsétlensége az volt - mondotta a kancellár -, hogy a győztesek azt hitték, hogy a világ minden javát és értékét maguknak biztosíthatják, a legyőzötteknek pedig elég lesz a könny is, hogy megsirathassák szerencsétlenségüket. Ha ebben a fölfogásban nem áll be változás, akkor a világ mind mélyebbre süllyed a rettenetes nyomor mocsarába.

A normális viszonyok helyreállításához bizalomra és megint csak bizalomra van szükség. Hogyan fejlődjék ki azonban a bizalom, ha még mindig fönnáll az egyenlőtlenség a győzők és legyőzöttek között. A német jóvátételi fizetések idézték elő az egész világon a teljes gazdasági káoszt. Egyszer már megegyenlítettnek kell nyilvánítani ezt a számlát, ha azt akarják, hogy a háboru valóban befejeződjön. Csakis ez lehet a küszöbön álló lausannei jóvátételi konferencia föladata, amelynek teljesitésétől függ, milyen sors vár majd nemcsak Németországra, hanem az egész világra.

A válság gyorsan halad utján s az államférfiak még mindig tanakodnak, mert tulságosan nagynak látják a föladatot és tulságosan félnek saját népüktől. Egyre nő a távolság a válság rohamléptei és a diplomácia vontatott tempója között. Ki viseli a felelősséget ezért a késedelemért? Nem látják-e, hogy a népek kiölt reményeinek sirjából a tagadás és rombolás démonikus szellemei közelednek? Nem lehet tovább várni, mert a népek nem tudnak és nem akarnak várni.

Amerikai tragédia

1932 május

Nehéz mértéket találni, amellyel az amerikai gazdasági tragédia méreteit és mélységét fölfogni és megértetni tudnók. A számok sokat mondanak és mégis keveset és nem vetik a lélek szeme elé a nyers, emberi valóságot.

Mennyiségileg megkapó és a képzeletet megrenditő, hogy két év alatt a világ legnagyobb ipari országában a vas- és acéltermelés 77%-kal, és az autógyártás 55%-kal csökkent, hogy a nyersvastermelés egy év alatt havi 2 millió tonnáról 967 ezer tonnára esett vissza és a nagy acélmüvek kapacitásának csak 20%-a van kihasználva. Gyászosan kongó számok ezek, de igazi jelentőségük csak akkor érthető föl, ha számbavesszük, hogy az ipari termelés e csökkenése nyolc millió, vagy talán még több munkanélküli embert jelent és hogy Amerikában, amelyet mi, a mult század végén felnőtt emberek a korlátlan lehetőségek földjének tekintettünk, ma emberek milliói éheznek, mint évezredekkel ezelőtt, ha aszály, jég vagy árviz elpusztitotta a termést.

Mi értelme van a haladásnak, mi értelme és jelentősége a ráció diadalának, mi értelme a tudományos üzemvezetésnek, ha az eredmény: emberek koplalása és feneketlen nyomora? Az amerikai tragédia igazi méreteit és jelentőségét csak igy, számok és tények változatos egybevetésével lehet mélyebb, szimbólikus jelentőségében fölfogni és megérteni, hogy ez a tragédia tulajdonképen az anarchikus és káotikus termelési rendnek, ha talán nem is csődjét, de mindenesetre történelmi vereségét jelenti.

Ennek az anarchizmusnak egyik legjellemzőbb példája az amerikai mezőgazdaság szerepe a válság kifejlődésében. A prosperitás éveiben, mialatt a nemzeti jövedelem fejkvótája 20%, a termelés 30% és a nagy vállalatok nyeresége 100%-kal emelkedett, az egyesült Államok lakosságának kereken egy negyed része, a mezőgazdasági népesség, ebből a prosperitásból ki volt kapcsolva, sőt, az ipari virulás részben az ő rovására történt. Négy év alatt, a nagy konjunktura fölivelésétől az erős lehanyatlásig az ipari index 154-ről 147-re esett vissza, tehát 7 ponttal, a mezőgazdasági index pedig ugyanakkor 131-ről 97-re, tehát 34 ponttal.

Ez a gazdasági olló kergette eladósodásba az amerikai farmert s az amerikai mezőgazdasági tulajdont ma 9 milliárd jelzálogkölcsön terheli, háromszor annyi, mint békében, holott a mezőgazdasági ingatlanok értéke egy centtel sem nagyobb, mint volt a háboru előtt. Ez volt a nagy amerikai válság egyik forrása. Ilyen anarchikus jelenségeket tucatjával lehet fölsorolni az amerikai gazdasági életből és ez az anarchia jellemezte a nagy prosperitás éveit is.

A legjobb esztendőkben is legalább egymillió amerikai munkás nyomorgott munka nélkül, nyomorogtak a nagy városok idegen eredetü lakosainak milliói és a prosperitás csak a tanult munkásoknak és a vagyonos embereknek jelentett jólétet és jövedelmet.

Ilyen anarchikus jelenség volt Amerika egyik legnagyobb gazdasági tudósának, Stuart Chase-nek, véleménye szerint, hogy az amerikai erdőket négyszer rövidebb idő alatt irtották ki, mint amennyire a természetes utánpótlásnak szüksége van; hogy négy társaság furt petróleumot olyan rétegben, amely csak egy furást türt volna el és igy a fölszin alatti petróleumréteg háromnegyede mindörökre kárbaveszett és az amerikai nyersolajtartalékok 15 év alatt kimerülnek, hogy a földgázkészleteket hallatlan mértékben elpazarolták és egyetlen társaság több hónapon át annyi földgázt puffogtatott naponként a levegőbe, amennyi Chicagó egésznapi fogyasztása s végül, hogy évente 750 millió tonna szén marad menthetetlenül a földben a fölületes bányatechnika miatt.

Lehet-e csodálkozni ezek után, hogy a pompás épület, amelynek felhőkig ér a fasszádja, hirtelen megrendült, hogy nemcsak a mi kötelezvényeink és zálogleveleink süllyedtek névértékük egynegyede alá, hanem a newyorki tőzsdén jegyzett összes papirok három év előtti árfolyamuknak legföljebb 20%-át érik ma. A General Elektric 110-ről 14, a General Motors 100-ról 12-re, a Westinghouse 295-ről 22-re, az Anaconda Copper 140-ről 4 dollárra süllyedt és igy semmi okunk sincs szégyenkezni a newyorki tőzsdén jegyzett magyar papirok alacsony árfolyama miatt. Ami pedig a kamatnemfizetést jelenti, több mint 4 milliárd névértékü amerikai záloglevél kamatszolgálata van beszüntetve.

S mégis, Amerika lesz a legelső, amely a válságból kibontakozik.

Amerika lesz a legelső, amely megtalálja a kiutat a mai pokoli nyomoruságból. Ez a válság Amerikában nem csupán gazdasági, hanem tulnyomórészben lélektani válság. Egy nagy nemzet politikai gyermekkorának utolsó rohama, most utoljára vesztette el a fejét az amerikai nemzet, amely igazán csak most érett nemzetté. Ez, sajnos, jelenti az amerikai élet hőskorának bezárulását is, jelenti azt, hogy Amerika is átalakul a járadékélvezők, a munkanélküli tőkepénzesek hazájává, hogy a legrégibb és legmüveltebb államai, az ujangliai államok, ahol az amerikai kapitalizmus bölcsője ringott, halódó és elaggott vidékekké alakulnak, jelenti azt, hogy az osztályharc kiélesül s hogy lassan kihal az egymaga erejében bizó és egymagában küzdő amerikai tipus, az uttörők büszke ivadéka.

Amerika felnőtt állammá lesz, mint ahogy a háboru utáni szörnyü válság egymásután rontja le a fiatalabb nációk illuzióit és csökkenti meredek vonalban a szaporodásukat. De ez a válság egyebet, fontosabbat is jelent. Jelenti az amerikai etatizmus előretörését, az egyéni gazdálkodás rovására. A Reconstruction Finance Corporation, Hoover egyetlen alkotása, amellyel a válság és a defláció ellen sikerrel kisérelte meg a harcot, tisztán állami intézmény, az első, amely mélyen benyul az eddig kizárólag egyéni erőre és jogra alapitott amerikai gazdasági rendszerbe.

Ezt az első lépést követni fogja a többi, mert Amerika vezető tudósainak véleménye szerint Amerikát csak a gazdasági anarchizmus leküzdése, a tervszerü gazdálkodás, tehát csak az állam mentheti meg.

Szerdán délelőtt 11 órakor érkezik meg Endresz és Bittay koporsója a Délivasuti pályaudvarra

1932 május

Róma imádkozva és zokogva gyászolja a magyar hősöket, vasárnap tízezrek zarándokoltak a virágerdőbe borított két koporsóhoz * Róma, május 22.

Évek hosszu sora óta nem volt esemény, amely olyan mélységes erővel megragadta és megrázta volna az Örök Város lelkét, mint a két magyar röpülő tragédiája. Attól a perctől kezdve, hogy a római lapok különkiadásai végigröpítették a nyári délután csöndjében szendergő Corsón s innen a nagyváros valamennyi utcáján, sötét fátyolként borult gyász Róma minden utcáján, minden pontban.

Via Vittorio Veneto nagy nemzetközi szállodában, a Corso kávéházaiban, a Piazza di Spagna világos bódéiban csak úgy mint Tras Tebere kis füstös csapszékeiben csak arról beszélnek, csak ezt az eseményt tárgyalják a rómaiak, ujból és ujból fölelevenítik a szörnyű rohanás minden részletét a maguk közvetlen, élénk és drámai modorában.

Róma és a római nép őszintén, igazán és szívből gyászolja az Urbs küszöbén szerencsétlenül járt magyar röpülőket.

És aki valaha kételkedett abban, hogy az olaszokat igaz rokonszenv füzi hozzánk magyarokhoz, az most meggyőződhetett arról, milyen mélyen fakad a magyarság iránti szeretet Itáliában.

Az Örök Város száz templomában a hívők tízezrei gyűltek össze és a San Pietrotól a legszerényebb kápolnáig imádkoztak római férfiak és asszonyok a két szerencsétlenül járt magyar röpülő lelkiüdvéért. A magyar követség előtt emberek sűrű tömege feketéllett egész vasárnap. Egyszerű szegény emberek gyűltek itt egybe, hogy még egy utolsó kézemeléssel, egyetlen szerény virágszállal kifejezzék gyászukat és részvétüket.

Kiemelik a füstölgő romok alól Endresz és Bittay szénné égett maradványait

Hasábos tudósítások mondják el, hogy a tragédia színhelyén 8 óra tájban megjelent Luttor Ferenc pápai prelátus a vatikáni magyar követség kánonjogi tanácsosa és az ott egybegyűlt olasz tisztek, valamint a magyar követség tagjainak és a röpülőtérről odaérkező római magyaroknak zokogása közben megindító imát mondott a megszenesedett holttestek fölött.

A gépalkatrészek még égtek, a vasbordák még izzottak és ez a szörnyű zenekíséret mint halotti gyászinduló kísérte a prelátus olasz és magyar imáját. Amikor a röpülőgép maradványait meg tudták közelíteni, megtalálták Endresz György elhamvadt poggyászában a vaskoronarendet és még nyolc más kitüntetést, amelyeken nem fogott a tűz.

A hősi halált halt magyar pilóta órája 3 óra 5 percet mutatott, a röpülőgép órája pedig 3 óra 7 perckor állott meg.

Ott feküdt a lassan kihűlő zsarátnokok között egy vékony arany nyaklánc, rajta művészi értékű Mária-érem, hátlapján ezzel a fölírással: ,,Isten óvjon!”

Ezt a láncot Endresz György viselte. Ott volt két ezüst cigarettatárca is, a rájuk vésett szövegből megállapítható, hogy az egyik Endrészé, a másik Bittayé.

A ruhák, Endresz frakkja, sok fehérneműje és mindaz a poggyász, amit magukkal vittek a röpülők, persze mind a tűz martalékába lett.

Csak néhány fémtárgy maradt épen a poggyászból: egy termoszüveg, egy szappantartó doboz és egy kis cukrosskatulya, amelyben a röpülők kasut vittek magukkal.

Öt óra tájban megérkezett egy katonai halottszállító automobil, amelyből két koporsót emeltek ki. Balbo légügyi miniszter és Riccardi államtitkár ekkor még ott voltak és személyesen intézkedtek a magyar hősök földi maradványainak elszállításánál.

Megjelent egy hatósági orvos is, aki megvizsgálta a fölismerhetetlenségig összeégett holtesteket, azután megadta hozzájárulását, hogy koporsóba helyezzék őket. Amikor az olasz röpülőkatonák elkészültek, a koporsókat beemelték az autóba.

Balbo és Riccardi fascista módra, felemelt karral tisztelegtek a magyar hősök holtteste előtt.

Kijött ekkorra a tragédia színhelyére Andreo Fani, az olasz külügyminisztérium államtitkára is, aki könnybelábadt szemmel tolmácsolta Grandi külügyminiszter részvétét a magyar követség tagjai előtt.

A halottszállító autón a magyar trikolórral takarták le a két koporsót, a ,,Justice for Hungary” romhalmaza körül pedig fegyveres őrség állt föl, hogy senki se nyulhasson a röpülőgép maradványaihoz, amíg a hivatalos vizsgálat meg nem állapítja, hogy tulajdonképpen mi is okozta a katasztrófát, amely egy egész nemzetet döntött mélységes gyászba?

A katasztrófát az okozta, hogy a röpülőgép 200 kilométeres sebességgel egy domboldalba ütközött.

A légügyi Hivatal vasárnap hivatalos közleményt adott ki a ,Justice for Hungary” megrendítő katasztrófájáról, amely mindenekelőtt megállapítja, hogy a gép történelmi nevét nem változtatták meg és az sem felel meg a tényeknek, hogy a jugoszláv hatóságok megtagadták az átröpülési engedély megadását. Bittay légi fölügyelőről megállapítja a közlemény, hogy a legképzettebb magyar navigációs és rádiós szakemberek közé tartozott, és az utóbbi három-négy év alatt 600 röpülést végzett nemcsak belföldi vonalakon, hanem Budapest, Bécs és Velence között is .

A légügyi Hivatal szerint el kell fogadni a szemtanuk állításának és a röpülőgép földet érési helyének egybevetéséből azt a föltevést, hogy a gép alacsonyan, lapos siklással közeledett a röpülőtér felé, hogy leszálljon. Röpülő szakkifejezéssel élve Endrész ,,gázzal huzatta be magát.”

Az ily lapos szögű siklásnál a mély szárnyú,,Justice for Hungary”-ból, amelyen a motor teljes burkolása miatt a törzs orra nagy átmérőjű, nem lehet a gép előtt eléggé lefelé látni.

Így történhetett meg, hogy a pilóta a Littorio-röpülőteret ügyelve, a röpülőtér körül levő kisebb, enyhe hajlásu dombok és halmok közül egyet csak abban a pillanatban vett észre, amikor már elfordulni vagy emelkedni - tekintve a gép 200 kilométeres, tehát nagy sebességét - ideje nem volt. Miután az egyik szárnyvég és a futómű, majd a motor földbe ütközött, a röpülőgép orrán keresztül azonnal átfordult és a szétroncsolt benzintartályokból kiszivárgó benzin a gépet a már átforduláskor fejükön halálosan sérült hős utasaival együtt lángba borította.

Lehetséges, hogy ez egy fordulóval kapcsolatban történt így. Több más verzió és különösen az, hogy a navigátor elmulaszthatta a rádióantenna behuzását és az magas feszültségű vezetéket érintve a levegőben robbantotta volna föl a gépet, téves következtetésen alapul. A katasztrófa színhelye közelében magasfeszültségű légvezeték nincs.

Fedák Sári kolozsvári vendégszereplését megakadályozták a diákok

1932 május

Fedák egész erdélyi turnéját lemondta emiatt és ma reggel visszaérkezik Budapestre * Kolozsvár, május 16.

Hosszas előzetes tárgyalások után Fedák Sári engedélyt kapott a bukaresti kultuszminisztériumból, hogy Erdély nagyobb városaiban különböző zenés darabokban fölléphessen, valamint hogy a Budapesten is megtartott Velem történt című szabadelőadását is megtartsa.

Fedák az elmult hét szerdáján utazott le Kolozsvárra Réti Györggyel, a Réti-féle színházi ügynökség egyik vezetőjével s szombaton kellett volna először föllépnie a Kolozsvári Nemzeti Színházban a Szibill címszerepében. Az előadás délelőttjén azonban a kolozsvári román diákság elhatározta, hogy az előadást megakadályozza s ezt üzenet formájában tudomására hozták Fedák Sárinak is.

Fedák ennek dacára készült az esti föllépésre, közvetlenül az előadás megkezdése előtt azonban a helyzet annyira kiélesedett, hogy a rendőrség az események hatása alatt a már megadott engedélyt visszavonta és így Fedák nem léphetett föl.

Janovics Jenő megjelent a függöny előtt és közölte a publikummal, hogy a színházon és a vendégszereplő művésznőn kívül álló okokból nem tartják meg az előadást, amire a publikum eltávozott a színházból.

Fedák Sári ma reggel visszaérkezik Budapestre, miután a kolozsvári események hatása alatt egész erdélyi turnéjáról lemondott.

Forrás: huszadikszazad.hu

Illusztráció: Fedák Sári portréja