Az olvasó chip
- manifesztum-vázlat -
Megszívlelve a "szószívó"-ra tett javaslatomra (lásd itt) érkező hozzászólások tanácsait, kopirájtot kérek ezennel "az olvasó chip"-re, amelyik nem a "szószívó" ellenére működik majd, hanem azzal karöltve. A lényeg tehát, hogy az egyre kevesebb szöveget minél többen olvassák. És egy
chipből áll, amit a koponyára erősítenek, kérésre a koponyacsont alá, s amelyik elektromos ingerléssel hozza meg a kedvet az olvasáshoz. A működési elv hasonlatos ahhoz a svéd kísérlethez, mely nem billentyűzettel irányítja a számítógép munkáját, hanem a gondolat révén,
a kutatás igen előrehaladott, oroszok is végeztek hasonló kísérleteket, korábban, méghozzá nemzetközi sakktornákon.
A gyakorlatban pedig úgy néz ki a dolog, hogy a chip (egy kis információs központ tulajdonképpen, átmérője maximálisan fél centiméter) extra információt nyújt a közelében elhangzott vagy látott nevekre. Például: ha például azt olvasom, hogy Elekes Frici, a chip megszólal: író, Siménfalva, Marosvásárhely, zseniális kisregényt írt Gocsovszkynék címmel, olvassa a Káfé című onlájn lapot. Innen a késztetés, hogy nézzek után a Káfénak. Ami éppen nincs, de a híre éppen a nemlétének terjed. Ha a "szószívó" be nem szívta. Ezért mondom, hogy együttműködnünk kell egymással.
Gergely Tamás
Stockholm
3 megjegyzés:
Bárhogy is forgatjuk, legyen szószívó vagy chipm a helyzeten mit sem változtat, hiszen mi is, az elvárásaink is, a beidegzettségeink is ugyanazok maradnak.
Olvastam a levélben összefűzött reagálásokat, és nagyon jó, hogy mindenki meg tudott fogalmazni egy egyéni álláspontot, de abból épp csak azt nem lehetett kiolvasni, hogy ki mit gondol. Maximum annyi, hogy éppen mi suhan át az eszén. Hangsúlyozom, ez az én olvasatom, nem akarok senkit bántani, biztosan bennem van a hiba, de az is épp elég ahhoz, hogy ne értsünk szót.
Azt hiszem, most bosszulja meg magát az a helyzet, hogy a Káfén nem volt nyilvános visszajelzési lehetőség. Nem tanultunk meg véleményt mondani egymásnak. Levélben olykor megtettük, de nyilvános vitáink vajmi ritkán voltak. Ezért most nem is lehet tudni, hogy egyáltalán összetartozunk-e, vagy csak egymáshoz sodródtunk a Káfé ürügyén.
Én például bevallom, nem szeretem a chipet. Semmi olyasmit, ami az ember gondolatait méri, befolyásolja, reglementálja. A technika már így is eleget rombolt rajtunk - bár olykor szenzációs dolgokat is a kezünkbe adott, pl. a számítógépet -, de hogy előre betáplált információk súgják meg nekünk azt, amit tudnunk kellene, ha tájékozottak vagyunk, az nem fair dolog. Ha valamit nem tudunk, legfeljebb tanuljuk meg, nézzünk utána, szenvedjünk meg érte.
Tamás most biztosan várja, hogy ki mit mond ötletéről. Amit akár képletesen is lehet érteni. De hát csak mi gunnyasztunk a betűink fölött, s s azon filózunk, ami talán már nem is érdekel senkit...
"Azt hiszem, most bosszulja meg magát az a helyzet, hogy a Káfén nem volt nyilvános visszajelzési lehetőség."
Eddig ez a legfontosabb észrevétel. A Cseke megjegyzése.
Összesodródtunk a Káfé jóvoltából talán. Nem annak ürügyén, hiszen az ürügy valami rejtett, hátsó szándékot takar általában.
Más: megtehetjük, (már aki jogosult erre), hogy alapos szűrés és szószívás után majd kizárólag Nobel díjas írók rossz hangulatban megírt kényszer-írásait közölje az esetleg feléledő Káfé az igényesség címén. Mert olvassunk csak bele "befutott" irodalmi lapok "befutott" ( felfuttatott? ) műveibe, azután meg üljünk le és meditáljunk egy kicsit arról, hogy ki a jó író, költő, ki az avatott kritikus.
Chip helyett inkább orvosilag detektálható chipszet...
Megjegyzés küldése