Kölcsönsorok 2/18

PETRE CIMPOEŞU

Született 1952-ben, Vasluiban (Moldva). Ploiesti-en a Kőolaj- és Gázipari Főiskolán 1976-ban mérnöki képesítést szerez. Mérnöki tevékenysége mellett publicisztikai-művészi tevékenységet folytat: könyvkereskedő, újságíró, majd bábszínházigazgató, rendszermérnök, könyvkiadással is foglalkozik. Kultúrmenedzser a bákói művelődési igazgatóságon. Fő műfaja a próza, több regénye írószövetségi díjat nyert (Amintiri din provincie, Erou fara voie, Povestea marelui Brigand, Simion Liftnicul. Roman cu îngeri si moldoveni, Christina Domestica si Vinatorii de suflete), számos idegen nyelvre lefordították. Versei is figyelemre méltóak.

Schopenhauer sültet ebédel

(Schopenhauer mâncând friptură)

ez itt egy lúd volt

a neve Roland megkedveltem még libuska korában

életreszóló barátságot esküdtem a név mit neki adtam mindent elárul

az érzelmeimről nem is beszélve

anyjának apjának tekintett

és mindenüvé követett

vakon bízott bennem - ó Roland

ezért nem vágtam le sajátkezűleg

a cselédekre bíztam a dolgot

(de azért meglestem őket az ablak mögül

háborgó érzelmektől rabulejtett szívvel)

Roland kényeskedve a tőkére hajtotta fejét

bízva benne hogy nem érheti baj -

elvégre oltalmam alatt állt! -

jaj, Roland - ez maga a halál!

A cselédet ki a fejszével nyakadra sújtott

megbüntettem utólag

valamilyen ürüggyel

úgy rémlik a szűrét is kitettem -

tálamon a sült nem éppen Roland

íze bár enyhén őt idézi

s vigasz egy eltűnt hű barátért

A rettegett boldogság

(Teama de fericire)

Félek hogy túl boldog leszek - mondtam már neked

ezért illőn szeretjük egymást - és elvittelek

egy város vasúti állomására nagyhirtelen

ahol otthonosan várt ránk a váróterem

mely kihalt volt mint holdfényben a rét

váratlan gyöngédségünk helyszínét

szemközt a csomagmegörző vigyázza

a padra ültünk mellettünk kályha

úgy tettünk mintha lennénk paraszt s az ő neje

aki a városba jött fel estefele

legyen neki is 4 liter teje

Attól tartok hogy túl boldog vagyok

nem érkeznek s nem is indulnak vonatok

alszol a vállamnak dőlve

érzem milyen súlyos az álmod tőle

a boldogság hosszasan reménytelen

várakozástól feledett várótermeken

belép egy rendesnek tűnő polgár

lopott gabonával teli zsákot lóbál

egy másik meg bőszen telefonál

ecsetel egy frissen botrányos esetet

senki se kérdezi mi történt veletek

hát személyi igazolványotok van-e

mintha senki se törődne vele

mily illedelmesen szeretjük egymást

csak te kérded meg nagysokára

holnapig mennyi van még hátra

tudom is én,

azt hiszem ez most épp a szerelem

ideje s benépesül a váróterem

induljunk hát - nincs mit tennünk

Félek

túl boldogok lettünk

Vidéki emlékekről másként

(Alte amintiri din provincie)

Mi egyszer sem léptünk

és kétszer sem egyazon folyóba

ami különben sem létezett

merthogy kiszáradt

A megtérésünkre küldött hittérítők

pogánnyá lettek

és selyemhernyót tenyésztünk mindahányan

A legközönségesebb próféta

naponta megjósol egy-egy törlésre érett friss törvényt

a postás szorgalmasan hordja ki

a megszokott idézőket levelek és újságok helyett

a mezei népünnepélyen

a rezesbanda csakis hitelesített dicshimnuszokat fúj

boldogan lövünk ágyúra íjainkkal

és bizalommal fogyasztjuk

a jóízű kereskedelmi reklámokat

Csak a természettudományok megboldogult tanára

ki belezúgott Lenuţa Ciobanu diáklányba

lett öngyilkos erkölcsi megfontolásból

és a hónap huszadikán

mikor kitelik az esztendő

a falu papja hosszú

és roppant megható prédikációt mond

Noé

Ismét esik

a tegnapi hegyek orma

a mai vizek begyógyult sebe

csak a jámbor vadakat kínzó éhség

nyugtalanságom lényege

És újra esik holnapom a vizen úszik felém

akár egy koporsó szelíden

Holnapra ítélve nekilátok

partja lenni e víznek azt hiszem

Álmatlanul

(Insomnii)

Éjjel úgy egy óra tájban

találkozom a halállal

aztán meg ki tudja hánykor

az ágyamon szellem táncol

lélegzetem elakad

mint a félrenyelt falat

és a hajdanvolt szerelmek

emlékein elmerengek

itt az idő üt az óra

másnap reggel virradóra

leteper a néma vágy

sírok mint egy kisdiák

ó te üres napok terhe

agyonnyomna fejbe verne

mindent lebíró éjjelembe'

mindent lebíró éjjelembe'

Holtakról csak jót

(Despre morţi numai bine)

A gyerekek minden

elromlott játékkal minden

elolvadt hóemberrel meghalnak

és e furcsa halálon csak nevetnek

örvendenek hogy meghaltak

Ámítás

minden frissen vásárolt játék

és az idő is halottat játszik

de amíg újra hóembert csinálnék

a tortára még egy gyertyát állít

gyűlve gyűl és végül megtelik a lomtár

nagy halom játékkal s a rozsda nevet

alájuk rejted: valaha gyermek voltál

magadban élve elhantolt gyerek

A kutyás hölgy

(Doamna cu căţelul)

megláttam az utcán egy ion muresan verset

hasonlított egy edgar allan poe versre

a villanyrendőrnél átkelt az úton

a kutyás hölgy is átment utána

hideg volt és fújt a szél

a kutyás hölgy oldalra döntötte az ernyőt

ölebét védve az esőtől

rántott a pórázon hogy sietésre sarkallja

lehajolt és dorgálni kezdte miért állt meg vizelni

mi akik a lámpánál veszteglő autókban ültünk

jól láttuk hogy a kutyás hölgynek nem volt semmiféle

kutyája

de ő mit sem törődött velünk mert ő is tisztán látta

amint nyomában csahol le nem maradt volna

végül is a kutyás hölgy akinek nem volt kutyája

a túloldalra érve karjára vette ölebét

gyöngéden símogatta s egyúttal dorhgálta is anyaként -

meglehet mégis a karjában tartotta

talán csak az eső miatt nem láttuk

miközben a lámpa zöldre váltott