A Káfé (hattyú)dala

Ez ma már a második nekrológ, amit a Káfé emlékére összeütök. Igazából nincs is mit érzelgősködni, honlapok születnek a semmiből, élnek egy ideig, majd eltűnnek a semmiben. Nagy a világháló, s rettentően ágasbogas, mit számít ott egy, de akár 10 portálnak is az exitálása. Számítógépes nyelven az exit amúgy is semleges, mint a jónapot. A kilépést jelenti.

A Káfé pedig igazából kilépett. Méghozzá az életünkből...

Kinek-kinek emlékei vannak róla, benyomásai, sikerélményei vagy bosszúságai. A portált ért hackertámadás után üzemeltetője és kitalálója azt üzente messzi Kanadából, hogy további fenntartása kétséges. Az pedig, hogy az archívum egy másik portálra költözzék, elképzelhetetlen.

Bele kell nyugodni a végítéletbe. Úgy, ahogy a Stockholmban élő (fő)szerkesztő, Gergely Tamás fogadta a hírt: dalolva, groteszk mosollyal, keserűen...

a káfé dala

fel vagyok törve, úgy hiszem,
teli a viderám, azt viszem

De kis idő múlva csatlakozott hozzá Kolozsvárról Keszthelyi György is, aki csak ennyit fűzött az első két sorhoz:

maradt még pár liter vizem,

s úgy sejtem, valakinek még majd be kellene fejeznie ezt a balladát...

Tegnap, ma reggel többen érdeklődtek nálam, mi van a portállal? Miért nem nyílik meg, miként Szezám - ahogy szokott? Nekik is szól ez a nekrológ. Meg azoknak is, akik nem kérdezték. Nekik is illik tudni.

Személy szerint csak azt bánom, hogy amit jó szívvel felpakoltam rá - közel ezer fotóból álló képeskönyvet (Kinder Képek), több mint száz galériát, köztük neves fotósok életművéből készült eredeti válogatást, a Kalandozó rovatot, a Böngészde c. antológiát, az Erdélyi és csángó költők c. antológia pótkötetét, benne közel két tucatnyi költői válogatást (tiszta szerencse, hogy jó részüket sikerült már beilleszteni a MEK-en lévő antológiába, a legutóbbiakat pedig ezen a blogon is megtalálni), egy Pótkávé című, kb. 500 bejegyésből álló naplót, Gergely Tamás kisregényét, Oláh István zsebregényét, József Attila életét képekben, egy rakás interjút, versfordítást stb. - az most visszaszáll rám. Saját gépemen, ha kissé rendszertelenül is, de megvan az eredeti anyag; ám mit ér az, ha csak én látom, én gyönyörködöm benne?

Valamikor a Káfé volt az a portál, amely részletesen és minden oldalról megvilágítva beszámolt a Romániai Magyar Szó 2005-ös kimúlásáról és annak hátteréről. Az összegyűlt, dokumentum értékű, gazdag anyag most ott lappang az összehuttyant portál romjai alatt és nem valószínű, hogy valaki onnan ki tudná ásni. Most meg az én blogom az, amelyik a Káfé elsiratását és "virrasztását" felvállalja, ezért ha valakinek a portál szerzői vagy olvasói közül mondanivalója lenne a közös gyásszal kapcsolatban, azonnal fölkerül a blogba.

Küldhetitek nekem is, meg Gergely Tamásnak, úgy is hozzám irányít minden érdemes küldeményt.

A Káfé emlékére a hattyúdal mellé illesztem az utolsó cégtáblát is... (Fotó Gergely Tamás)

*

Gergely Tamástól érkezett:

Azért egyet ne felejtsünk el, ha már ilyen kilátástalan a helyzet (az?): hogy a Káfét Moshunak köszönhetjük. ”Örök hála érte magának, Mester!”

Hajdú Mónika írja:

Igazán sajnálom, figyelem a fejleményeket.

És folytatta a hattyúdalt:

Beosztom cseppekben

könnyem...

Balázs Imre Józseftől jött:

Hát, szomor...

Egy apró érv arra, hogy az offlájnról se mondjon le az ember.

A hattyúdalhoz:

ért már tavaszt, nyarat, telet

békepor leng a szerver felett

Bajna György:

Igazán sajnálom, de semmi sem örök, csak Anna.

Bölöni Domokos a dalhoz toldott még két sort:

Sóhajtok egy utolsó ávét,

s – Kafé nélkül iszom a kávét...

Keszthelyi György újabb jelentkezése:

Ezt a verset készültem föltenni a Káféra, már nem kerülhetett sor rá. Elküldöm azért neked. Valami megérzés lett volna a témában?

Frontátvonulás

Ha átköltöznék egy keleti frontra

cirill betűkkel írhatnék latin

kartonra búcsút, példabeszédet.

( Törném a fejem, ha volna min -

példának okáért: mikor lehet

történelmileg i-t tenni a pontra? )

Rögeszmés szeszély ez? Tán buggyant kényszer,

mesterkéletlen hős-szelekció?

Mennyi furfangot, cselszövést takar

a keresztkérdés: kinek mi jó?

hát az égi törvényszék mit akar?

( római fórumon csencsel a fészer. )

A tudósító is szitává lőve --

hogyan rögzíthet hangokat, képet

kuriózumnak - öntelt csatákról?

( a képlet s a képzelet téved,

a mese csak csordogál magától,

míg kitart az ózon - eppur si muove! )

2010. április 14.

Elekes Ferenc toldotta a dalhoz:

Betűért régen is fizettek

nagy árat,

égtek le csodákkal omolva

könyvtárak...

Komán János (Maroshévíz):

A neved szobra immár emlék,

akik olvasták, ne feledjék!